A genetikai vizsgálatok alapján még többkülönböző fajú Darwin-pinty él a Galápagos-szigeteken, mint amennyit a híres természettudós kollégája és útitársa, John Gould 1837-ben leírt. Gould és Charles Darwin annak idején összes 13 olyan fajt azonosított, amelyek testfelépítésükben és színükben alig térnek el egymástól, testméretük és csőrük formája azonban jelentős különbségeket mutat. A 13 fajhoz nyilvánvaló rendszertani rokonsága miatt 1885-ben hozzáadták a kókuszpintyet is, amely azonban nem a Galápagos-szigeteken, hanem a Costa Ricához tartozó Kókusz-szigeten él.
A madarak teljes genomjának első vizsgálata azonban arról tanúskodik, hogy az elsősorban csőrforma alapján történt elkülönítés nem jelent biztos megoldást ebben az esetben, úgy tűnik ugyanis, hogy bizonyos csőrformák egymástól függetlenül többször is kifejlődtek, vagyis ezek tulajdonosai látszólagos hasonlóságuk ellenére különböző fajokhoz tartoznak.
A madarak Darwin A fajok eredete című művében fontos szerepet kapnak az adaptív evolúció folyamatának demonstrálása során. A Galápagos-szigetek rengeteg hasonlóan sok fajra bomló állatcsoportnak adnak otthon, mivel egy viszonylag kis és izolált területen a legváltozatosabb élőhelyek sorakoznak egymás mellett, amelyek eltérő jellegű alkalmazkodást igényelnek az ezeket lakó élőlények részéről.
Leif Andersson, a svédországi Uppsalai Egyetem kutatója és kollégái összesen 120 Darwin-pinty teljes genomját szekvenálták, minden eddig azonosított fajból és két karibi rokonfajból is begyűjtve néhány példányt. Hasonlóan átfogó genetikai vizsgálatba eddig még senki nem vágott bele a híres madarakkal kapcsolatban, mondja Andersson. A korábbi kutatások során csak a pintyek mitokondriális genomját, illetve genomjuk egyes részleteit tanulmányozták a szakértők.
A vizsgálat eredményeiből többek közt kiderült, hogy a madarak egyik csoportja, amelyet Darwin és Gould a csőrforma alapján két fajba sorolt, valójában öt fajra tagozódik. A hegyescsőrű földipinty (Geospiza difficilis) elnevezés a genetikai bizonyítékok alapján három, a nagy kaktuszpinty (Geospiza conirostris) pedig két fajt takar, amelyek mindegyike külön fejlődési ághoz tartozik, azaz jellegzetes csőrformájukra egymástól függetlenül tettek szert.
A genomvizsgálat egy másik érdekességet is feltárt a csőrformákkal kapcsolatban. A jelek szerint ezek alakulása jelentős részben egyetlen gén változásának eredménye. Az ALX1 nevű gén madarakban meglévő változata dönti el elsődlegesen, hogy a csőr hosszú és hegyes, vagy rövid és tompa lesz, mondja Andersson. Ez azért meglepő, mert a hasonlóan fontos jellegeket többnyire több száz gén együttesen határozza meg, mindegyikük csak egy picit befolyásolva a végeredményt.
A szakértők szerint a Darwin-pintyek „csőrgénjének” létezésére talán az lehet a magyarázat, hogy az esetükben megfigyelt alkalmazkodó szétterjedés (adaptív radiáció) nagyon erős természetes kiválasztódás eredménye volt. Az alkalmazkodásban kulcsszerepet kapó gének rövid idő alatt nagy változásokon estek át, így szerepüket is könnyebb elkülöníteni, és bizonyos jellegzetességekhez kapcsolni.
További izgalmas tény az említett génnel kapcsolatban, hogy annak egyes mutációit kapcsolatba hozták az emberi koponya bizonyos fejlődési rendellenességeivel (farkastorok bizonyos formái, nyitott koponya stb.), ami arra utal, hogy a génnek az emberi arc fejlődésében is fontos szerepe lehet.
