Mi emberek és általában a főemlősök furcsa szerzetek vagyunk. Lassan növünk fel, kevés utódot hozunk a világra és rendkívül hosszú életet élünk. A New York-i Hunter College kutatói már azt is tudni vélik, hogy miért: a főemlősök arányaiban jóval kevesebb energiát használnak fel, mint más állatcsoportok tagjai.

Herman Pontzer és kollégái több különböző emlősfaj napi átlagos energiafelhasználását vizsgálták meg, és úgy találták, hogy a főemlősök átlagosan 50 százalékkal kevesebb energiát élnek fel, mint egy azonos tömegű másik emlős tenné. A szakértők szerint a különbség nem magyarázható meg az aktivitás eltérő szintjével sem: egy embernek minden nap le kéne futnia a maratoni távot ahhoz, hogy annyi energiát éljen fel, mint egy emlős, amely nem főemlős.

Az eredmények alapján egészen újfajta magyarázat kínálkozik a főemlősök szokatlanul hosszú élettartamára és lassú fejlődésére, mondja Erin Vogel, a Rutgers Egyetem primatológusa, aki hozzáteszi, hogy az élőlények energiamérlegéről egyelőre rendkívül keveset tudunk, így az is rejtély, hogyan alakulhatott ki a főemlősök ezen különös vonása.

Pontzer szerint a lassú metabolizmus talán azért jelentett evolúciós előnyt, mert segítségével a főemlősök könnyebben átvészelték a táplálékban szegény időszakokat. Az orangutánok populációiban például rendszeresen előfordulnak éhínségek, amikor rövidebb-hosszabb ideig alig van hozzáférésük a gyümölcsökhöz. Hónapokig is elhúzódhatnak azok az időszakok, amikor a napi energiabevitel nem elegendő az alapvető tevékenységek fedezésére. Az ilyen időket zsírtartalékaik felélése révén vészelik át az állatok, de valószínűleg lassú anyagcseréjük is kulcsfontosságú lehet a fennmaradásban.

A modern ember némileg kilóg a sorból, feltehetően hatalmas agymérete miatt. Fajunk tagjai meglehetősen rosszul viselik a táplálékhiányt, és a régészeti leletek tanúsága szerint ezzel már vadászó-gyűjtögető őseink is hasonlóan voltak, annak ellenére, hogy körükben szintén gyakoriak lehettek az ínséges időszakok.

Vogel véleménye szerint a másik kulcspont a főemlősök túlélési esélyeinek javításában a lassú fejlődés lehet. Bármennyire is kockázatos vállalkozásnak tűnik az elhúzódó gyermekkor, ezek a fajok összességében mégis jól jönnek ki a lassú életritmusból, hiszen hosszabb idő áll az ifjú egyedek rendelkezésére ahhoz, hogy megtanulják az életben maradás és az alkalmazkodás technikáit.

A kutatás másik érdekessége az volt, hogy a szakértők állatkerti állatokat is vizsgáltak, és úgy találták, hogy azok nagyjából ugyanannyi energiát használnak fel mindennapjaik során, mint vadon élő társaik. Pontzer szerint erre az lehet a magyarázat, hogy a fizikai aktivitás és az energiafelhasználás közt nincs olyan szoros és egyértelmű összefüggés, mint ahogy azt korábban gondolták a kutatók. Az intenzívebb „edzés” nem feltétlenül jelent fokozott energiaégetést, mondja a kutató, legfeljebb a fokozottabb testmozgás kezdeti időszakában. Idővel aztán a test hozzászokik az újfajta életmódhoz, és képes lesz azt fedezni a korábbi energiamennyiségekből is.