Az MHL (Mobile High-Definition Link) 2010 folyamán, amikor megszületett, azzal a céllal jött létre, hogy orvosoljon egy meglehetősen kellemetlen problémát: tápellátást biztosítson az éppen videót továbbító mobileszközök számára, így azok ugyanazon a kábelen keresztül tölthetik akkumulátorukat, amelyen keresztül tartalmat "sugároznak" az adott kijelzőre. A Silicon Image szakemberei és az MHL konzorcium illetékesei egy szükségmegoldás kifejlesztésével hozták létre a máig használatos koncepciót: mindössze 5 érintkező használatával oldották meg, hogy a videó továbbítása és az akkumulátortöltés egyaránt megoldható legyen. Ennek köszönhetően létrejött az MHL csatlakozó, ami fizikai felépítését tekintve egy Micro USB 2.0-s port, ám ez klasszikus USB-s adatátvitelre nem használható – csak arra, hogy megfelelő kábel segítségével MHL képes HDMI megjelenítőhöz kapcsoljuk az adott mobileszközt.
Az MHL jelenleg a 3.0-s kiadásnál tart, és ugyan fejlődött, de a lényegi koncepció azóta is változatlan: az MHL se saját csatlakozóval, se saját kábellel nem rendelkezik – továbbra is a szükségmegoldásként kitalált eljárást követi. Utóbbi kijelentést rövidesen múlt időbe kell tenni, ugyanis az MHL konzorcium egy meglehetősen érdekes bejelentéssel borzolta a kedélyeket, amelynek értelmében rövidesen érkezik a superMHL, ami akár 8K-s videók továbbítására is képes lesz, méghozzá akár 120 képkocka/másodperces sebesség mellett is. Ezzel együtt persze az akkumulátortöltő funkcióról sem kell lemondani, sőt, végre saját kábelt és csatlakozót is kap a szabvány, ami így kvázi a HDMI fejére nőhet.
A superMHL lényege dióhéjban annyi, hogy továbbfejlessze a mobileszközök kapcsolódási lehetőségeit, illetve lehetővé tegye a 8K-s videók zökkenőmentes továbbítását. Ennek érdekében a protokollt jelentősen továbbfejlesztették: az egyetlen csatornán keresztül elérhető sávszélesség lényegében megduplázódik, így az új szabvány 4K-s, 60 FPS-es tartalom továbbítására is képes lehet. Ezzel együtt Deep Color támogatás is érkezik (10, 12 és 16-bites), plusz új színterek támogatása is bekerül a repertoárba. A felsoroltak már önmagukban is elég komoly előrelépést jelentenének, főleg azért, mert a H.265-ös videók lejátszására képes okostelefonok éppen kezdenek megjelenni a piacon, a H265 támogatói pedig a 4K-s, 60 Hz-es videókat erőltetik, méghozzá 10-bites színmélységgel – ehhez pedig pont kapóra jöhet a superMHL.
A fentieknél sokkal drámaibb változás, hogy a superMHL mellé saját kábel és csatlakozó is érkezik, ennek oka pedig az, hogy a tévégyártók egy olyan kábelt szerettek volna, amely egymagában képes kiszolgálni a mély színeket és magas képfrissítési rátát alkalmazó 8K-s videófolyamok sávszélesség-igényét. Mivel ugye a kézenfekvő választás, azaz a HDMI még nem nőtt fel ehhez a feladathoz, hiszen a 2.0-s változata csak 60 FPS-es 4K-s videófolyam továbbítására képes, így a tévégyártók az MHL konzorcium szakembereit kérték meg rá, fejlesszenek ki egy olyan kábel- és csatlakozószabványt, ami képes a 8K-s videófolyamok által támasztott igények kielégítésére. Így született meg a superMHL csatlakozó és a hozzá tartozó kábel, amely összesen maximum hat csatornát kínál.
A superMHL szabvány után kézenfekvő volt, hogy a csatlakozót és a kábelt is superMHL névvel lássák el – így is történt. Maga a csatlakozó összesen 32 érintkezőt tartalmaz, és extraként megfordítható, azaz fejjel lefelé bedugható a superMHL aljzatba – hasonló extra tulajdonságot kínál az éppen szárnyait bontogató USB 3.1 szabvány Type C csatlakozója is. A superMHL csatlakozó nagyjából akkora helyre zsúfolja össze a 32 érintkezőt, amekkora egy 19 érintkezős HDMI Type-A kábel csatlakozója, azaz az újdonság meglehetősen nagy csatlakozósűrűséggel dolgozik. Pont ennek a 32 érintkezőnek köszönhető, hogy a superMHL a korábbi megoldáshoz képest nem 1, hanem maximum 6 csatornán tudja továbbítani az MHL adatfolyamot, ezáltal elegendő sávszélességet kínál a 8K-s videó továbbítására. Egy-egy ilyen superMHL kábel egyébként kettő vagy három méter hosszú lehet, ha passzív megoldásban gondolkodunk.
Az új útra lépve most már két fontos piacot szolgálhat ki az MHL szabvány: a mobileszközökét, illetve az otthoni szórakoztatóelektronikai eszközökét, ami a korábbinál sokkal szélesebb felhasználási kört, illetve sokkal több lehetséges csatlakozó-konfigurációt eredményez. 8K-s videók továbbításához superMHL-supeMHL kábelre lesz szükség, az USB->HDMI kábelek pedig továbbra is alkalmazhatóak lesznek a mobileszközökhöz a kompatibilitás fenntartásához. A lehetséges kábelfajtákat az alábbi kép mutatja be:
A fenti kombinációkból a superMHL->superMHL és az USB->HDMI kábelek lesznek a legnépszerűbbek, illetve a legelterjedtebbek, főleg, mivel a 4K-s tévék esetében még szükség van a superMHL protokoll egysávos változatának implementálására is a 4K60p videó-átvitel támogatásához – amihez ugye nincs szükség superMHL kábel vagy csatlakozó alkalmazására. A változás hatására fogadó oldalon a HDMI mellett tehát megjelenik a superMHL csatlakozó is, forrás oldalon pedig a Micro-USB 2.0 mellé belép az USB (3.1) type-C és a superMHL. Tehét lesz egy kis kavarodás, de a helyzet azért tökéletesen átlátható – némi gondolkodás után.
Persze ahogy a televíziók piacán lendületet vesz a superMHL csatlakozó, a superMHL->USB (3.1) type-C kábelek is egyre komolyabb szerephez juthatnak, ugyanis az USB type-C jóvoltából a Micro-USB 2.0-hoz képest egy helyett immár kettő vagy négy MHL adatsáv használatára is lehetőség lesz, ami új opciók előtt nyit utat – hiszen jelentősen növekszik az egy kábel alkalmazásával elérhető maximális sávszélesség.
A fenti változások mellett tápellátás és többmonitoros támogatás tekintetében is lesz fejlődés. A superMHL esetében immár akár 40 wattos teljesítmény leadására is lesz mód (20 volt, 2 amper), ami komoly előrelépés az MHL 3.0 10 wattos értékéhez képest. A superMHL jóvoltából ezzel együtt akár 8 kijelzőből álló megjelenítő rendszer meghajtására is lehetőség lesz, ami nagyrészt a megnövelt sávszélességből fakadó előnyöknek köszönhető.
Az MHL konzorcium mai bejelentése tehát meglehetősen váratlan fordulatnak tekinthető, már ami az MHL és a HDMI korábbi együttélését illeti. Ezzel a lépéssel a szabványok még nem lettek egymás riválisai – főleg, hogy mindketten TMDS technológiára támaszkodnak, illetve mindkettőjük csoportjában jelen van a TMDS-tulajdonos Silicon Image –, de most először fordul elő, hogy kettőjük között némi átfedés fedezhető fel. Az MHL mobilpiaci pozíciója továbbra is biztonságban van, de hogy milyen változások indulnak el a televíziók és a szórakoztatóelektronikai termékek szegmensében (ugye a HDMI rovására), azt majd csak később láthatjuk meg.
Hogy pontosan mit hoz a jövő, az tehát rejtély, az viszont biztos, hogy rövidtávon a superMHL lesz az egyetlen lehetséges választás a 8K-s televíziók gyártói számára. Ezt remekül példázza, hogy a Samsung az idei CES-en már be is mutatott egy olyan 8K-s televíziót, ami superMHL csatolót használ. Persze a superMHL nem csak a hatalmas adatátviteli sávszélessége miatt vonzóbb, hanem egyéb technológiai megoldásai miatt is. Utóbbi körbe sorolható a megfordítható csatlakozó, illetve az is, hogy elég tekintélyes teljesítmény leadására képes – ezek mind-mind előnynek tekinthetőek 4K fronton a HDMI-vel szemben, de az esetek túlnyomó többségében talán nem túl masszív, meghatározó előnyök.
Kíváncsian várjuk, hosszabb távon milyen változásokat okoz a superMHL megjelenése.
