Kína Tianwen-2 küldetése immár hivatalosan is elérte a Kamoʻoalewát, a Föld egyik „kváziholdját”, amely általában néhány tízszer olyan messze van tőlünk, mint a Hold. Már egy évtizede tudunk róla, de most végre igazán közelről is megnézhetjük, mivel a Tianwen-2 jelenleg körülbelül 20 kilométerre van az égitesttől. A Kamoʻoalewa átmérőjét 16–20 méterre becsülik, így az eddigi legkisebb, űreszköz által meglátogatott objektum. A Föld ismert kváziholdjai közül ez tűnik a legstabilabbnak: már egy évszázada tartózkodik bolygónk körül, és még további évszázadokig ott is maradhat.

De mitől lesz valami kvázihold? A Földről nézve a Kamoʻoalewa a Holdtól mért távolság 38–100-szorosára van bolygónktól (elég közel ahhoz, hogy földközeli objektumnak, vagyis NEO-nak minősítsék), így úgy tűnik, mintha körülötte keringene. Ez a távolság azonban a valóságban túl nagy ahhoz, hogy bolygónk gravitációs vonzása érdemi hatással legyen rá. Így bár az űrkőre kicsit azért hat a Föld gravitációja, valójában egyszerűen csak hozzánk hasonló sebességgel kering a Nap körül, és elég közel van ahhoz, hogy úgy tűnjön, mintha bolygónk gravitációs mezőjéhez lenne kötve. Ebben a tekintetben teljesen eltér a Holdtól, amely gravitációsan egyértelműen a Földhöz van láncolva. Ugyanakkor a Kamoʻoalewának nagyon mély kapcsolata lehet valódi természetes holdunkkal.

„A (469219) Kamo‘oalewa nevű kváziholdról spektroszkópos bizonyítékok alapján azt feltételezik, hogy a Hold felszínén történt becsapódás során kilökődött anyag, amit a dinamikai és kráterképződési szimulációk is alátámasztanak” – magyarázzák egy, a témáról szóló tanulmány szerzői. „Ha valóban létezik a Holdról származó NEO-k populációja, ez lehetőséget nyújtana a hold- és a NEO-kutatás összekapcsolására mind a kráterképződés sajátosságainak tanulmányozása révén (milyen anyagok, milyen állapotban és milyen mélységből lökődnek ki), mind pedig a NEO-k forrásrégiójára vonatkozó modellek finomításán keresztül, ami mind a bolygóvédelemmel foglalkozók, mind a Hold felszínének korát meghatározni próbálók számára előnyös lenne.”

És itt jön képbe a Tianwen-2. Az elkövetkező hónapokban Kína második bolygóközi küldetése még közelebb kerül a Kamoʻoalewához, mielőtt leszállna a felszínre mintavétel céljából. Az űreszköz két módszert fog alkalmazni az anyag begyűjtésére az apró égitest felszínéről. Az egyik a „touch-and-go” (érintés és továbbrepülés), amelyet korábban mind az OSIRIS-REx, mind a Hayabusa2 alkalmazott, a másik pedig az „anchor and attach” (lehorgonyzás és lerögzítés). Ez utóbbit még soha nem alkalmazták aszteroidán.

A küldetés ezután 2027 áprilisában indul tovább, és a mintával – amely várhatóan körülbelül 100 grammnyi lesz – egy légköri szondát indít vissza a Földre. A minta megerősítheti, hogy ez az égitest eredetileg a Holdunk része volt-e. A Tianwen-2 maga eközben továbbhalad, és várhatóan 2035-ben éri el a 311P/PanSTARRS-t, egy apró üstököst a Kisbolygóövben. Ott is egy fontos egy rejtély megoldásában segíthet: a 311P/PanSTARRS azon kevés ismert üstökösök egyike, amelynek egyes jelek szerint van egy pici holdja.