Meglepően sok dolog van, amit a mai napig nem tudunk a Holddal kapcsolatban. Ezek közül a legfontosabb talán az, hogy nem ismerjük belsejének összetételét, és hogy hogyan vette fel mai formáját az égitest. A kínai Chang’e–4 leszállóegység és a Jütu–2 rover januárban szállt le a Hold túloldalára, elsőként teljesítve irányított leszállást az égitest Földdel ellentétes oldalán. A küldetés egyik fontos célja a most említett kérdések megválaszolása, ezért is landoltak az űreszközök a Naprendszer egyik legnagyobb ismert kráterében, a Déli-sarki Aitken medencében, ahol is egy ezen belüli, még mélyebbre nyúló becsapódásnyomot derítenek fel.
A szakértők azt remélték, hogy a 13 kilométer mély kráterben olyan kőzetekben is nyomára akadhatnak, amelyek a Hold mélyebb rétegeiből származnak, és a kráter keletkezésekor kerültek felszínre. Ennek érdekében az elmúlt hónapokban a Jütu–2 látható és közeli infravörös tartományban dolgozó spektrográfjával elemezte a holdi talajt. A vizsgálatok sűrű, vasban gazdag ásványok, például olivin és piroxén jelenlétét tárták fel, ami a kínai szakértők szerint erős jele annak, hogy a Déli-sarki Aitken medencében található Kármán-kráter mélyén a holdi köpeny megszilárdul darabjai hevernek.
A teóriák szerint a Hold formálódásakor az égitestet alkotó magmaóceánban a könnyebb anyagok a felszínre úsztak, a nehezebbek pedig elsüllyedtek, így differenciálódott a kéreg és a köpeny. A köpeny összetételének vizsgálata azonban kulcsfontosságú annak felderítésében, hogy létezett-e egyáltalán ez a magmaóceán, mondják a kínai szakértők. A mostani eredmények pedig fontos lépést jelenthetnek ennek eldöntéséhez.
A vizsgált minták másik érdekessége, hogy míg a Hold innenső felén tanulmányozott kőzetek gyakorlatilag kivétel nélkül nyomokban tartalmazzák az északi-féltekén fekvő gigantikus Mare Imbriumot létrehozó becsapódás nyomán kirepült törmeléket, a Hold túloldalán úgy tűnik, hogy hiányzik ez a fajta „szennyeződés”. Ami szintén új lehetőséget jelenthet a Hold összetételének megértéséhez.
A most publikált eredmények csak az első állomást jelentik ennek felderítésében. A szakértők egyelőre nem tudják, hogy az említett ásványok milyen arányban vannak jelen a köpenyben, de azt remélik, hogy a további mérések nyomán egyre pontosabb képet alakíthatnak ki ezzel kapcsolatban is.
