A Hayabusa-2 tavaly júniusban érkezett meg a Ryuguhoz, és azóta rengeteg érdekes dolgot csinált. Kipakolt a felszínre több rovert, megközelítette az aszteroidát és egy kis lövedéket belelőve mintát vett a felszálló porból. Április 5-én hajnalban, közép-európai idő szerint 4:36-kor pedig a Ryugu mélyebb rétegeibe is belekóstol: a szonda egy robbanóanyaggal teli egységet bocsát ki, amely a felszín felett fog felrobbanni, és egy rézkorongot kilőve új krátert hoz létre az égitesten.
A kísérlettel a szakértők egyrészt arra kíváncsiak, hogy mekkora kráter keletkezik, hiszen ebből következtetni lehet az égitest szerkezetére. Másrészt meg akarják vizsgálni a Ryugu mélyebb rétegeit, amelyeket nem ér folyamatosan a kozmikus sugárzás és más külső hatások. Hogy pontosan mi történik majd a kísérlet során, annak kapcsán sok a bizonytalanság, nem kis részben azért, mert a célzás hibahatára 200 méter, vagyis senki sem tudja, hogy pontosan mit talál majd el a korong.
A kráter mérete annak függvénye lesz, hogy milyen anyag fedi az adott helyen a felszínt, így bár a szimulációk 10 méter körüli átmérőt jósolnak, ennél sokkal kisebb, de sokkal nagyobb is lehet a becsapódásnyom. A kráter mélysége ugyanakkor az átmérő függvénye: a Naprendszerben a becsapódási kráterekre általában jellemző, hogy mélységük tizede átmérőjüknek.
A célterület a Ryugu egyenlítői régiójában van, mindössze 300 méterre a MASCOT nevű landolóegységtől, így könnyen elképzelhető, hogy a robbanás a mostanra működésképtelenné vált járművet is érinteni fogja. A célpontot úgy választották ki, hogy hasonlítson az első, felszíni mintavételi helyre, mivel később a kráter belsejéből is mintát terveznek venni a kutatók. Akik így azt remélik, hogy a Földre visszahozott minták alapján azt is összevethetik, hogy adott felszín mellett milyen mélységi összetétel jellemző a Ryugura.
A bombát azért nem a felszínen robbantják fel, mert nem akarják annak darabjaival kontaminálni az aszteroida anyagát. Ezért a mérnökök inkább űrágyúként használják majd a robbanóanyagot: a robbanás erejével egy lövedéket, egy 2 kilogrammos rézkorongot lőnek ki. Mivel a Ryugu felszínén legjobb tudásunk szerint nincs réz, így utólagosan könnyebb lesz szétválogatni, hogy mi volt eredetileg is az égitesten, és mi érkezett oda a robbanás nyomán.
A Hayabusa-2 500 méteres magasságban bocsátja ki a robbanó szerkezetet, amely 40 perccel később robban fel. Miután a szonda kirakta a bombát, amely lassú esésbe kezd az égitest felé, a Hayabusa2 igyekszik minél gyorsabban eltakarodni a színről: először felfelé, majd oldalirányba távolodik el, majd nagyjából 1 kilométerre kirak egy kamerarendszert, hogy az rögzíteni tudja az eseményeket, végül bemenekül a Ryugu takarásába, nehogy a kirepülő törmelék kárt tegyen rendszereiben.
A bomba a szimulációk és a számítások szerint valahol 100–200 méteres magasság között fog felrobbanni, és 2 km/másodperces sebességgel lövi ki a rézkorongot az égitest felé. (Összevetésképpen az előző mintagyűjtés során a lövedék sebessége 300 m/s volt.) A homorú korong az erőhatások nyomán kifordul majd, és kidomborodva éri el a felszínt.
Bár annyira részletesen nem fogjuk látni a becsapódás hatásait, mint a mellékelt videón, amely 2011-ben a kísérlet egy földi tesztje során készült, az eseménytől 1 kilométerre kihelyezett DCAM3 rendszer két kamerája páholyból figyeli majd a történéseket, és remélhetőleg remek fotókat rögzít. A kamerák 3 órán keresztül maradnak működőképesek és képeiket folyamatosan továbbítják a biztonságban várakozó Hayabusa-2-nek, amely aztán hazasugározza ezeket a Földre.
A kidobódott és ideiglenesen pályára álló törmelék elkerülése végett a Hayabusa-2 a következő két hetet igyekszik biztonságban tölteni, amikor azonban lenyugodott a helyzet, és a törmelék java vagy elszállt, vagy visszahullott a felszínre, újra felkeresi majd a tett színhelyét. A szonda irányítói már számos „előtte” képet csináltak a célterületről, és a fotózást ezt a robbantás után is megismétlik majd. A terep ismeretében pedig arról is döntést hoznak, hogy megkockáztatják-e a kráterből vagy annak környékéről a mintagyűjtést. Ez utóbbi manőverre legkorábban júniusban kerülhet sor, és a szonda a tervek szerint decemberben indul el a Föld felé a mintákkal.
