Széles körben elfogadott az a feltevés, miszerint a dinoszauruszok túlnyomó többségének 66 millió évvel ezelőtti kipusztulása nyitotta meg az utat az emlősök felemelkedése előtt. Egy nemrégiben megjelenttanulmány ugyanakkor rávilágít, hogy a kréta időszak végén bekövetkezett kihalási esemény ez utóbbi rendszertani osztályt sem hagyta érintetlenül, és az őshüllők mellett ebben az időszakban rengeteg emlős faj is eltűnt.
A kréta időszak legsikeresebb emlős csoportja a Metatheriavolt, amelybe a ma élő erszényesek és kihalt rokonaik tartoznak. Ezek az állatok a dinoszauruszok uralmának idején is képesek voltak széles körben elterjedni, a feltehetően egy aszteroida becsapódása következtében beindult kihalási hullám azonban őket is csaknem teljesen elsöpörte a Föld felszínéről.
Thomas Williamson, az Új-Mexikói Természettudományi Múzeum kutatója és kollégái a fosszilis leletek alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a becsapódást követő globális kataklizma nyomán a Metatheria csoport Észak-Amerikában élő fajainak kétharmada kipusztult. A korai emlős leletek leggazdagabbnak számító mai lelőhelyén, a kontinens középső részén húzódó hatalmas sík vidéken a maradványok arról tanúskodnak, hogy az itt élő erszényesek és rokonaik 90 százaléka örökre eltűnt a kihalási hullámban.
A csoport ezt követően többet nem volt képes visszanyerni korábbi sokféleségét, vagyis a szakértők szerint a kihalási esemény következménye, hogy az erszényesek napjainkban is ritkaságszámba mennek, és csak különleges élőhelyeken, például Dél-Amerika egyes részein, illetve Ausztráliában élnek meg. A dinoszauruszok korában sokkal kevésbé sikeres méhlepényes emlősök, amelyek az erszényeseknél jóval fejlettebb utódokat hoznak a világra, ezzel szemben a bolygó minden szegletében elterjedtek, és rendkívül változatos formákban léteznek.
Újabb csavart fedeztünk fel a klasszikus történetben, mondja Willamson. Nemcsak a dinoszauruszok többsége halt ki a kréta végén, hanem az addig virágzó erszényes emlősök nagy része is, és ez adta meg a lehetőséget az addig sokkal kevésbé elterjedt méhlepényeseknek az elterjedésre. Hagyományos felfogásban a történet úgy szól, hogy az őshüllők kihaltak, és ezzel lehetőséget adtak a bolygón 100 millió éve létező, ám „elnyomott” emlősöknek a felemelkedésre, mondja Steve Brusatte, az Edinburghi Egyetem kutatója, a kutatás egyik résztvevője. „Tanulmányunk viszont igazolja, hogy az emlősök is vészesen közel kerültek a kihaláshoz, és ha egy pár kulcsfontosságú faj nem vészelte volna át ezt az időszakot, mi sem lehetnénk itt.”
