A szén karbin nevű allotróp módosulata nagyon hosszú ideig csak „elméletben” létezett: a kutatók tudták, hogy elviekben elképzelhetők olyan szénláncok, amelyben egyes és hármas kötések váltogatják egymást, a gyakorlatban azonban nem sikerült sem ráakadni ilyenekre, sem pedig előállítani ezeket. Néhány évvel ezelőtt aztán laborkörülmények között szintetizáltak egy 44 atomból álló láncot, a csillagászok pedig meteoritokban és a csillagközi porban is detektálták az anyag nyomait. Mindent egybevetve azonban a mai napig rendkívül keveset tudunk a szén ezen formájának tulajdonságairól és létrejöttéről.

Pedig az a minimális információ, amit eddig sikerült összeszedni a karbinról, rendkívül érdekessé és kívánatossá teszi az anyagot. Egy új kutatás során a Rice Egyetem szakértői matematikai modellek segítségével igyekeztek tovább bővíteni a szén ezen formájáról való ismereteiket. A szénatomokról való ismereteken és az anyag szerkezetén alapuló számításaik alapján karbin rendkívül erős − erősebb, mint az eddig lekörözhetetlennek hitt grafén vagy a szén nanocsövek −, óriási a szakítószilárdsága, kémiailag meglehetősen stabil és mindehhez meglepően flexibilis is.

Bár a karbin nem nyúlik, elviekben könnyen hajlítható, és a szénatomok közti kötésekre eső plusz feszültség hatására az anyag elektromos tulajdonságai megváltoznak, egészen pontosan módosul a tiltott sáv. Ez a tulajdonság pedig nagyon érdekes mikro-elektromechanikai alkalmazási lehetőségeket tesz elképzelhetővé. A karbinlánc végére kapcsolt különféle molekulák révén pedig a lánc DNS-hez hasonló megcsavarása is elképzelhető, ami a csavarás mértékétől függően szintén módosítja az anyag tiltott sávját. A lánc végéhez adott egyes molekulák segítségével egyéb hasznos tulajdonságokra is szert tehet az anyag: ha például kalciumot kapcsolunk hozzá, nagysűrűségű, reverzíbilis hidrogéntárolót kapunk.

Mivel a grafénhez hasonlóan a karbin is csak egy atomnyi vastagságú, adott mennyiségű anyag rendkívül nagy felülettel rendelkezik, ami nagyon hasznossá teheti például különféle energiatároló berendezésekben, ahol az elektródák felületének nagysága kulcsfontosságú kérdés. A karbin tehát legalább olyan érdekes anyagnak tűnik, mint az elmúlt évek „sztárja”, a grafén, így létrehozásának bonyolultsága ellenére egyre inkább úgy tűnik, hogy érdemes lenne kísérleti úton is alaposabban tanulmányozni tulajdonságait.