2016 februárja fontos hónapként vonulhat be a magfúziós kutatások történetébe, ugyanis egy héttel azt követően, hogy egy német kutatócsoport hidrogénplazmát hozott létre a világ legnagyobb sztellarátorában, kínai kutatók azt jelentették be, hogy minden korábbinál hosszabb ideig sikerült stabilan tartaniuk a plazmát egy tokamak típusú reaktorban.
Az EAST (Experimental Advanced Superconducting Tokamak) nevű kísérleti reaktorban munkálkodó szakértők 50 millió °C-os hidrogénplazmát állítottak elő, majd azt 102 másodpercig stabilan is tartották. A kísérletről egyelőre nem jelent meg részletesebb beszámoló vagy tanulmány, így pontosan nem lehet tudni, hogy a kínaiak hogyan valósították meg mindezt. Ha igazolást nyer az eredmény, akkor ez valóban az eddigi legjobban sikerült próbálkozás a kontrollált fúzió megvalósítása felé vezető úton, hiszen az elmúlt 60 évben (ezt a kutatócsoportot leszámítva) senkinek sem sikerült 20 másodpercnél hosszabb ideig stabilizálni a plazmát egy tokamakban.
A kínai kísérlet célja annak vizsgálata, hogy mi történik a reaktorban, ha a plazmafázis hosszabb ideig fennáll. Ahhoz ugyanis, hogy a fúziós reakcióból energiát lehessen kinyerni, stabilan kell tartani a rendkívüli módon felhevített plazmát, és ehhez azt is biztosítani kell, hogy az ne érjen hozzá a reaktorkamra falához. A stabilizáláshoz erős mágneses mezőket használnak a szakértők. Az EAST kutatóinak korábban 30 másodpercig sikerült fenntartaniuk a plazmát, a mostani fejlesztési szakasz végcélja pedig az 1000 másodperc meghaladása lenne.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a német Wendelstein 7-X (W7-X) reaktorban a múlt héten hoztak létre először hidrogénplazmát. Ennek hőmérséklete 80 millió °C volt, és 0,25 másodpercig sikerült stabilan tartani. Ahhoz, hogy a fúzió beinduljon a plazmában, el kell érni a 100 millió °C-ot. A tényleges energiakinyerés azonban egyik kísérletnek sem célja, hanem mindkét kutatócsoport azon dolgozik, hogy minél hosszabb időre ellenőrzése alatt tartsa, és egyre forróbbra hevítse a plazmát, közben részletesen tanulmányozva annak viselkedését.
A kínai berendezés a némettel ellentétben az elterjedtebb tokamakok tartozik, amelyekben plazmaáramot kell fenntartani a működéshez, így bennük a plazma stabilizálása nehezebb, mint a sztellarátorokban. Ez utóbbiak fejlesztése ugyanakkor csak az utóbbi években, a szuperszámítógépek segítségével lódult meg igazán. Ahogy a friss német és kínai eredmények is mutatják, a kétfajta fúziós reaktor fejlesztése jelenleg fej-fej mellett halad, így egyelőre nem tudni, hogy melyik változat lehet valóban alkalmas arra, hogy egy napon fúziós energiát biztosítson az emberiség számára, de remélhetőleg valamelyik az lesz.
