A Föld kérge folyamatos mozgásban van: a bolygó képződése óta eltelt évmilliárdok során a kőzetlemezek újra és újra szétszaggatták, majd egymásnak ütköztették a kontinenseket, rendkívül mély óceáni árkokat, gigantikus hegységeket és vulkánokat hozva létre a folyamat közben. A lemeztektonika elmélete megmagyarázza a kontinensek vándorlását, a tengerfenék gyarapodását, és azt is, hogy miért van Kaliforniában vagy Japánban olyan sok földrengés. Egyes teóriák szerint a folyamatosan mozgásban lévő lemezek az élet kialakulásában és elterjedésében is kulcsszerepet játszottak.
Az azonban, hogy hogyan is kezdődött az egész, vagyis hogy miért lendültek mozgásba a lemezek, továbbra is rejtély maradt. Egy ausztrál kutatócsoport azonban nemrégiben érdekes elmélettel állt elő azzal kapcsolatban, hogy mi indíthatta útjára a kérget alkotó hét vagy nyolc nagyobb kőzetlemezt. Patrice Rey, a Sydney-i Egyetem kutatójának elmondása szerint igazából csak az utóbbi években kezdtek el azzal foglalkozni a kutatók, hogy a lemeztektonika nem lehet egyidős a Földdel. A bolygóképződési elméletek mindegyike azt sugallja ugyanis, hogy bolygónk egy álló, egy darabban levő kéreggel kezdte pályafutását. De ha ez így van, hogyan jutottunk el ettől a statikus állapottól a vándorló kőzetlemezekig?Napjainkban a kőzetlemezek megjósolható módon mozognak. Felső rétegeik hidegebben és sűrűbbek az alattuk elhelyezkedő részeknél, ami folyamatosan arra sarkallja őket, hogy alábukjanak egymásnak. A geológiai adatok azonban arra utalnak, hogy 2,5−4 milliárd évvel ezelőtt, az archaikum idején a lemezek még sokkal kevésbé voltak mozgékonyak. A legkorábbi kőzetrétegekben nem jelennek meg a szubdukció (alábukás) jellegzetes nyomai, mondja Rey.
Minden jel arra utal tehát, hogy valaminek be kellett indítania a lemezek mozgását. Rey és kollégái szerint a korai Föld különleges geológiája állhat a háttérben. A bolygó fiatalabb korában a Föld belseje melegebb, kérge pedig vastagabb volt a mainál, vagyis maguk a lemezek is jóval nehezebbek voltak. A kontinensekre általánosságban jellemző, hogy a rájuk ható gravitáció miatt hajlamosak egyre inkább szétterülni, és közben eltolják maguktól a szomszédos lemezeket, mondja Rey. „Amikor az ezzel kapcsolatos adatokat egy számítógépes modellbe tápláltuk, rájöttünk, hogy önmagában ez az erő is elég lehet ahhoz, hogy a lemezeket alábukásra kényszerítse.” (Az alábbi videón 87 millió év története látható 9 másodpercbe összesűrítve.)
A lemeztektonika vélhetően változatos módokon segítette az élet kialakulását és az evolúciós folyamatokat a bolygón. A mozgó kéregelemek újfajta élőhelyeket, hegyeket, völgyeket, öblöket, tavakat teremtettek, újabb és újabb lehetőségeket nyújtva az életnek a kibontakozáshoz. A Rey és kollégái által megalkotott modellegy dolgot nem magyaráz meg: a lemezek és hátukon hordozott szárazföldek létrejöttét. A szakértők ezért jelenleg azzal foglalkoznak, hogy a földtörténet ezen elemét hogyan lehetne megmagyarázni, és hogyan lehetne belefoglalni az új modellbe.