Egyes pókszabásúak olyan lábakat növesztenek, amelyekkel a majmok farkához hasonlóan fogni is lehet. Egy új genetikai kutatás rávilágít, hogyan fejlődnek ki ezek a végtagok. A kaszáspókok a pókszabásúak közé tartoznak, de rendszertanilag nem pókok, csak a pókok közeli rokonai. Nyolc rendkívül hosszú lábbal rendelkeznek, amelyek hossza akár testük hosszának 28-szorosa is lehet. Ezen lábak pedig azért is érdekesek, mert végeiket be tudják hajlítani az állatok, és így képesek tárgyakat megragadni.

A kaszáspókok a pókokhoz, kullancsokhoz és skorpiókhoz hasonlóan összesen 12 végtagszerű nyúlvánnyal bírnak. Ebből négy a fejen található, és ezekből állnak a csáprágók, amelyekkel az állatok megragadják, és egyes esetekben ízlelni is képesek a táplálékot. Guilherme Gainett, a Wisconsin.Madison Egyetem kutatója társaival azt vizsgálta, hogy miben tér el ezen végtagok fejlődése a hosszú lábakétól. Ehhez egy laborban növesztett kaszáspók genomját elemezték.

A munka során három olyan gént azonosítottak, amely befolyással lehet a lábak fejlődésére. Ezt követően több tucat olyan kaszáspók-embriót hoztak létre génszerkesztéssel, amelyekből különböző kombinációkban hiányoztak ezek a gének.

A kísérlet keretében egyes kaszáspókok olyan deformálódott lábakat növesztettek testük minden részén, amelyek jobban hasonlítottak a csáprágókra, mint a hosszú lábakra. És amikor a kutatók megzavarták bizonyos a genetikai útvonalak működését, a lábak nem szegmentálódtak, és így nem is ízesültek, ami miatt alkalmatlanná váltak a fogásra. A módszerrel sikerült teljesen feltérképezni, hogy milyen génkifejeződés szükséges a járáshoz használt lábak és a csáprágók növesztéséhez.

A kaszáspókok kapcsán külön érdekesség, hogy ezek a többi pókszabásútól eltérően alig változtak az evolúció folyamán, és genomjuk a mai napig nagyon hasonlít a legrégebbi ismert kaszáspókok genomjához, amelyek több mint 400 millió éve éltek.