A vörhenyes kolibrik egész Észak-Amerikát átszelik, hogy északi költőhelyükről mexikói telelőhelyükre vonuljanak, majd visszafelé is megteszik ugyanezt az utat. Az állatokról nemrégiben kiderült, hogy nem csak ebben kivételesek: matematikai gondolkodásuk sem utolsó. Képesek megjegyezni, hogy az előttük felsorakozó virágok közül sorrendben hányadik szolgáltatja a legfinomabb nektárt, és talán azt is, hogy melyik a második legvonzóbb, a harmadik, és így tovább. Ilyen módon optimális útvonalat dolgozhatnak ki a növények között. A virágok ez a fajta rangsorba helyezése pedig olyan komplex képesség, aminek a kutatók eddig vadon élő gerinceseknél sosem voltak tanúi.

Számos állat képes valamilyen szinten számolni, és néhány közülük azt is megértik, hogyan helyezhetők nagyság szerinti sorba a különböző mennyiségek. Laborkörülmények között a patkányok, a guppik és a majmok is képesek mennyiségi számsorok alapján megkeresni a táplálékot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezen képességüket természetes körülmények között is használják.

Susan Healy, a St. Andrews Egyetem kutatója viszont vadon élő állatoknál, a már említett vörhenyes kolibriknél vizsgálta a jelenséget. A kistestű kolibrifaj vörös színű hímjei nagyon pontosan meghatározott táplálkozási területtel rendelkeznek, és kiválóan emlékeznek rá, hogy ezen belül mi hol található. A madarak ráadásul rendkívül hatékony útvonalakat dolgoznak ki a nektárban leginkább gazdag virágok között. Healy és kollégái arra voltak kíváncsiak, hogy hogyan születnek ezek az útvonalak: vajon a madarak egyszerűen vizuális alapon válogatnak a virágok között, vagy esetleg más módon döntik el, hogy melyik legyen a következő célpont?

Ennek kiderítésére nektárszerű szirupot kínáló etetőket helyeztek el a Sziklás-hegység egyik völgyében, mire a kolibrik májusban megérkeztek a területre. Amikor látták, hogy a madarak valamelyike rendszeresen az egyik etetőből táplálkozik, és azt védi társaival szemben, befogták és megjelölték az állatot. Aztán kilenc ilyen megjelölt madarat betanítottak arra, hogy egy szirupot tartalmazó művirágból táplálkozzanak.

A kísérlet kedvéért 10 egyforma művirágot helyeztek el egy sorban. Először az elsőbe raktak szirupot, majd megnézték, hogy a kolibrik melyik virágra szállnak. Ahogy az várható volt, az állatok hamar megtanulták, hogy az első virágban van az édes folyadék, és elsőként ezt keresték fel, bár utána azért a többi művirágra is vetettek egy pillantást, hátha ezekben is megjelenik a finomság.

A következő szakaszban a kutatók minden látogatás után átrendezték a virágokat. Összekeverték azok sorrendjét, és időnként az egész sort is áttelepítették más helyre, így a madarak a sorban lévő pozíció alapján elsőre nem tudhatták, hol van a szirupot tartalmazó virág. A kolibrik a következő látogatáskor egyöntetűen az első virágra szálltak, mivel emlékeztek rá, hogy korábban az első helyen volt a táplálék. Aztán amikor kiderült, hogy időközben mondjuk a harmadik helyre került a legértékesebb virág, a következő alkalommal, már ott próbálkoztak. Ez azt sugallja, hogy a madarak a virágsor helyétől függetlenül számon tudták tartani, hogy előzőleg hányadik helyen található virág tartalmazta a szirupot, vagyis képesek számsorokban gondolkodni.

A kutatásban nem közreműködő szakértők szerint az eredmények azért nem teljesen egyértelműek, hiszen lehetséges, hogy a madarak valamilyen más információ alapján jegyezték meg a leginkább tápláló virág aktuális helyét. És az sem zárható ki, hogy nem is egységesen gondolkodtak, hanem egyéni stratégiákat követtek ehhez. De a számsoros teóriának is kétségtelenül van létjogosultsága a lehetőségek között, mondja Andreas Nieder, a Tübingeni Egyetem kutatója.