Hetek óta másról sem szólnak a hírek, mint az Asus legújabb gamer kütyüjéről, mely a Steam Decket követően még szélesebb közönség látóterébe emelte be a hordozható játékkonzolokat, illetve PC-ket. A fogalomzavar elsősorban abból ered, hogy a konzolok korábban kizárólag videojátékra tervezett eszközök voltak, minden egyéb funkció esetleges és másodlagos volt. Az eredeti definíciónak jelenleg továbbra is a Nintendo készülékei felelnek meg a legjobban, ám a Switch váratlanul nagy sikere nyomán egyre többen szálltak be a játékba.

A tavaly debütált Steam Deck érkezéséig többnyire csak egy szűk réteg foglalkozott a témával, hiszen a hasonló kialakítású hordozható gépek többé-kevésbé ismeretlen gyártók, alacsonyabb példányszámban gyártott megoldásai voltak, amiknek általában egy közös tulajdonsága mindenképp volt, méghozzá a masszív árazásuk (a lokális forgalmazásról és garanciális ügyintézésről nem is beszélve). A Valve azonban felrúgta az asztalt, hiszen a Deck képében egy olyan aprócska hordozható PC-t dobtak piacra, mely barátságos árával mindjárt táncba hívta a piac további szereplőit is.

A hívásra az Asus felelt elsőként, egy hasonló kialakítású és erősen kompetitív árazású megoldással, mely az ígéretek szerint a Deckkel közel azonos felhasználói élményt kínál, csak még izmosabb hardverrel. A várakozásnak azonban vége, hiszen június 13-mal, a cikk megjelenésének napján megkezdődik az értékesítés, a sajtó és a tech-média képviselői pedig már be is számolhattak a géppel kapcsolatos tapasztalataikról.

Végül, de nem utolsó sorban mi is kézhez kaptuk és elvihettük egy rövid körre, így nekem is jutott lehetőségem, hogy még a hivatalos megjelenés előtt kipróbálhassam és mesélhessek az élményeimről. Elöljáróban annyit, hogy bár egy kifejezetten Windows 11-re hangolt mini-PC-ről van szó, nem véletlenül hivatkozom rá kézikonzolként, nem megfeledkezve arról, hogy lényegében egy széles kontrollerbe ágyazott notebookról van szó, melyet igény esetén közel teljes értékű asztali gépként is használhatunk.

Az Asus-t a PC-s, illetve gamer közönségnek aligha kell bemutatni, hiszen évtizedek óta foglalnak el kiemelt helyet a hardverpiacon. Pályafutásuk alatt folyamatosan bővítették portfóliójukat, termékeik között az alaplapok és videokártyák mellett hangkártyák, hálózati termékek, monitorok és egyéb perifériák egész tárházát találjuk meg. Nem, nem én leszek, aki megfeledkezik arról, hogy a high-end termékekben élen járó brandet gyakran érik kritikák, miszerint a felső polcukról válogató vásárlókkal komoly felárat fizettetnek meg, sokszor pusztán a látványos dizájnért.

Ugyanakkor azt is érdemes megjegyezni, hogy számos termékkategóriában gyűjtenek be kiemelkedő értékeléseket és nem ritkán mozdítják előre a piacot egyedi megoldásaikkal. A ROG Ally azonban több szempontból is újdonság, hiszen az eddig prémium ligában futtatott Republic Of Gamers brand ismét egy színvonalas, azonban egy meglehetősen pénztárcabarát megoldáson köszön vissza, mely így minden szempontból a Steam Deck egyértelmű kihívója lett.

Bár csak néhány napom volt barátkozni a géppel, arra azért nagyjából elég volt, hogy összeszokjunk és végül csak nehezen válljak meg tőle. A tervezési fázisban lévő változatról megjelenő rövidke bemutatók után izgalmas volt a forgalomba kerülő termékkel megegyező modellt a kezembe venni, megszokni a fogását és kiismerni a használatát. Az Ally nagyjából igazodik a Steam Deck, a Nintendo Switch és a kismillió, indie fejlesztésű gép kialakításához: középen egy kijelző oszt ketté egy szélesre nyújtott kontrollert, míg a felső peremén extra csatlakozókat hordoz.

A Decknél keskenyebb és vékonyabb is, míg a Switch – és főleg a Switch Lite – a mindkettőnél jóval gyengébb hardvernek köszönhetően továbbra is megőrizheti a legkompaktabbnak járó címet. Ahogy az a specifikációs listából is sejthető, a teljesítményversenyt egyértelműen az Asus nyeri, bár igaz, hogy ez kezdetben nem volt ilyen egyértelmű. Legalábbis a Steam kütyüjéhez viszonyítva, mivel az internetet elárasztó korai teszteredmények azt harsogták, hogy a Deck és az Ally az utóbbi izmosabb felszereltsége ellenére közel azonos játékteljesítményt nyújtanak.

Ahogy az ilyenkor már csak lenni szokott, néhányan vastagon szedett feliratokkal hirdették, hogy a gép egyenesen kiábrándító lett és lehetőleg tartózkodjunk a megvételétől, tömören: "fujj, rossz Asus". Az ördög szerencsére a szoftverben lakozott, a vállalat felszentelt szakemberei igyekeztek is kiűzni azt különböző frissítésekkel, melyek persze csak a negatív kritikák után váltak elérhetővé. Sajnos az számomra nem derült ki, hogy a több helyen emlegetett BIOS-frissítésekhez hogyan férhettem volna hozzá, mivel a termék hivatalos oldalán egy június 2-re datált VGA-driver volt a legfiatalabb letölteni való. Én azért megtettem, amit tudtam és telepítettem a honlapon elérhető, illetve a gép által felkínált frissítéseket, bízva a sikerben.

A javulás a hosszabb ideje próbálkozók beszámolói szerint valós, így a vásárlók első hulláma már minden bizonnyal azt a teljesítményt kapja majd, amit az Asus ígéretei alapján elvár. Bár a felhasználói élmény nálam sem volt maradéktalan, de még így is azt mondhatom, hogy élveztem a próbával eltöltött időt, kényelmetlenségek ide, akkuidő oda. És hogy mekkora is ez a teljesítmény? A külsőségek bemutatása előtt annyit elárulok, hogy a megfelelő finomhangolással nem csak hozza, de szerencsére felül is múlja a Steam Decket.

Külsőségek, anyaghasználat és specifikációk

Hol is kezdjem? Mivel a Steam Deck kipróbálására sajnos még nem volt lehetőségem, bárminemű összehasonlítás csak a gyári specifikációk és a fellelhető bőséges adat alapján kerül szóba, ugyanakkor szinte muszáj párhuzamot vonni, hiszen jelenleg a Valve gépe az, amivel a leginkább érdemes összehasonlítani. Az Asustól először is egy keményfedeles kis dobozt kapunk, mely szinte tökéletesen körbeöleli a konzolt, a dizájnos fedelet leemelve pedig máris az Ally fogad minket, némi fólián túl semmi csicsa, semmi extra.

A doboz további tartalma hasonlóan minimalisztikus, alul a 65 wattos Type-C-ben végződő, fixkábeles adaptert és a beüzemelési tájékoztatót is rejtő dokumentációt találjuk. Na jó, egy apróság azért még van, mégpedig egy kemény kartonból készült asztali támasz, amit azért idővel érdemes lesz valami időtállóbbra, esetleg egy rendes dokkolóállomásra cserélni. Amúgy a tartót doboz tetejének belső feléből kidomborodó zsebbe ágyazták, ami a konzolt leszorítva megóvja azt a nem kívánt mozgolódástól.

A dizájnról a klasszikus Xbox kontrollerekre asszociálhatunk, legyen szó az ABXY gombokról, a D-Pad és az ARGB fényekkel megtámogatott analóg karok elosztásáról, vagy akár a fehér színű matt burkolatról. A felhasznált műanyag igényes és a felülete kellemes tapintású. A hátoldalon a kezünk ügyébe esik még egy-egy extra gomb is, melyekhez az összes többivel együtt mi rendelhetünk hozzá funkciókat, amiket aztán a testreszabható játékprofilokba menthetünk. Mindezeken felül pedig két-két apró funkciógomb is helyett kapott a kijelző bal- és jobb felső széleinél, de ezekről később.

Az itt-ott szögletes formák egyediséget, a lekerekített élek és a vaskosabb szélek kényelmes fogást biztosítanak, bár a belső gombokhoz nyújtóznom kellett, egy kézzel pedig már közel sem volt olyan kellemes tartani a konzolt. A hangszórópár a képernyő bal alsó szélei mellett tökéletes helyre került, én legalábbis örültem, hogy nem lefelé, vagy ne adja isten, hátrafelé néznek. A két AI zajszűréssel felvértezett mikrofonpöttyöt pedig a kijelzők felső sarkai mellett találjuk, ha keresnénk őket. A hátoldalát a részben ROG emblémára formázott szellőzőrácsokon kívül egy ezüstcsík dobja fel, melyen különböző színekben törik meg a fény, továbbá itt kapott helyet az a hat csavar is, melyek eltávolításával a burkolat lepattintható portalanításhoz, vagy az SSD cseréjéhez.

A gép nagy erénye a 7 colos, immár 1080p-s, avagy Full HD felbontású IPS érintőkijelző, mely bár nem OLED, 500 nites fényerőt és közel 100%-os sRGB színskálát kínál. Ráadásul 120 Hz-es képfrissítésre képes, ami komoly fegyvertény, hiszen az általános használatot is feldobja, alacsonyabb igényű játékok esetén pedig ki is használható. A megjelenített színek egyértelműen élénkebbek, mint a Deck esetében, bár a Switch OLED kiadása ezen a téren azért kiemelkedik az átlagból. A betekintési szögek jók, bár elég ritkán fordult elő, hogy nem szemből néztem rá.

A karcoktól és az ütéstől a Gorilla Glass Victus fedőnevű biztonsági üveg védi, ami nem matt, de a DXC felületkezelés egészen korrekt munkát végez a tükröződés enyhítésében. Működik a FreeSync Premium, tehát a képfrissítés igazodik a megjelenített képkockákhoz, aktiválás esetén tearing hatás nem mutatkozott. A válaszidő papíron 7 ms, ami érzésem szerint játék közben ennél gyorsabb is lehet, illetve gyors mozgásnál pedig semmiféle elmosódást nem vettem észre. Nekem a Deck 16:10-es képaránya nem hiányzott, bár a kijelzőt körülfutó széles fekete sáv talán lehetne diszkrétebb. Ami viszont hiányzott, az egy touchpad, legalább az egyik oldalon.

Mivel egy – egyelőre kizárólag – Windows 11-es készülékről van szó, a felhasználói élményhez nagyban hozzájárulna, ha a kurzor mozgatását az analógkar mellett egy opcionális touchpad is segítené. Sokszor jártam úgy, hogy a különböző alkalmazások és felületek közötti váltáshoz muszáj volt a képernyőt nyomkodnom, ilyenkor jött volna jól egy optimális sebességgel mozgatható kurzor. Ez nyilván növelte volna a gyártási költségeket és a dizájn tervezésekor is gondolni kellett volna rá, ugyanakkor én néha éreztem a hiányát.

A felhasználói élményt kicsit később taglalom majd, de maradjunk annyiban, hogy a gép tabletnek nem volt tökéletes. Ez viszont egyáltalán nem az Asus, sokkal inkább a Microsoft és a Windows sara, a kijelző ugyanis mindig megfelelő pontossággal és gyorsasággal reagált, azt nem érheti panasz. Külön érdekesség még a felső perembe süllyesztett bekapcsológomb, mely egyben ujjlenyomatolvasó is, a jelszavas bejelentkezésre és virtuális billentyűzettel vacakolásra tehát nem feltétlenül lesz szükség. Mellette két kis állapotjelző LED és a szintén fizikai hangerőszabályzó gomb is helyet kapott.

A csatlakozók szerencsére nem napjaink mobiltrendjeit követik, tehát egy 3.5 mm-es Audio Jacket mindenképpen találunk a felső élen. Bár a hordozható konzol egy PC-t rejt, a kis gépházat nem zsúfolták tele ki- és bemenetekkel, cserébe az USB 3.2 Gen2 szabvány az egyetlen Type-C-n keresztül mindenre képes, hiszen DisplayPort 1.4 támogatással is bír. Ez annyit jelent, hogy a megfelelő kijelzőre közvetlenül, de leginkább egy USB-s dokkolóval vagy hubbal szinte bármilyen eszköz ráköthető, így külső meghajtó és Ethernet kábel is.

Ez tehát mindenképp extra kiegészítők megvételét teszi szükségessé, legalábbis, ha nem kizárólag kézbe fogva szeretnénk használni. A teszteléskor én kifejezetten kíváncsi voltam ezen tulajdonságára, így majd mesélek a Type-C hub használatáról is. Mivel a belső tárhelyet egy 512GB PCIe 4.0 NVMe SSD biztosítja, idővel szükségünk lehet nagyobb kapacitásra. Bár a belső meghajtó a burkolat leválasztása után cserélhető, a 2230-as szabvány miatt nehezebb dolgunk lesz, mivel ennél hosszabb meghajtónak nem jut hely. Apró, de annál hasznosabb az UHS-II microSD foglalat, amivel szépen növelhető a rendszer által megnyirbált belső kapacitás.

Az Asus azonban szolgál még egy érdekességgel, ami valószínűleg a vásárlóknak egy szűkebb rétegét érinti, számukra viszont alaposan kinyitja a világot. A gyártó ugyanis bevetette a notebookjairól ismerős ROG XG Mobile Interface csatlakozót, mely speciális külső VGA-k csatlakozását teszi lehetővé. Szóval, ha valaki egyetlen kompakt eszközben kívánja elérni az otthoni és az utazós játékélményt, a lehetőség adott. Ezekkel a dokkolóként is működő külső kártyákról tudni érdemes, hogy asztali helyett kizárólag Laptop GPU-kat hajtanak és ezt meglehetősen drágán teszik: belépőszint valahol 300 és 400 ezer forint között indul. Ez a kiegészítő természetesen erősen rétegtermék és aki elsősorban az ár-érték aránya miatt szemez egy ilyen hordozható konzollal, az valószínűleg nem igen fog majd élni ezzel a lehetőséggel. Mindenki más viszont élvezheti a legmodernebb játékokat is, külső kijelzőn akár 4K-s felbontáson.

A fedél alatt

A Rog Ally legfontosabb ütőkártyája egyértelműen az AMD által biztosított Ryzen Z1 SoC, mely a processzort és az integrált grafikus magokat egy közös chipben egyesíti. Az eredetileg Phoenix kódnevű lapka alapjai viszonylag frissek, hiszen nyolc darab Zen 4-es magot kapunk, míg az integrált GPU az RDNA3 architektúrát használja. Ehhez összesen 16GB 6400 MHz-es LPDDR5 memória csatlakozik egy 128-bites adatbuszon, a játékokhoz szükséges mennyiséget pedig mi magunk is meghatározhatjuk. Az Asus egyelőre a ROG Ally legizmosabb modelljét turnéztatja, melyben a Z1 Extreme zakatol, de később lesz egy fokkal szerényebb megoldás.

A lefokozott kiadás 6 maggal, 4 grafikus egységgel, szimplán Z1 jelöléssel és várhatóan még jobb árazással csábítja majd a vásárlókat. A hűtésről két ventilátor és a kötelező hővezető csövek gondoskodnak, melyek aprócska méretükből és a szűk helyből adódóan bizony hajlamosak lesznek zajt kelteni, amikor a terhelés ezt megkívánja. A végeredmény mégsem olyan kellemetlen, mint amire először számítottam. Bőven használtam Turbo üzemmódban és valahogy nem kaptam agybajt a zúgástól, bár az is igaz, hogy fel voltam készülve a kompakt gépek terhelésekor fellépő ventizajra.

Ezt a zajszintet részben mi is befolyásolhatjuk, hiszen a Z1 három üzemmód között skálázható. A legszolidabb a 9 wattos fogyasztási limitnél megtorpanó Silent mód, ezt követi 15 wattal a Performance és 25 wattal a Turbo. Ezek között gyári teljesítményprofilok váltogatásával kapcsolgathatunk, ami kifejezetten praktikus, mert ha nincs szükségünk magas órajelekre, a készülék azt hosszabb üzemidővel hálálja meg. A Zen magok csúcsteljesítménye amúgy 5.1 GHz lehet, míg a grafikus magok 2.7 GHz-es maximumig űzhetők, amennyiben a megfelelő profilt választjuk (és bevetjük a 65 wattos adapterünket is.

A tesztek során elért eredményekhez a gépet különböző módokon használtuk, tehát volt, hogy pusztán az akkura hagyatkozott, de volt, hogy rákötöttük a töltőt is. A lényeg leginkább az volt, hogy egy általános képet kapjunk a rendszer képességeiről, a kapott fps értékeket pedig természetesen a különböző játékokban elérhető grafikai beállítások tologatásával tovább hangolhatjuk. Sajnos képet kaptunk az akkumulátorról, 15 watton és fölötte nem volt ritka, hogy két órán belül égető szükség lett a töltő csatlakoztatására, például a COD MW2 vagy a Control különösen megterhelőnek bizonyultak, míg retro játékok és újabb, de 2D-s platformerek vagy egyszerűbb vizualitással dolgozó alkotásokkal anélkül tölthettem az időt, hogy folyton az energiaszintet vizslassam.

Játék és benchmark

A tesztek során bevetettünk néhány ismert benchmark szoftvert, a kapott pontok jó irányadók a gép nyers képességeinek megismeréséhez. A játékok természetesen sokkal beszédesebbek voltak és nyilván ez az, ami a felhasználók többségének mérvadó lesz.

Ugyanakkor azt is elmondhatjuk, hogy mivel egy kompakt PC-ről van szó, igény esetén általános felhasználásra, szükség esetén munkára is használható, ugyanis a rendszerchip meglepően ügyesen dolgozott. Utóbbi esetben viszont több, mint ajánlott egy külső monitor csatlakoztatása, mert a gép saját kijelzőjén nem éppen egyszerű vagy praktikus aprólékos műveleteket végezni.

Ami a Full HD-s számokat illeti, elmondható, hogy natív felbontáson nem lesz maradéktalan az élmény, legalábbis komolyabb 3D-s címek alatt. Ugyanakkor továbbra is meglepő, hogy a modern architektúrákból mit ki lehet hozni egy ilyen aprócska készülékházba préselve. Szerencsére hét hüvelykes képátlón a 720p is meglepően élvezhető és itt jön ki az Ally igazi erénye a Deckhez viszonyítva, melynek az a maximális felbontása.

Persze ahol elérhető az AMD FSR technológiája, ott érdemes kísérletezni, hiszen biztosan lesz olyan játék, ahol szignifikáns a javulás, de legalábbis átléphető az a határ, ahol egy-egy játék számunkra ideális sebességgel fut. A tesztek során örömmel láttam, hogy játék közben tökéletesen stabilan érkeztek a képkockák, zavaró szakadozást vagy az fps váratlan bezuhanását egyik játék alatt sem tapasztaltam.

Szoftver, kezelhetőség és felhasználói élmény

Az Ally egy igazán jól összerakott készülék, látszik, hogy a tervezési fázis során készült prototípusok óta sikerült végleges formába önteni. Legalábbis amíg az összeszerelés minőségére gondolunk. A gombok nyomáspontja számomra ideális volt, ráadásul a szoftverben többek között lehetőség van az analóg karok holtjátékának módosítására is, így, ha mi máshoz szoktunk, ez nem lesz akadálya a szórakozásnak. Ahogy írtam, az érintőpanel is hibátlan, a gombok pedig egyszer sem akadtak be és nem tagadták meg az utasítás teljesítését.

Állítólag a gyártásba került – és a tesztelőknek kiküldött – végleges modellek hajlamosak lehetnek beakadó ABXY gombokkal érkezni. Mi bizonyosan olyan gépet kaptunk kézhez, ami nem nálunk járt először, de én hasonló hibát nem tapasztaltam, a gép ezen a téren strapabírónak és megbízhatónak bizonyult. Ami igazán kellemes csalódás volt, az a D-Pad, ami első ránézésre magában hordozta a hasonló kialakítású iránygombokra jellemző ügyetlenséget, de már az első próba után megnyugodhattam, erre is odafigyeltek. Lenyomáskor nem mászik el és nem csúszkál, határozottan billen és megfelelő időben, ráadásul nem pattan majd el az ablaküveg sem, amikor kattintunk egyet. Hasonlóan kellemes meglepetésként ért a beépített hangszórópár minősége. Az aprócska hangkeltők nem csak hangosan, de egészen tisztán közvetítették a játékok és a lejátszott tartalmak hangját.

Fontos még kitérnem az előlapon látható kis extra gombokra. A bal felső oldalon egy Select, alatta pedig a Command Center hívógombja található. A Command Center ablak megnyitásával egy testreszabható gyorsmenüt kapunk, ami az egyik leghasznosabb felület mind közül. Itt váltogathatunk a teljesítménymódok között, állítható a fényerő, a felbontás és a képfrissítés, de akár a fogyasztást, az fps-t és a chip hőmérésékletét is monitorozhatjuk egyetlen érintéssel. A lehetőségek tárháza egészen nagy, a gördíthető listára továbbiakat tehetünk igényeink szerint. Sajnos az egyik hiba itt mutatta meg magát, ugyanis játék közben olykor kissé köhögve működött, de egyetlen egyszer az is előfordult, hogy a menük és üzemmódok közötti váltásokat a rendszer teljes lefagyása követte. Szerencsére ilyen csak egyszer fordult elő, de tudtommal ez a slamposság nem egyedi probléma és az Asus már rajta van az ügyön, tehát megjelenéskor jó eséllyel folyékonyabb élmény várható.

A jobb oldalon két másik gombocska látható azonos elrendezésben. A Felső az úgynevezett Start gomb, alatta pedig az Armoury Crate szoftverhez férhetünk hozzá, ami alapbeállításban a Windows betöltése után azonnal az előtérbe ugrik. A gyártó ezt szánja az elsődleges felületnek, ahonnan a játékokat és a főbb szoftvereket, szolgáltatásokat indíthatjuk. Sajnos az irányítási sémák váltogatását követően a gombok néha nem reagáltak, így rendszeresen azon kaptam magam, hogy muszáj volt az érintőképernyőhöz nyúlnom, ha lépkedni szeretnék az aktuális ablakban. Végül volt, hogy meguntam a dolgot és inkább a Windows aprócska ikonjait és a start menüt vettem igénybe. Pedig, ha megszokjuk és a gombok is teszik a dolgukat, akkor itt mindent megtalálunk, amire szükségünk van.

Az Armoury Crate alatt sorakoznak fel a telepített játékok és alkalmazások, beleértve a Steamet és a többi digitális szolgáltatást, de ha emulátorokat vagy egyebet telepítünk, az is megjelenik a többi program mellett, ráadásul elszeparálva a játékoktól. Ha esetleg már hozzászoktunk volna a Steam saját felületéhez, azt is használhatjuk, ez már ízlés kérdése, bár a Deck és a SteamOS egyértelműen kiforrottabb ökoszisztéma. A beállítások menüpontban megtaláljuk a módosítható kontrollerprofilokat, ahol még a billentyűk haptikus visszacsatolását is behangolhatjuk.

Utóbbi mondjuk nem vetekszik a PS5 által prezentált technológiával, viszont jelen van és működik, így aki ezt preferálja a hagyományos megoldással szemben, a támogatott játékok alatt ez is működik. A szoftveres keretrendszer érzésem szerint még némi törődésre szorul, de összességében azért jól használható volt. Ha viszont kisebb vagy tapasztalatlanabb felhasználó kezébe kerül, lehet, hogy meggyűlik majd vele a baja. Mivel már a teszt során is érkezett frissítés, így nem aggódom, hogy ne figyelnének oda a hibákra.

Az értékelés előtt kitérnék rá, hogy kipróbáltam egy USB hubbal is, melyen teljesértékű HDMI és Gigabites Ethernet csatlakozó is helyet kapott. A gép teljeskörű kihasználásához ez szinte nélkülözhetetlen kiegészítő, az általános felhasználói élményt pedig nagyban növeli, ha fizikai billentyűzetünket és egerünket használhatjuk. Jó hír, hogy HDMI-n keresztül kiszolgálta az 1440p-s kijelzőmet és a 120 Hz is működött, bár a COD MW2 esetében villódzás lépett fel, így azt a saját kijelzőjén teszteltem. Az Asus egyelőre még nem rendelkezik kifejezetten az Ally-hoz tervezett kiegészítőkkel, egy jobban felszerelt adaptert kivéve, amin egy HDMI, egy Type-C és egy USB-A port található. Aki viszont hasonló kiegészítő beszerzését tervezi, egy érdekességet vegyen figyelembe.

Kell ez nekünk?

Az ASUS nagy meglepetésünkre nem viccelt és teljesen komolyan gondolta a ROG Ally elkészítését, melyet élmény volt kézben tartani. A hordozható játékgépek piaca ezzel újabb barátságosan árazott kihívóval bővült és bízom benne, hogy nem csak a Windows 11-es driverek fejlődnek majd, de a Deckhez hasonlóan egyéb szoftveres lehetőségek is szóba jöhetnek majd, mely még tovább növelheti a népszerűségét. A dizájn terén az Asus kiváló munkát végzett, a gép nem csak jól néz ki, de ne nem spóroltak a felhasznált anyagokon sem, az egész a kijelzőtől a gombokik nagyon egyben van. Bár a gyártó közel sem az első, aki hasonló eszközzel jelentkezik, innováció terén nem marad le semmiben és bizonyosan nagyobb közönséggel ismerteti meg ezt a termékkategóriát, ami a Nintendo Switch zárt rendszeréhez képest több lehetőséggel kecsegtet.

A hardveres specifikációk listája meglehetősen kellemes. Az érintőkijelzővel sikerült megközelíteni az optimális kombinációt a minőség és a sebesség között, az összes modern csatlakozási opció elérhető, míg a skálázható rendszerchip gondoskodik a rugalmasságról. Csak az a fránya akkuidő lenne végre jobb valamivel, a modernebb 3D-s játékok sajnos egy levegővel nem élvezhetők sokáig. Ha a szoftveres kiforratlanságokra továbbra is odafigyelnek, a gép megbízhatóságában nincs különösebb okunk kételkedni. A hűtés halkabb, mint amire számítottam, a 3 év garancia pedig nagy biztonságérzetet ad. Sajnos a tervezésből adódóan csak az SSD cserélhető, ha a Wi-Fi száll el, akkor valamilyen külső egységre támaszkodhatunk. Ár érték arányban abszolút nyerő darab, a Steam mellett csak a széleskörű driveres támogatás és esetleg a touchpad jelenléte szól, az Ally kompaktabb és erősebb gép, jobb kijelzővel, mely 307 990 Ft-os árával jelenleg szuper ajánlat.

Indul az iPon Tech Vibes