Számos dologra lehet szüksége egy grafikusnak, illetve bárkinek, aki a digitális térben, de a fantáziája mellett lehetőleg továbbra is a két kezét és ügyességét felhasználva alkot. Ha vizuális produktumok készítéséről van szó, rengeteg szó esett már nagy színhűségű monitorokról, precíz és kényelmes egerekről, meg persze az izmos videokártyákról, amivel kettő- vagy háromdimenziós végeredmény kellő gyorsasággal kerülhet véglegesítésre. De egy olyan kézenfekvő megoldást eddig még sosem próbáltam ki, mint a digitális rajztáblát, ami az egyik legfontosabb segédeszköze a digitális térben alkotó művészeknek és iparosoknak egyaránt.

Aki kicsit is jártas a témában, annak a japán Wacomot bizonyosan nem kell bemutatni, hiszen már a kilencvenes évek legelején előrukkoltak első rajzolásra tervezett érintőkijelzőjükkel és ekkor már olyan tollat is gyártottak hozzá, mellyel a felhasználók élvezhették a vezetékmentesség szabadságát. A cég lényegében azóta is ugyanabban a kétféle kiemelt termékben utazik: az egyik az előbb is említett "pen display", a kijelzővel egybeépített digitalizáló felület, míg a másik a sima "tablet" vagy tábla, mely az érintéseinket és mozdulatainkat ugyanúgy követi, de a megjelenítés már a csatlakoztatott gépünk kijelzőjén történik.

Utóbbi kategóriát erősíti, ráadásul immár bő 7 éve az Intuos széria, mely valóban egy klasszikus tabletre emlékeztet, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az érintő- avagy érzékelőpanelhez nem társul semmiféle kijelző. Vannak viszont rajta fizikai gombok, a választott modelltől függően pedig még Bluetooth is, tehát elviekben nem csak állandó vezetékes kapcsolattal, de szükség esetén vezeték nélkül, a belső akkumulátorra hagyatkozva is használható. Akár otthon alkotunk, akár utazás közben, egy laptoppal a táskánkban gyűjtjük az ihletet, a Wacom Intuos M minden bizonnyal mindenkinek tud valamit ajánlani, különben biztosan nem tartaná annyira az árát ennyi évvel a megjelenése után, mindezt úgy, hogy a gyártó bármit is frissített volna az adott modellen.

Kicsomagolás, tartozékok  

Lényegében egy professzionális eszközről lévén szó, a csomagolása sem a hivalkodóbbak közé tartozik, hiszen általában, aki ilyen terméket vásárol, az kizárólag a technikai specifikációkra és persze a szakmai közeg ajánlásaira támaszkodva dönt, nem pedig a doboz stílusa alapján. Ez persze minden termék esetében így kéne, hogy legyen, de szerencsére azért a Wacom tablet dobozkáját sem akarjuk majd azonnal elhajítani, a csomagolás ízlésesre sikerült.

Egyszerű, sima felületű karton, a fehér alapon pisztácia színű méretes kör pedig pontosan a termék egyedi színváltozatára utal. Ugyanis nem csak fekete vagy akár rózsaszín, de az utóbbi idők csokoládétrendjéhez is pont passzoló csonthéjas mag zöldes árnyalatában is elérhető. A hátoldal is egyszerű, de nagyszerű, hiszen kiderül, hogy a dobozban ott az akku vagy elem nélkül működő érintőceruza is; hogy a termékben van Bluetooth, ráadásul még 3 grafikus szoftvert is a vásárlóhoz vágnak. Én nem vagyok járatos ezen a terepen, de a Corel még nekem is ismerős és bár kétlem, hogy a grafikusok többsége az első Wacom táblájára várt, hogy beszerezze őket, a gesztus most is értékelendő.

A doboz elsőre vékonykának tűnt, de amint a belső tálcát kicsúsztattam belőle, feltűnt, hogy az előlapi oldal belső felére egy vastagabb kartonlapot is ráerősítettek, extra védőrétegként a tablet számára. Ez nem véletlen, mert készüléket ezen kívül egy furfangosan összeragasztott plasztik tasak védelmezi csak, melyből kicsúsztatva végre a kezembe vehettem. Alatta a toll, vagy ha úgy tetszik, ceruza fekszik némi műanyag fóliával bevonva és alaposan kartonba ágyazva, továbbá egy használati útmutató, illetve az egyszerű, régimódi, merev USB kábel. 

Az USB kábel, melynek láttán elkapott a kellemetlen nosztalgia: ez bizony Micro-USB. Aztán ha jobban belegondolok, a termék valóban hét éve került forgalomba, én meg egyszerűen csak elszoktam tőle, hogy egy 80-100 ezer forintos terméket kicsomagolva ezzel a méltán nyugdíjazott csatlakozóval találkozom. A gyártó tehát láthatóan érintetlenül hagyta az oly jól bevált termékét, így még azt a szívességet sem tette meg, hogy Type-C-re frissítsen. Ez sajnálatos, de valójában túlélhető, ha a saját vezetékével kell használni, ennél nagyobb gondunk ne legyen, ugyanakkor nem érdemes otthon hagyni, nem mindenkinél bujkál a fiókban egy kötegre való Micro-USB.

A mellékelt toll amúgy a jól ismert stylus-ok sémájára épül, esetünkben kettő fizikai gombbal az oldalán. A toll tapintása kellemes, az első kétharmadát fedő gumiszerű bevonat segít, hogy ne csúszkáljon ki a munkaórák alatt megizzadt kezünkből. A megszokott sémától azonban némileg eltér, legalábbis hét éve biztosan eltért, ugyanis nem véletlen, hogy nem találtunk tartalék fejeket a dobozban. Azokat nem is a tabletbe rejtették – ami elég fura ötlet, de korábban volt ilyen – helyette logikus módon a tollat széttekerve találunk rájuk, szám szerint három darabra. A toll legvégén lévő lyuk innentől már gyanús lehet, az elhasznált tollhegyet pontosan ezzel távolíthatjuk el.

A tábla

Az Intuos széria többféle modellt is kínál, van pl. Bő kétszeres áron kapható Pro modell mindenféle finomsággal, ha pedig valamiért nincs szükségünk akkora hasznos felületre, amekkorát ez az M modell kínál, elérhető a kisebb S változat is. Márpedig miért ne lenne szükségünk ekkora rajzfelületre, a 264 x 200 mm-es felületből 216 x 135 mm, tehát több, mint 75% a rendelkezésünkre áll, aminél én kényelmi szempontból úgy sem szívesen adnék alább, hogy alapvetően nem én vagyok a célközönség. A felbontása 2540 LPI, ami lefordítva lényegében vonal per colt jelent és főleg a nyomdaiparban használatos, egy belépőszintű termék esetében pedig megfelelő érték.

A durván 9 mm-es vastagság egy hétköznapi okostelefon vagy táblagép vastagsága és kézbe véve legalább olyan masszívnak, tűnik, ha nem még masszívabbnak. Meglehetősen erős és merev lap, pont annyi rugalmassággal, hogy tudjuk, hol érdemes abbahagyni a próbálkozást. Meglehetősen stramm kis készülék, ami bírni fogja a strapát, ebben biztos vagyok. A hátoldalán viszont négy kis gumitappancs különbözteti meg az okostábláktól, ezekkel igyekszik kivédeni, hogy az asztalon elmozogjon a kezünk alól.

A Micro-USB a bal felső élen található, ezzel szimmetrikusan a jobb szélén bilincsnek hagytak ki helyet, ha félnénk, hogy valaki meglovasítja, míg továbbra is fent, de középen, egy szövet címként találunk WACOM felirattal, melybe a tollat tudjuk belecsúsztatni. A gyártó a fizikai gombokat a táblagép felső sávjában helyezte el, összesen ötöt, középen a bekapcsológombbal, a két szélső pár pedig tetszőlegesen programozható, csak úgy, mint a toll két gombja. A főbillentyű fölött egy LED jelez nekünk, narancssárgán, fehéren vagy kéken, attól függően, hogy milyen az akku töltöttsége, illetve, hogy él-e a Bluetooth kapcsolat.

A termék tehát egy meglehetősen egyszerű és letisztult tárgy benyomását kelti, ám az ördög ezúttal is a részletekben rejlik. Mint precíziós eszköz, például nagyon nem mindegy, hogy milyen a gombok vagy az érintőfelület kidolgozottsága és minősége. Ami a gombokat illeti, kifejezetten stabilan fekszenek a helyükön és lenyomáskor kellemes, de határozott kattanó hangot hallatnak, ráadásul úgy alakították ki őket, hogy egyfajta nem túl mély bölcsőt alkotnak, így megfelelően sík asztalfelület esetén a toll rájuk fektethető.

Tehát egyik sem kotyog vagy billeg úgy, mint a toll gombjai, amik egy közös elemből készültek és bár szintén stabilak, kicsit libikókáznak, amikor az egyik irányban lenyomom őket. Ezt az apróságot leszámítva a toll gombjai is teljesen rendben vannak, puhán, de határozottan kattannak és talán nem is baj, ha rajzolás közben nem kell kettétörni a tollat, hogy benyomható legyen. 

Ennél is fontosabb maga az érintőfelület. A gyártó mindenhol igényes műanyagokat használt és a kidolgozottságra is figyelt, szóval a termék talán picit régimódinak tűnik, ugyanakkor minél többet nézegetjük, annál jobban látszódnak a finomságok és hogy a gyárban is igényes munkát végeztek.

Mit kell tudnunk még?

A termék a jól bevált elektromágneses rezonancia elvén követi a mozdulatainkat, ami lehetővé tette, hogy a tollak teljesen elem nélkül működjenek, miközben képes érzékelni a finomabb mozdulatokat, a toll dőlését és érzékeli a nyomási erő különbségeit, mellyel árnyaltabb és precízebb munkát tesz lehetővé. Ehhez passzol a már említett, kissé ellenálló felület, melyen a tollak plasztik hegye súrlódik. Itt feltűnhet, hogy hosszas használat vagy hevesebb satírozás után a panelen karcok jelennek meg, de ez – legalábbis kezdetben – egészen biztosan csak az érintőhegyek után maradt morzsalék anyag, melyet egy szimpla mikroszálas kendővel és némi türelemmel eltávolíthatunk róla.

A toll legfontosabb tulajdonságát a nyomásérzékenységi szintje adja, mely a Wacom Pen 4K esetében pontosan 4096. A témába járatosabbak szerint legalább 1000-res szint szükséges ahhoz, hogy a munkánk során az eszköz megfelelően érzékelje a lenyomás erősségét, hogy mennyire fogjon a digitális ecset és hogy mennyire legyen erős a homályosság vagy a takaróhatás, mondjuk satírozáskor. Nos, van ennél már komolyabb, de összességében elmondható róla, hogy ez az érték mindenre is alkalmassá teszi, amit egy ilyen eszköztől elvárunk. 2D, 3D, rajz, festés, tervezés és a többi. 

Szoftver és felhasználói élmény

Először is csatlakoztattam a kábelt, majd a biztonság kedvéért ellátogattam a gyártó oldalára és leszedtem azt az összesen 356 MB-os szoftvert, ami meglepő módon Wacom Tablet névre hallgat. A telepítés végén újraindítást kért, de tekintve, hogy eddig a tábla nem adott magáról életjelet a LED-et leszámítva, nem is bántam a dolgot. Először pánikba estem, mert sem az Illustrator, sem a GIMP nem akart reagálni a tollmozdulatokra, de aztán megtört a jég és lényegében mindenhol használhattam, természetesen még az egérkurzort is kiválthattam vele.

A kezdés tehát sikeres, bele is néztem hát a szoftverbe, hiszen állítólag programozhatom a gombokat. A szoftver egy meglehetősen visszafogott megjelenésű, de annál informatívabb és sokrétűbb felület, mely jóval több lehetőséget tárt elém, mint azt elsőre sejtettem. Az ígéretekhez hűen valóban mindegyik gombhoz egyedi funkció rendelhető, tehát lehet visszavonás, másolás, törlés, beillesztés, de igazából bármi, amire a munkánk során a legnagyobb szükségünk van. A négy gomb alapértelmezés szerint a Shift, Alt, Ctrl és Windows gomb parancsokhoz voltak hozzárendelve, de a radírozást például elég hasznos lehet beiktatni valahova, főleg, mivel ennek a tollnak a végén nincs radír funkciót ellátó elem.

A legjobb, hogy konkrétan szoftverenként állíthatunk egyedi gomb- és funkciókiosztást, szóval, ha Illustratorról Photoshopra váltunk, a gombok a tableten és a tollon is azonnal az adott programhoz rendelt funkciókhoz igazodnak majd. A Wacom szoftver vizuális felülete ezt egyszerűen és egészen egyértelműen adja át, azzal az aprócska szépséghibával, hogy nyelvbeállításokat – így pl. magyar nyelvet – nem találtam, a gyári angollal kellett beérnem, ami egy túlélhető kompromisszum volt.

A szoftver lebegő menüket is a rendelkezésünkre bocsát, így, ha nem lenne elegendő az a néhány fizikai gombocska és az általa összehozható kombinációk, szerkeszthetünk magunknak egyedi segédgombsorokat is. Természetesen itt is vannak előre tárolt opciók, pl. a Photoshop Colorist, mely egy beszédes nevű segédpanel, de sajátokat is létrehozhatunk, legyen szó körcikkekből álló Radial panelről vagy hagyományos, horizontális Grid gombsorról.

A gyakorlatban

A tábla és a toll precizitása számomra lenyűgöző élmény volt, még úgy is, hogy a Samsung kijelzői és tollai egy ideje már elég precízen dolgoznak össze. Azt is nehéz lenne tagadni, hogy én aztán nem szoktam hozzá a hasonló grafikai segédeszközök használatához. Kezdetben nehéz volt ráérezni, hogy a toll hegye mikor ér pontosan felszínt, hiszen a csuklóm a tábla felett, a szemem viszont a monitoron volt. Ezt leszámítva az eszközök együttes pontossága vitán felül kiváló élményt nyújtott, tehát ezen a téren a termék bizonyosan megállja a helyét. A reakcióidő gyors volt és számomra azonnalinak tűnt, legalábbis vezetékes üzemmódban.

A Bluetooth-t nekem csak egy Samsung S24 Ultrával sikerült kipróbálnom, de ott késlekedést és olykor akadást tapasztaltam, amit teljesen indokolatlannak találtam. Nem kizárt, hogy a hét éve beépített 4.2 és a tavalyi mobilban alkalmazott 5.3 között tátongó komoly szakadék is okozhat gondot, de ez nem feltétlenül magyarázza meg, hogy közvetlenül a tábla mellett rajzolgatva miért volt kész kínszenvedés az egész művelet. Ezzel a Bluetooth konkrétan elveszti a szerepét, ami pedig az egyik fontos extra képessége lenne. Nem szép Wacom, nagyon nem szép, ráadásul úgy tudom, hogy ez sajnos nem egyedi tapasztalat...

Ezzel együtt az üzemidő lényegében felesleges információ, de ha nagyon akarjuk, kb. 3-4 órára van szüksége a teljes feltöltésig és nagyjából egy munkanapot ki is bír utána, de mint mondtam, ha jót akarunk az idegeinknek, akkor maradunk a vezetékes kapcsolatnál.

Kell ez nekem? 

A gyártó rendületlenül életben tartja az immár hét esztendős modellt, pedig bizonyos tekintetben már akkor is hozzáférhető volt ennél fejlettebb vagy kifinomultabb technika. Ugyanakkor az a helyzet, hogy működik és jól is működik, nem mellesleg lényegében bármilyen grafikai munkával vagy tervezéssel kapcsolatos szoftverrel képes együttműködni. A szoftveres beállítások megfelelőek ahhoz, hogy kedvünk szerint módosítsuk a gombok képességeit vagy a toll érzékenységét. Ez egy időtálló termék, mely nem a legfejlettebb, de ami tud, azt elég jól tudja, ezért kijár neki a megbízhatóságért járó plecsni.

Viszont nincs benne multi touch funkció, ami szerkesztéskor jól jönne a kezünk ügyében, van viszont Bluetooth, ami meg konkrétan haszontalan, csak a pénzt kérték el érte. Hogy a szabvány elavult a kellő pontossághoz, vagy a gyártó nem tudta kipofozni ennyi év után, az mindegy is, mert 2025 van és nem működik jól. A Micro-USB is meglehetősen archaikus manapság, az USB 2.0-s szabvány persze elegendő az adatátvitelhez, de egy Type-C csatlakozó azért már ajánlott lenne 2025-ben. Innovációról ne is beszéljünk, mondjuk a Wacom amúgy sem kapkodta el az új modellek bemutatását.

Igazán pontos ajánlást a gyártó drágább, vagy a konkurencia hasonló árú termékeivel összevetve adhatnék, de így is elmondható róla, hogy összességében egy minőségi és strapabíró termékről van szó, mely kellően precíz érzékelést biztosít. Mindeközben ügyesen mímeli a papír és a filctoll találkozásának érzetét, még a felületen súrlódó műanyag fejecske hangja is hasonló, az illúzió tehát ma is egész jól működik. Számomra ez mégis lemaradt a tökéletes választásról, egyszerűen kissé elavult és eközben túl drága ahhoz, hogy szemrebbenés nélkül magasabb értékelést adjak neki. Kiváló belépő- vagy haladó termék, de ennyi pénzért azért előbb még körbenéznék a piacon.