Ahogy telnek az évek, és fejlődik a technika, a csillagászok egyre távolabbra tekintenek vissza a világegyetem múltjába. A Hubble űrtávcső kutatói nemrégiben minden eddiginél messzebbre mentek: olyan galaxisokat észleltek, amelyek mindössze 380 millió évvel az ősrobbanást követően léteztek, tehát több mint 13,3 milliárd éve. Mivel az első csillagok a szakértők szerint az ősrobbanás után 200 millió évvel keletkeztek, a most lencsevégre kapott hét galaxis a legkorábbi ilyen képződmények közé tartozhat.
A Kaliforniai Műszaki Egyetem asztrofizikusa, Richard Ellis és kollégái a világegyetem 380-600 millió éves korába tekintettek vissza a Hubble segítségével. Ebben az időszakban indult be a reionizációnak nevezett folyamat, amikor az univerzum hideg és semleges hidrogénje újra ionizálódni kezdett, majd összetevőire, protonokra és elektronokra hasadt. Ez nagyjából a világegyetem egymilliárd éves korára fejeződött be, és az időszak végére a korai univerzumot kitöltő hidrogénköd átlátszóvá vált az ibolyántúli sugárzás számára.
A reionizáció lefolyásának módja az asztrofizika alapvető kérdései közé tartozik. Ellis és munkatársai úgy vélik, hogy az első csillagok és galaxisok ultraibolya sugárzása indíthatta be a folyamatot, annál is inkább, mivel a reionizáció korszaka egybeesik azzal az időszakkal, amikor a galaxisok száma nagy ütemben növekedni kezdett.
Néhány éve még senki sem gondolta, hogy lehetséges ennyire távolra tekinteni a múltba a Hubble révén, az űrtávcső 2009-ben felszerelt széles látószögű kamerája azonban messze felülmúlta a hozzáfűzött reményeket. A kamera két csatornán képes a fény érzékelésére, az egyik az UVIS csatorna, amely a látható fény, infravörös és ultraibolya tartományokban (200-1000 nm), a másik pedig a NIR csatorna, amely a közeli infravörös tartományban (850-1700 nm) képes érzékelni. Ezzel jelentősen megnövekedett a Hubble által vizsgálható spektrum szélessége a korábbi műszerekhez képest. Ellis és kollégái több mint 100 órán keresztül „fókuszáltak” az űr egy aprócska területére ezzel a kamerával, az eredményül kapott felvételeken pedig hét galaxist tudtak azonosítani.
„Ez az adathalmaz az eddigi legjelentősebb régészeti ásatást jelenti a világegyetem múltjának felderítésére” – mondja Abraham Loeb, a Harvard asztrofizikusa, aki hozzáteszi, hogy míg nem sokkal ezelőttig a legkorábbi galaxisokkal kapcsolatos kutatások tisztán elméleti síkon zajlottak, az elmúlt évek és a következő évtized rengeteg új, valós adattal szolgálhat. A James Webb távcső 2018-as felbocsátása után pedig remélhetőleg egészen a világegyetem születéséig visszatekinthetünk majd.
