Mintegy 15 ezer fényévnyire tőlünk egy szupernóva-robbanás van alakulóban, és a James Webb űrtávcső látványos felvételt készített a folyamat egyik fontos állomásáról. A képen egy Wolf–Rayet-csillagnak nevezett nagy tömegű égitest látható, amely elkezdte ledobni külső rétegeit, még a tényleges robbanás előtt.
A WR 124 katalógusjelű csillag tömegre nagyjából harmincszor akkora, mint a Nap. Amikor egy ilyen hatalmas csillag magjából elfogy a hidrogén, a fúzióval egyre nehezebb elemek kezdenek képződni. Ennek nyomán hatalmas energiakitörések történnek, amelyek óránként több millió kilométer sebességgel süvítő csillagszelet eredményeznek.
Az erős kiáramlásban a csillag külső rétegei nem képesek megmaradni, így leválnak az égitestről, és létrejön az a hatalmas por- és gázburok, amely az űrtávcső felvételén is látható. A kutatók becslései szerint a WR 124 mostanra mintegy 10 naptömegnyi anyagot vetett le magáról ilyen módon.
A folyamat következő állomása az lesz, amikor a csillag magjában elfogy minden fuzionálható elem. Ekkor az égitest még hevesebb energiakitörtést produkál, vagyis felrobban. Az ilyen nagy tömegű csillagoknak a Wolf–Rayet-fázisa kozmikus léptékben viszonylag rövid, legfeljebb néhány millió évig tart, mielőtt a csillag felrobbanna.
Ez az átmeneti időszak azonban a kozmikus szinten is nagy jelentőségű, a csillagból felszabaduló nagy mennyiségű por és gáz ugyanis későbbi rendszerek építőanyagaként szolgálhat. A kutatók most azt próbálják feltárni a James Webb felvételei alapján, hogyan viselkedik ez a por, és hogy a szemcsék méretükből és mennyiségükből adódóan mennyire lesznek képesek átvészelni a majdani szupernóva-robbanást.
Ennek feltárása nem csak azért fontos, mert a por fontos szerepet játszik az univerzum fejlődésében, mivel alapvető környezetet biztosít a kozmikus építőelemek bonyolódásához, hanem azért is, mert a szakértők elmondása szerint a világegyetemben sokkal több por van, mint amennyit a por kialakulására vonatkozó legjobb elméleteinkkel meg tudunk magyarázni. A WR 124-hez hasonló csillagok porkibocsátásnak és a por sorsának tanulmányozásával viszont talán arra is választ találhatunk, hogy honnan származik a sok extra por.
