Erik Frank biológus, a Würzburgi Egyetem kutatója munkatársaival együtt floridai ácshangyákat tanulmányozott németországi laboratóriumukban, hogy megtudják, hogyan reagálnak a sérülésekre, amikor furcsa tendenciára figyelt fel. A legtöbb hangyafaj úgy kezeli a sérült vagy levágott végtagokat, hogy antimikrobiális ragaccsal bevonja azokat. Az ácshangyák azonban másképp jártak el: a végtag maradékát is leharapták, gyakorlatilag amputálva azt. Időnként más állatok, például a gyíkok is megszabadulnak saját végtagjaiktól, hogy elmeneküljenek a ragadozók elől, de Frank szerint ez az első ismert eset, hogy egy rovar levágja egy társa lábát, hogy megmentse az életét. Az egyetlen másik faj, amely így tesz, az ember.
A legtöbb hangyafajnak vannak olyan mirigyei, amelyek antimikrobiális vegyületeket választanak ki, hogy elhárítsák a sebeken keresztül a szervezetbe jutó gombás és bakteriális fertőzéseket. A floridai ácshangya (Camponotus floridanus) azonban az evolúció során elvesztette ezt a mirigyet. Hogy kiderítsék, hogyan védekezik a faj, Frank csapata a hangyák lábát a combkörnyéknek megfelelő részen megvágta, majd a sebet a talajban gyakran előforduló Pseudomonas aeruginosa baktériummal fertőzte meg. A kutatók a hangyák egy részét elkülönítve hagyták, másokat pedig visszavittek a fészkükbe.
A fészekbe visszatért hangyákat gyorsan megközelítette egy-két társuk, akik aztán a combrész felett átrágták a lábat, teljesen amputálva azt. Az ilyen „műtéten” átesett hangyák kilencven százaléka túlélte a beavatkozást. Ezzel szemben a magukra hagyott rovaroknak csak 40 százaléka maradt életben. Amikor kutatók egy mikroollóval a lábat lejjebb is megsebezték, a társak nem amputálták sérült végtagot, hanem egyszerűen lenyalták a sebet, hogy nyelvükkel eltávolítsák a baktériumokat. Ebben az esetben elkülönített hangyák 90 százaléka elpusztult, míg a fészekbe visszatértek 75 százaléka túlélte.
A nagy felbontású mikroszkópos vizsgálatok kimutatták, hogy a floridai ácshangyák combján több olyan izom található, amely képes akadályozni a hemolimfa (a vér rovarváltozata) keringését, gátolva ezzel a baktériumok gyors bejutását a szervezetbe. Ennek következtében a hangyák talán azért amputálják nagyobb valószínűséggel az ide eső sérüléseket, mert van idejük elvégezni ezt a műveletet, magyarázza Daniel Kronauer, a Rockefeller Egyetem hangyabiológus szakértője, aki nem vett részt a kutatásban. A láb alsóbb részein ezzel szemben kevesebb izom tudja megállítani a hemolimfát, így a vérkeringés gyorsabb, és a baktériumok gyorsabban bejuthatnak. Ez azt jelenti, hogy a lábszársérüléseket gyorsabban kell kezelni, mondja Kronauer.
Hogy kiderítsék, hogy a lábszársérüléseket követő amputációk ugyanolyan hatékonyan megállítják-e a fertőzéseket, mint a combsérüléseket követő amputációk, Frank csapata maga amputálta a hangyák lábait. A hangyák testében lévő DNS elemzése kimutatta, hogy a combsérülést követő amputáció valóban megállította a bakteriális fertőzéseket, míg a lábszársérülését követő amputáció nem. Ellentétben azzal, amit a kutatók hittek, a lábszári amputációk nem javították a rovarok túlélését, és ezt a hangyák úgy tűnik, tudják is, mondja Frank.
Kronauer véleménye szerint a hierarchikus társadalmi struktúrájukhoz hasonlóan az amputáció is egyike azoknak a meglepő, kifinomult, az emberekéhez hasonló viselkedési módoknak, amelyeket a hangyák kifejlesztettek. Az eredmények megváltoztathatják a hangyákról alkotott képét, mondja Christopher Pull, az Oxfordi Egyetem biológusa, aki nem vett részt a munkában. Szerinte a hangyák nem egyszerű katonák, akik egy királynőnek dolgoznak, hogy aztán bármikor leváltsák vagy feláldozzák őket – a rovarok egészen extrém dolgokat tesznek, hogy segítsenek egymásnak.
