A keresztespókok rendkívül érdekes lények, hiszen egyszerre ragadozók és zsákmányok, és ezen kettősségüket hormonszintjük változása is jelzi. Néhány évvel ezelőtt Thomas Jones amerikai kutató azt is igazolta, hogy a hormonszint változása, és vele az, hogy a pókok agresszívek vagy éppen félénkek szorosan kötődik a napszakokhoz. A szakértő a jelenség alaposabb vizsgálata érdekében együttműködésbe kezdett Darrell Moore cirkadián ritmus szakértővel.

A cirkadián ritmus a test működésének napi ciklusát vezérli, például hogy mikor eszünk és alszunk: olyan, mintha sok-sok belső óra ketyegne szerveinkben, amelyek egymással is összeköttetésben vannak. A legtöbb földi organizmus belső órái a baktériumoktól kezdve az emberekig nagyjából követik a Föld forgási ütemét, vagyis körülbelül 24 órás ciklusokkal működnek.

A keresztespókok egyik fajának vizsgálatakor azonban kiderült, hogy ezek napi ciklusa sokkal rövidebb: mindössze 18,5 órás, ami a legrövidebb cirkadián ciklus, amelyet eddig megfigyeltek. Hasonlóan rövid „napokkal” élő állatok a szakértők eddigi ismeretei szerint csak a laborban léteztek. Ezeket azonban célzottan a cirkadián ritmus vizsgálatára tenyésztették ki, és általában komoly problémáik is adódnak abból, hogy ennyire eltér belső óráik járása a Napétól.

A pókok természetes cirkadián ritmusát úgy vizsgálták, hogy sötétben tartották az állatokat, és folyamatosan infravörös nyalábokkal világították meg azokat, amelyek érzékelték, ha a pókok mozogni kezdtek. Az állatok a napok javarészét mozdulatlanul, hálójukban üldögélve töltötték, de minden nap pár órát aktívak voltak. És mint kiderült, ezek az aktivitási időszakok 18,5 óránként követték egymást.

Még érdekesebb volt azonban, hogy amikor a pókokat látható fénynek tették ki, hat órát is képesek voltak módosítani belső órájukon. És minden jel arra mutat, hogy a szabadban ezt az állatok minden egyes napon megteszik, hogy igazodjanak a külső körülményekhez. Vagyis az állatok minden nap hatórás jetlagen esnek át mindenféle látható problémák nélkül.

A belső óra környezethez való igazítására persze minden faj képes, de egyetlen más ismert élőlény sem tud egyszerre egy-két óránál többet módosítani cirkadián ritmusán. Ezért is érezzük napokig, ha nagyobb időeltolódást kell áthidalnunk, hiszen csak lassan tudunk átállni az új napirendre.

A 24 órástól nagyon eltérő természetes ritmus általában előnytelennek bizonyul a természetben. Azok az egyedek, amelyek valamilyen génmutáció miatt nagyon hosszú vagy nagyon rövid cirkadián ciklussal rendelkeznek, rövidebb ideig élnek és alvásproblémákkal küzdenek, amelyek számos negatív következménnyel járhatnak együtt az elhízástól a daganatos megbetegedések kialakulásáig.

Az a keresztespókfaj azonban, amelyeknél a rendkívül rövid napi ritmust azonosították, látszólag minden probléma nélkül boldogul. Napjaik nagy részében az állatok mozdulatlanul hálójukba kapaszkodnak, és várják, hogy egy mit sem sejtő rovar beleakadjon a fonalakba. Hajnalonta aztán pár órát hálójuk javításával töltenek. A legtöbb keresztespók a munkának napkelte után lát neki, a rövid cirkadián ciklusú faj azonban korábban kezdi a javításokat, így akkor mozog a legtöbbet, amikor még sötét van. Ezzel pedig valószínűleg könnyebben elkerüli a ragadozókat, ami megmagyarázhatja, miért maradt meg a különös napi ciklus.

A kezdeti felfedezés óta a szakértők 20 pókfajt vizsgáltak meg, és további hét olyat azonosítottak, amely vagy nagyon rövid (17, 18 és 19 órás), vagy nagyon hosszú (27, 28 és 29 órás) cirkadián ritmussal rendelkezik, vagy pedig egyáltalán nincs napi ritmusa. Az egyelőre nem világos, hogy a pókok hogyan hidalják át olyan könnyedén a biológiai órájuk és a természetes napok közti tetemes időeltolódást. Ehhez a szakértők a következő fázisban a pókok génjeit fogják vizsgálni.