Emberi szempontból nézve fajunk evolúciójának egyik legjelentősebb eseménye az volt, amikor a cerkófszerűek (pávián, makákó) és az emberszerűek (gorilla, csimpánz, ember) fejlődése különvált. A ma élő főemlősökön végzett DNS-vizsgálatok ezt a különválást 25−30 millió évvel ezelőttre teszik, a külön fejlődési útvonalat igazoló legkorábbi fosszilis leletek kora azonban sokáig egyik csoport esetében sem haladta meg a 20 millió évet. Egy Tanzániában tevékenykedő kutatócsoport azonban az elmúlt években olyan leletekre akadt rá, amelyek arról tanúskodnak, hogy a két csoport fejlődése 25 millió évvel ezelőtt már külön úton haladt. Az új eredmények a szakértők szerint rávilágíthatnak arra is, hogy milyen tényezők játszhattak szerepet a fejlődési vonalak szétválásában.

A kutatók több mint egy évtizede vizsgálják a Tanzániában található Rukwa-völgy területét, amely az afrikai és ázsia kéreglemezek távolodása által létrehozott Nagy-hasadékvölgy részét képezi. 2011 és 2012 során az Ohiói Egyetem munkatársa, Nancy Stevens és kollégái két, eddig ismeretlen főemlős faj maradványaira akadtak rá a régióban. A Rukwapithecus fleaglei (a lenti képen elől balra) névre keresztelt faj vonásai alapján az emberszerűek öregcsaládjának egyik korai tagja lehetett, a másik lelet, a Nsungwepithecus gunnelli (hátul jobbra) pedig a cerkófszerűek egyik kihalt képviselője.

Mindkét faj maradványaira a Rukwa-völgy 25,2 millió évesre datált rétegében akadtak rá, és fogazatuk alapján biztosnak tűnik, hogy két eltérő fejlődési irány képviselőiről van szó. Ennek alapján viszont a cerkófszerűek és az emberszerűek szétválása egy olyan időszakra tevődik, amelyet drámai környezeti, éghajlati és tektonikai változások jellemeztek különösen ebben a régióban. Ekkoriban keletkezett ugyanis a Nagy-hasadékvölgy kelet-afrikai része, vagyis a korábban sima, sík terület, alapvetően átformálódott, nagy hegyeket, völgyeket és tavakat hozva létre.

A szakértők szerint könnyen elképzelhető, hogy mindezen tényezők döntő szerepet játszottak az fejlődési vonalak szétágazásában. A megváltozott környezet felgyorsíthatta az evolúciós folyamatokat, a korábbinál jóval sokfélébb élőhelyek új életmódot, másfajta alkalmazkodási stratégiákat követeltek, ami idővel új fajok születéséhez vezethetett.