Egy nemrégiben megjelent tanulmány eredményei szerint az emotikonok használatával egy új nyelv keletkezett, amely észlelhető változásokat produkál agyunk működésében. Owen Churches, az ausztráliai Flinders Egyetem pszichológusa és kollégái a nyolcvanas évekbeli első megjelenés óta világszerte elterjed hangulatjelek használatát és agyi feldolgozásának módját vizsgálták kísérleteik során.

„Egy egészen új nyelvet teremtettünk az emotikonok használatával, amelynek dekódolását egy újfajta agyműködési mintázat jellemzi” – mondja a szakértő. Churches elmondása szerint a hangulatjelek kutatása pszichológiai szempontból azért is roppant érdekes, mert ezek a legtöbb esetben arcokat, arckifejezéseket igyekeznek imitálni, az arcok pedig mindig is különleges szerepet töltenek be az emberi elme működése során.

„Legtöbbünk az észlelés során sokkal intenzívebb figyelmet fordít az arcokra, mint bármely más környezeti ingerre” – magyarázza a kutató. „Kísérleti vizsgálatokból tudjuk, hogy egészen másképp reagálunk az arcokra, mint bármilyen más formára vagy objektumra.” Churches elmondása szerint egy igaz arc láttán felmérjük a száj, az orr és a szemek egymáshoz képesti pozícióját, és közben agyunk specifikus részeit aktiváljuk.

A kutatót és kollégáit az érdekelte, hogy mi történik az agyban, ha hangulatjelek által reprezentált arcokat látunk. A kutatás során összesen 20 résztvevő agyműködését monitorozták, miközben igazi mosolygó arcokat, klasszikus szmájlikat − :-) −, illetve jelentéssel nem bíró karaktersorokat mutattak az alanyoknak. Ezen túl azt is vizsgálták, hogyan változik az agy működése, ha egy arc vagy hangulatjel megfordítva bukkan fel a képernyőn.

Az „arcspecikfikus” agyműködési mintázat érdekes módon mind a normálisan álló, mind a fejjel lefelé lógó arcok esetén aktiválódott, a hangulatjelek esetében azonban csak akkor, ha azok az eredeti sorrendben jelentek meg, tehát a jóval ritkábban használt (-: elrendezés esetében nem. Ebben a helyzetben az agy arcfelismerésre szakosodott részei nem léptek működésbe, így a résztvevők nem voltak képesek rögtön arcként azonosítani a karaktersort, mondja Churches.

Amikor értelmetlen karaktersorokban szerepeltek, a kettőspont, a kötőjel és a zárójel az agy számára nem szemként, orrként és szájként jelent meg, hanem egyszerű írásjelekké vedlett vissza a feldolgozás során.

Az első szmájlit Scott E. Fahlman, a Carnegie Mellon Egyetem számítástechnika professzora jegyezte le 1982-ben. Az azóta eltelt három évtizedben egészen új jelentés kapcsolódott ezen írásjelek specifikus sorrendben való megjelenéséhez. „A hangulatjelek kapcsán biztosan nem beszélhetünk születésünk óta belénk rögződött idegi reakciókról. 1982 előtt a :-) karaktersornak semmi oka nem lett volna arra, hogy az agykéreg arcfelismerésre használt régióit aktiválja. Azóta azonban megtanultuk, hogy ez az írásjelsor egy arckifejezést reprezentál, és ezáltal megváltoztattuk agyunk működését is” – mondja Churches. „Egy teljes mértékben kulturális hatásra kiváltódott neurális változásról van tehát szó.”