Egy 30 méteresre megnövő, 170 tonnás tengeri állattal nem lenne könnyű pszichológiai kísérleteket végezni, de szerencsére más mód is kínálkozik elméje megértéséhez. A szakértők évtizedek óta rádiós nyomkövetőkkel igyekeznek vizsgálni, hogy merre vándorolnak a kék bálnák. Ezeket az adatokat elemezte nemrégiben Briana Abrahms, a NOAA kutatója, akinek sikerült igazolnia, hogy a szinte kizárólag apró rákokkal, krillekkel táplálkozó állatok vándorlási útvonalukat a múlthoz igazítják. Vagyis nem azt keresik meg, hogy az adott év adott évszakában hol van a legtöbb krill, hanem oda úsznak, ahol az előző években sok táplálék volt.
A bálnák migrációja tehát emlékeiken alapul, ami egyre komolyabb gondokat okoz számukra. A kék bálnák vándorlásuk során sok más fajhoz hasonlóan a táplálékot követik. A Csendes-óceán északi vizeiben élő állatok telet Kalifornia és Costa Rica partjainál töltik, majd a nyár beköszöntével egyre északabbra úsznak. Sebességük alapján az utat két hónap alatt is megtehetnék, de kétszer ennyi ideig tart nekik, mivel kitérőket tesznek: meglátogatják a krillekben gazdag foltokat, mintha egy étteremlánc létesítményeit járnák végig.
Hogy a krillek éppen hol vannak sokan, arra a szakértők könnyen következtetni tudnak az óceánvíz klorofilltartalmából, a rákocskák ugyanis többek közt cianobaktériumokat és zöld algákat esznek. A bálnák vándorútja azonban érdekes módon nem az aktuális klorofilleloszlásnak megfelelően alakul, útjuk ehelyett az előző 10 év átlagértékei nyomán kirajzolt klorofillmaximumokkal mutat erős összefüggést. Vagyis a bálnák útvonalának alakulását sokkal pontosabban meg lehet becsülni, ha nem azt nézzük, hogy jelenleg hol van a táplálékból a legtöbb, hanem hogy hol volt korábban.
Ennek persze megvan az oka: az óceán évről évre annyit változhat, hogy nem lehet fix útvonalak vagy találgatás alapján boldogulni benne. Így jó megoldásnak tűnik, hogy több év átlagai alapján tervezik meg útjukat a bálnák, amelyek ráadásul az adatok alapján azokat a „büféket” részesítik előnyben, amelyek az elmúlt évtizedben a lehető legkevesebbet változtak. Vagyis inkább a megbízható tápláléklelőhelyeket keresik fel, nem pedig az aktuálisan a lehető leggazdagabb régiókat.
Ez a stratégia azonban egy gyorsan változó világban problematikussá válhat. Az éghajlatváltozás egyre szélsőségesebb időjárással jár együtt, ami a tengeri élőhelyek esetében is nagyobb változékonyságot jelent. A kék bálnákkal nyilván korábban is előfordult, hogy egy-egy különösen extrém évben emlékeik alapján haladva szűkösebb táplálékban részesültek, de mi történik akkor, ha minden év furcsa, és a krillek teljesen megjósolhatatlanul kezdenek felbukkanni?
A kék bálnák különösen sérülékenyek ezzel szemben, mivel étrendjük nagyon speciális. Míg mondjuk a hosszúszárnyú bálnák adott esetben képesek a krillek helyett halakkal is táplálkozni, a kék bálnák csak úgy tudják bevinni a szükséges mennyiségű kalóriát, ha kellően gazdag krillrajokat találnak.
