A teleszkópok észlelési adatai alapján a kutatók egy olyan légköri modellt hoztak létre, amely mindkét bolygó színére magyarázatot ad. A modell révén sikerült feltárni, hogyan halmozódik fel a ködpára az Uránusz atmoszférájában, ködösebbé téve azt, és világosabb színt kölcsönözve a bolygónak a Neptunusznál.
A Neptunusz és az Uránusz sok szempontból hasonlóak – hasonló a tömegük, az átmérőjük és a légköri összetételük –, mégis elég eltérően néznek ki. A látható tartományban a Neptunusz élénk, mély azúrkék, míg az Uránuszt halvány ciánkék árnyalat jellemzi. Az új kutatás eredményei alapján ennek az eltérésnek az az oka, hogy az Uránusz légkörében vastagabb az a koncentrált páraréteg, ami a Neptunuszon is jelen van, csak kisebb mértékben. Ez a réteg gyakorlatilag „kilúgozza” az Uránusz színét. Ha nem lenne pára egyik légkörben sem, a két bolygó színe csaknem teljesen egyforma mélykék lenne.
A kutatás alapján adó modellt egy nemzetközi kutatócsoport állította össze Patrick Irwin, az Oxfordi Egyetem bolygófizikai kutatója vezetésével. Míg a korábbi kutatások arra összpontosítottak a légkörök elemzésekor, hogy egy-egy specifikus hullámhossz-tartományban mi derül ki ezekről, az új vizsgálat a hullámhosszak széles tartományainak eredményeit egyesítve vázolja fel a légköri rétegeket. Az így kapott közös modell pedig szinte tökéletesen illeszkedik a megfigyelésekre mindkét bolygó esetében. Az új légköri modellben újdonságot jelent, hogy azokban a mélyebb rétegekben is feltételezi a pára jelenlétét, amelyekről eddig úgy sejtették, hogy csak fagyott metán és hidrogén-szulfid részecskéit tartalmazzák.
Irwin elmondása szerint ez az első olyan modell, amely összhangban van az összes hullámhosszon tett megfigyelésekkel, az ultraibolyától a közeli infravörösig. És ráadásképp, mint már mondtuk, a két óriásbolygó közti színbeli eltérésre is magyarázatot ad. A modell három különböző rétegnyi aeroszolt tartalmaz, amelyek különböző magasságokban helyezkednek el.
A szín szempontjából ezek közül a középső a legfontosabb, amelyben a sejtések szerint a szilárd részecskékre metánjég rakódik le. Mivel a Neptunusz légköre aktívabb, turbulensebb, ott nagyobb eséllyel hullanak le ezek a növekvő szemcsék hó formájában, míg az Uránusz megfelelő rétegében állandóan nagy mennyiségben vannak felhalmozódva. Így az előbbi bolygón vékonyabb és kevésbé sűrű a kérdéses réteg. A modellek megalkotásakor a Hubble és több más teleszkóp archív adatait használták, majd a modell helyességét új felvételekkel is alátámasztották.
