A JWST rendkívüli élességének, sok-sok órányi munkának és a téridő egy hatalmas galaxishalmaz által okozott torzulásának köszönhetően a világegyetemben valaha látott legrégebbi csillagfényét láthatjuk. Az új képhez kilenc felvételre és 120 óra megfigyelési időre volt szükség, eddig ez a James Webb eddigi leghosszabb expozíciója. Ahogy a kép leírása rámutat, a központi tömeg az Abell S1063 galaxishalmaz, amely 4,5 milliárd fényévre található a Földtől, és a Daru csillagképben jelenik meg.
A halmaz hatalmas, a Napunk tömegének billiószorosát teszi ki, több mint 50 ismert galaxissal és talán több száz kisebb rendszerrel rendelkezik. Olyan nehéz és sűrű, hogy gravitációja meggörbíti a környező téridőt, így nagyító lencseként viselkedik, felénk irányítva és felerősítve a mögötte található objektumok fényét.
És pontosan ebben rejlik a kép egyedisége. A vörös színű csíkok és ívek, amelyek úgy jelennek meg a halmaz körül, mint fodrozódások egy tóban, amelybe követ dobtak, néhány hihetetlenül távoli galaxis fényei, amelyeket a valaha felragyogó első csillagok alkottak. Hogy tényleg ezek voltak-e legelső csillagok, azt még nem tudjuk, a GLIMPSE csapat, amely a megfigyeléseket végezte, ugyanis még dolgozik azon, hogy meghatározza, pontosan milyen idősek ezek a rendszerek.
A különleges a gravitációs lencse mindenesetre lehetővé teszi a csillagászok számára, hogy messzebbre nézzenek vissza az univerzumba, mint ami pusztán a távcsővel lehetséges lenne. A JWST már korábban is megmutatott a valaha létezett legtávolabbi galaxisok közül néhányat, amelyek fénye az univerzum korának 98 százalékán át utazott, hogy eljusson hozzánk. A gravitációs lencsézés révén a kutatók minden eddiginél távolabbra tekinthetnek, ami a fénysebesség végessége miatt azt is jelenti, hogy visszanéznek az univerzum múltjába.
A GLIMPSE felmérés célja a kozmikus hajnalnak nevezett időszak vizsgálata, amikor a világegyetem mindössze néhány millió éves volt, és a legelső csillagok – a még nem észlelt III. populáció tagjai – felragyogtak. Ez a nagy kihívást jelentő megfigyelési cél már csak a lélegzetelállító képek miatt is megéri a munkát, de még izgalmasabb lesz, ahogy egyre több részlet derül ki a felvételek elemzése nyomán a világegyetem korai időszakáról.
