Egy nagyméretű aszteroida becsapódása a Holdba negatív következményekkel járhatna a mesterséges műholdakra, amelyektől ma már erősen függünk a mindennapokban. Ezért a NASA által vezetett csapat megvizsgálta a lehetőségeket, hogy megakadályozzák a 2024 YR4 aszteroida 2032-es becsapódását. Ellentétben a szokásos következtetéssel, miszerint az aszteroidát el kell terelni, nem pedig megsemmisíteni, ők úgy gondolják, hogy itt az ideje egy igazi, tűzijátékos, hollywoodi megoldásnak.

Amikor tavaly decemberben felfedezték a 2024 YR4-et, az egész világon a címlapokra került, mivel a rendelkezésre álló információk alapján apró esély volt rá, hogy kevesebb mint nyolc év múlva becsapódik a Földbe. Ahogy aztán egyre többet tudtak meg a pályájáról, ez az esély először 3 százalékra emelkedett, majd lecsökkent. A becslések szerint 60 méter szélességű aszteroida mérete és valószínűleg sebessége sem olyan, mint a dinoszauruszokat kipusztító kisbolygóé, de elég nagy ahhoz, hogy komoly helyi károkat okozzon, ha lakott területet ér, vagy cunamikat indítson el az óceánban.

Ma már tudjuk, hogy a Földre való közvetlen becsapódás esélye gyakorlatilag nulla, de annak a valószínűsége, hogy a 2024 YR4 hét év múlva becsapódik a Holdba, jelenleg 4 százalék. Míg a legtöbb ember alig várja azt a történelmi, 5000 évente egyszer előforduló látványosságot, amit egy ilyen esemény jelentene, néhány „ünneprontó” aggódni kezdett a műholdak miatt, és a megoldást keresi.

Egy ekkora becsapódás elkerülhetetlenül rengeteg anyagot lökne ki a helyéről, és mivel a Holdnak nincs légköre, amely visszatartaná az anyagot, hatalmas mennyiségű apró részecske szökne el az alacsony gravitációból, és nagy területen terülne szét. Ennek az anyagnak egy része a Föld légkörébe csapódna, és több napig tartó csodálatos meteorzáport hozna létre. Nagy része pedig a Föld–Hold-rendszer környékén terjedne szét, és közülük néhány később érné el a légkört, kissé növelve a meteorok megszokott számát.

Mindez elég látványos shownak és jó szórakozásnak ígérkezik, amíg nem vesszük figyelembe a műholdakat és egyéb ember alkotta űreszközöket, és azt, hogy mi történik, ha az ilyen méretű részecskék eltalálják például a James Webb űrtávcsövet vagy a Nemzetközi Űrállomást, amelyekben komoly károkat okozhatnak. Egy még lektori értékelés alatt álló tanulmányban a NASA Goddard Űrrepülési Központjának Brent Barbee vezette csapata megvizsgálta, mit lehet tenni a veszély minimalizálása érdekében.

Számos ötlet született az aszteroidák jelentette fenyegetés kezelésére, de eddig ezek közül csak egyet teszteltek: egy nagy tömegű objektum ütköztetésével az megpróbálták megváltoztatni egy égitest pályáját, ami sikerült is. A legtöbb esetben a bolygókutatók ezt gondolják a legjobb megoldásnak a hasonló helyzetekben, de Barbee és társszerzői szerint a 2024 YR4 kivételt jelent.

Az egyik nyilvánvaló érv a „megszokott” megoldás ellen, hogy nem akarjuk az aszteroidát úgy eltéríteni, hogy a Hold helyett véletlenül a Földet találja el, ha nem is most, akkor a jövőben. További tényező, hogy az aszteroida eltérítésének forgatókönyvei általában arra támaszkodnak, hogy az eltérítés jóval a várható becsapódás előtt megtörténik, amire ebben az esetben nem lesz elég idő. A legfontosabb pedig, hogy az eltérítés megtervezéséhez ismerni kellene a közeledő objektum tömegét és összetételét. És mire ezt megtudjuk a 2024 YR4-ről, biztosan kifutunk az időből.

A 2024 YR4 2028-ban közel kerül a Földhöz és a Holdhoz. Akkor nincs esély az ütközésre egyik égitesttel sem, de a szakértők elég pontosan bemérhetik a pályáját ahhoz, hogy kizárják a Holddal való későbbi ütközés kockázatát, vagy megerősítsék ennek lehetőségét. A James Webb űrtávcsővel 2026 februárjában is megkísérlik a detektálást, amelynek sikeressége esetén pontosan két évvel korábban meg lehet határozni a pályáját.

Ha a 2028-as jelzés pozitív, akkor talán éppen elég idő lesz, amíg az aszteroida a Mars pályáján kívül tartózkodik, hogy elindítsanak egy küldetést a megsemmisítésére, feltéve, hogy a tervezés előre megtörtént, ezért érthető, hogy Barbee és társszerzői ezt a feladatot már most szeretnék elvégezni. Mivel azonban az idő nagyon szűkös, a szerzők fontolgatják egy felderítő küldetés indítását vagy egy meglévő küldetés, például a Psyche vagy az OSIRIS-APEX átirányítását a 2024 YR4 ellenőrzésére, így több idő lenne a tervezésre. A későbbi észlelési lehetőségek ugyanakkor pontosabb méréseket kínálnának a célpont méretéről, mielőtt megpróbálnák azt felrobbantani.

A csapat egyelőre nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ki fizeti majd a projektet. Amikor a világ sorsa forog kockán, azt gondolnánk, hogy a válasz, hogy mindenki, aki tud (bár a Ne nézz fel! című film ezt erősen megkérdőjelezi). Ebben az esetben, amikor a fenyegetés a műholdakat érinti, amelyek ma már túlnyomórészt magántulajdonban vannak, azonban a válasz elég komplex lehet.