Az első rákos eset, amelyről tudomásuk van a kutatóknak több mint 5000 évvel ezelőtt, az ősi Egyiptomban fordult elő. Azzal kapcsolatban ugyanakkor, hogy az ilyen típusú betegségek mennyire számítottak gyakorinak, csak találgatnak a szakértők. A kutatók között azonban elég elterjedt az a nézet, miszerint a tumorbetegségek a modern kor előtt a sokkal rövidebb élettartam miatt elég ritkák lehettek. Másrészt az ipari forradalmakkal egy sor olyan tényező jelent meg az emberi környezetben, ami növelheti a rák kockázatát, így a 18. század során az ipari szennyező anyagoknak való egyre nagyobb kitettséggel, illetve a dohányzás egyre népszerűbbé válásával is növekedni kezdhetett a rákos esetek száma a korábbihoz képest.
Egy új brit kutatás azonban azt sugallja, hogy a rák meglepően gyakori volt már a középkorban is. A szakértők hat középkori temetőből 143 ember maradványait vizsgálták meg, akik a 6–16. század között éltek. A feltárt csontokat orvosi képalkotó eljárásokkal tanulmányozták, rák nyomai után kutatva ezek belsejében.
A tumorbetegségek a legtöbb esetben nem a csontokban, hanem a test más részein, a lágy szövetekben kezdődnek, és csak később, áttétek útján terjednek át a csontszövetre. Ebben aztán olyan jellegzetes léziók kialakulásához vezetnek, amelyek felismerhetők a diagnosztikai képeken. A középkori csontokban található daganatokra utaló nyomok alapján a szakértők azt is megbecsülték, hogy mennyire lehetettek elterjedtek a tumorbetegségek népességben, feltételezve, hogy ezek nagyjából hasonló arányban terjedtek át a csontokra, mint napjainkban.
Piers Mitchell, a Cambridge-i Egyetem kutatója elmondása szerint ez az arány 9–14 százalék között lehetett, vagyis minden 7–10. embernek lehetett valamilyen daganatos megbetegedése a középkorban. Ha a csontokat daganatok szempontjából röntgennel és CT-vel elsőként vizsgáló szakértőnek igazuk van, ez nagyjából tízszerese a korábbi vonatkozó becsléseknek.
A kutatók ugyanakkor óvatosságra intenek az eredményekkel kapcsolatban. A CT-felvételek sem jelentenek biztos megoldást a rák azonosítására, és a vizsgált minták viszonylag alacsony számúak ahhoz képest, hogy milyen nagy időszakot ölelnek fel. A legjobb megoldás az eredmények alátámasztására az lehet, ha más régi csontokat is megvizsgálnak a világ más tájain, így bővítve a releváns adatokat.
Az ugyanakkor világos, hogy a középkori rákos megbetegedések gyakorisága még az új adatok mellett is sokkal alacsonyabb a mai előfordulásnál. Világszerte nagyjából 10 millió ember hal meg évente daganatos megbetegedésben. És bár nem mindenki hal bele a rákba, akit érint, az eredményekről beszámoló tanulmány szerzői szerint jelenleg az Egyesült Királyságban az emberek 40–50 százaléka úgy hal meg, hogy daganatos betegségben (is) szenved.
De az adatokból kétségtelenül úgy tűnik, hogy a rák régebb óta elterjedt probléma, mint eddig hittük. A szakértők többsége mostanáig úgy vélte, hogy a középkorban az életet leginkább a fertőző betegségek, az alultápláltság és a traumatikus sérülések fenyegették, de a jelek szerint a ráknak szintén helye lehetett ebben a sorban, mondja Jenna Dittmar orvostörténész, a kutatás egyik résztvevője.
