A hangyakolóniák tagjainak külön-külön való megfigyelése nem könnyű feladat, hiszen az emberi szem számára meglehetősen egyforma egyedek keverednek egymással látszólag kaotikus módon. A Lausanne-i Egyetem kutatói azonban kíváncsiak voltak az egyes hangyák bolyon belüli szerepére és mozgásaira, ezért vonalkódokkal címkézték fel a vizsgált kolóniák minden tagját, majd számítógép segítségével rögzítették a történéseket.
A hangyák viselkedésével kapcsolatban rögzített legbőségesebb adathalmaz elemzése során kiderült, hogy a dolgozók három társadalmi csoportra különülnek el, amelyek mindegyikének más-más a feladata: az egyik csoport tagjai a királynőt és a lárvákat látják el, a másodikba tartozó egyedek rendben tartják a kolónia területét, a harmadik tagjai pedig élelmet gyűjtenek. A különböző csoportok a boly eltérő régióiban látják el feladataikat, azonban összetételük közel sem állandó: az egyes hangyák koruk előrehaladtával csoportot, és ezzel feladatot váltanak.
A svájci kutatócsoport tagjai hat ácshangya-kolóniát (Camponotus fellah) gyűjtöttek be, és a laboratóriumban minden egyes hangyát egy-egy egyedi vonalkódszerű szimbólumot hordozó papírral láttak el. A legalább száz főt számláló kolóniákat lapos tárolóegységekben telepítették le, és ezek fölé elhelyezett kamerákkal figyelték viselkedésüket. A számítógép automatikusan felismerte, és másodpercenként kétszer rögzítette az egyedek aktuális helyzetét. A 41 napig tartó kísérlet ideje alatt a kutatók elképesztő mennyiségű adatot gyűjtöttek össze, és összesen 9,4 millió hangya−hangya-interakciót rögzítettek.
Az adatokból kirajzolódott, hogy a kolónia dolgozói közül 40 százalék dolgozik dajkaként, vagyis szinte mindig a királynő közvetlen környezetében marad. További 30 százalék élelmet gyűjt az egész kolónia számára, ezért a mesterséges boly bejáratának közvetlen közelében helyezkedik el. A maradék 30 százalékot a takarítók csoportja alkotja, akik a kolónia „szemétlerakóiba” hordják a fel nem használt hulladékot. A dolgozók beosztása változik, ahogy idősödnek: a legfiatalabbak a dajkák, akikből később takarítók, majd élelemgyűjtők lesznek. Hasonló karrierváltásokat már méhek esetében is megfigyeltek a szakértők, ez az első bizonyíték azonban arra, hogy a hangyák körében is létezik ez a szokás. Érdekes módon azonban nem mindenki mozog egyforma intenzitással a funkciók között: akadnak idős dajkák, és nagyon fiatal élelemgyűjtők is.
A kísérlet arra is kiválóan rávilágított, hogy az aktuális feladatkörtől függ, hogy az adott csoport tagjai mennyire keverednek másokkal. A dajkák és az élelemgyűjtők viszonylag zárt csoportot alkotnak a boly egy-egy meghatározott régiójára korlátozva mozgásukat. A takarítók viszont bejárják az egész kolóniát, és mindkét másik csoport tagjaival gyakran érintkeznek. A szigorú területi elkülönülésnek valószínűleg fontos funkciója van, a hazaérkező élelemfelelősök például csak közvetlen kollégáiknak adják át a táplálék fellelhetőségére vonatokozó információkat, így nem zavarják a más munkakörben dolgozókat feladataik ellátásában. A dajkák és a bolyból kijárók elkülönülésének még egy praktikus oka lehet: amennyiben ez utóbbiak összeszednek valamilyen fertőzést vagy élősködőt, az jóval lassabban jut el a királynőhöz és a lárvákhoz, mintha folyamatosan keveredne a két csoport.
