Az AI-láz következtében több területen is hiány alakult ki az egyes komponensekből és hardverekből, ami nemcsak az üzleti felhasználók, hanem az átlagfelhasználók számára is fájó mértékű drágulást hozott. A legnehezebb helyzetben a DRAM piac van, de egy ideje már a NAND Flash memóriachipek is masszívan drágulnak, és nem maradnak ki a sorból a processzorok, a videokártyák, illetve a merevlemezek sem. Az iráni háború következtében bizonyos nyersanyagokból és alapanyagokból is hiány alakult ki, ami összességében bizonytalanná teszi a jövőt és újabb drágulást eredményez.
Ebben a környezetben próbálnak úgy lavírozni a gyártók, hogy az esetleges kapacitásbővítés következtében ne forduljon túltermelésbe a piac. Ez a NAND Flash és a HDD szegmensben nem egy egyszerű feladat, és a DRAM piac is ide sorolható: a hiányállapotokat jellemzően túlkínálat követi, mivel a gyártók nem tudják megfelelően megjósolni, mekkora gyártókapacitásra lesz szükség hosszabb távon, illetve a nem várt piaci és egyéb események is beleszólnak a kereslet alakulásába, azaz rendkívül nehéz tervezni. Az SSD és a HDD szegmensben éppen ezért most már hosszútávú beszállítói megállapodást kötnek a nagy NAND Flash és HDD gyártók annak érdekében, hogy egyrészt hatékonyan ki tudják szolgálni legnagyobb megrendelőiket, másrészt pedig több évre előre lássák, hogyan alakul majd a kereslet, így az üzleti szegmensben nem kell spekulációra alapozni a tőkeberuházásokat.
A NAND Flash szegmensben most már nem ritka az sem, hogy 5 évre előre köt le megrendeléseket egy-egy nagyobb partner, ez pedig jó hír a gyártók számára, hiszen megállapodástól függően számolhatnak egy fix kereslettel, esetleg egy kiszámítható tempójú keresletnövekedéssel is, amihez igazítani lehet az új gyártósorok és új üzemegységek termelésbe állítását. A megállapodások a SanDisk háza táján úgy néznek ki, hogy adott futamidőre kötelezettségvállalásokat kötnek, amelynek teljesítése negyedéves ütemben történik, fix és változó árazás kombinációját alkalmazva. A megállapodásokat az ügyfelek igényeihez alakítják, ami számukra is előnyös, hiszen keresletbiztonságot ad hosszabb távon, ami tervezhetőbb árbevételt és tervezhetőbb gyártókapacitás-bővítést tesz lehetővé.
Hasonlót alkalmaz a Seagate és a Western Digital is a merevlemezek szegmensében, de itt nem öt évre szóló, hanem picivel rövidebb hosszútávú megállapodásokat kötnek, amelyek exabájt szintű adattároló kapacitások leszállításáról szólnak. A gyártókapacitás a nearline szegmensben már majdnem teljesen le van foglalva a 2027-es naptári év végéig bezárólag. A Seagate illetékesei éppen azon dolgoznak, hogy a megrendelésre készülő termékek esetében véglegesítsék a specifikációkat és az árazást – utóbbinál érték alapú árképzés van érvényben, ami a partnerek számára kiszámítható tervezést, a Seagate számára pedig kiszámítható profitot eredményez, plusz a termelőkapacitást is ennek megfelelően tudják növelni, a megállapodások jóvoltából biztosan lesz rá igény. A Western Digital vezetése hasonló gyakorlatot folytat, ott a hosszútávú megállapodások már a 2028-as és a 2029-es esztendőre is átnyúlnak.
A kereslet alakulásának átláthatósága minden gyártó számára előnyös, ezzel elkerülhetik a túltermelést, míg a partnerek biztosíthatják a megfelelő mennyiségű adattároló kapacitást, ami a felhőszolgáltatások, az AI adatközpontok, illetve az egyéb szerverek számára szükséges. A termelőkapacitás növelése jellemzően több évnyi munkát igényel, azaz kifejezetten fontos, hogy viszonylag pontosan tudják megbecsülni a kereslet hosszabb távú alakulását. Az üzleti szegmensben a hosszútávú megállapodások révén ez már többé-kevésbé megoldott lesz, a konzumerpiacon viszont maradnak a spekulatív előrejelzések, amelyek nem mindig jönnek be.
Idővel meglátjuk, ez a stratégia kiszámíthatóbb helyzetet eredményez-e, illetve arra is fény derül majd, hogyan alakul a gyártókapacitás a többi szegmens számára.
