A bonobók többsége is távollátó lesz kora előre haladtával, így társaik gondozása közben egyre távolabbról kell nézniük az éppen az átvizsgált szőrterületet, hogy kompenzálják szemük fénytörési zavarát, állítják a Kiotói Egyetem kutatói. A szakértők egy kongói törpecsimpánz-kolónia tagjainak vizsgálata után arra a következtetésre jutottak, hogy az időskori távollátás nem az emberi életmód (olvasás, számítógépezés) eredménye, hanem a főemlős és talán az emlős lét természetes következménye, amely saját fajunkon túl másokat is hasonló mértékben sújt.

A szakértők megfigyelték, hogy minél idősebb egy-egy társát „bolhászó” bonobó, annál távolabbról nézi a vizsgált szőrt. Míg a 30 év alatti példányok általában 10 centiméterről vagy még közelebbről vizsgálódnak, a 40-es éveikbe érő állatoknál ez a távolság duplájára nő, majd a telő évekkel egyre gyorsabban növekedik. Az egyik 45 éves bonobó több mint 40 centiméterről nézegette a szőrt, amit éppen tisztogatott, mondják a szakértők, akik eredetileg maguk sem hitték, hogy ennyire szoros összefüggést találnak az állatok kora és távollátásának mértéke között. Az pedig különösen érdekes, hogy a látásromlás üteme kísértetiesen hasonlít az emberek körében is jellemző időskori távollátás kibontakozásának menetéhez.

Bár hosszabb távú vizsgálatokra még nem volt lehetőségük a szakértőknek, egy állat esetében videofelvételek alapján azt is meg tudták állapítani, hogy a kérdéses példány „bolhászó távolsága” hét év alatt (35–42 éves kora között) 12-ről 17 centiméterre növekedett. Ez pedig alátámasztja azokat a feltevéseket, hogy a mostani vizsgálatok során kapott eredmények nem annak köszönhetők, hogy az állatoknak eleve rossz volt a szemük, hanem látásuk valóban a korral együtt kezdett romlani.

A kutatók ez alapján úgy vélik, hogy az emberi időskori távollátás, amely a szemlencse felkeményedése és a szemizmok gyengülése nyomán lép fel, főemlős elődeink elkerülhetetlen öröksége, nem pedig a modern, a közelre fókuszálást túlzásba vivő életmód eredménye. Sőt: a szakértők úgy sejtik, hogy a szem időskori romlása talán minden emlősre jellemző lehet, és a legtöbb fajnál ez egyszerűen azért nem okoz problémát, mert azok egyedei már a látásromlás kezdetén elhullanak.

Az intenzív társas kapcsolatokat ápoló, békés közösségekben élő állatcsoportok, a főemlősök, az elefántok és a bálnák esetében azonban a gyengén látó idős példányok tovább életben maradhatnak. Bár ilyen szempontból az említett állatokat még nem nagyon vizsgálták, korábbi kutatások alapján úgy tűnik, hogy a fogságban tartott rhesusmajmok látása romlik koruk előre haladtával. A japán szakértők a következőkben azt szeretnék vizsgálni, hogy a bonobók más szövetei is hasonló ütemben öregednek-e, mint az emberi szövetek.