Mint az valószínűleg sokak számára ismert, az HBO új posztapokaliptikus sorozata, amely a The Last of Us a Naughty Dog által készített játéksorozaton alapul, a két főhős, Joel és Ellie az Egyesült Államok romjain keresztül utaznak napjainkban. A korábbi világ ugyanis 20 évvel korábban egy emberek közt is terjedő gombás fertőzés okozta betegség miatt véget ért.

Az apokalipszis központi oka tehát egy gomba, amely zombiszerű lényekké változtatja áldozatait. Bár a képernyőn ábrázolt betegségnek vannak fantasztikus aspektusai, annak kiváltója nagyon is valós: a Cordyceps és Ophiocordyceps két rokon, parazita gombacsalád, amelyeknek rovarok vagy pókok a gazdaszervezeteik. (Ezeket a gombákat egyébként elsősorban Ázsiában elég régóta fogyasztják különböző vélt hatásaik miatt. A hatásokra egyelőre kevés tudományos bizonyíték van, de valóban akadnak ígéretes vonásaik.)

Ez önmagában meglehetősen hátborzongató, még akkor is, ha annak az esélye, hogy az emberekkel is hasonlót művelnek, a valóságban minimális. Alapvetően azért, mert a gombáknak évmilliókba telt, amíg életmódjukat egy-egy gazdafajhoz alakították, és elérték a manipuláció ilyen fokát. És saját biológiánk jelentősen eltér a rovarokétól és a pókokétól, vagyis a gombáknak is nagyon meg kellene változniuk egy ilyen cél érdekében.

A hőmérséklet és a gombák

Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy ne lennének tanulságai a The Last of Us világának. Az első epizód elején egy 1968-as jelent játszódik le, amelyben egy szakértő arra figyelmeztet, hogy a gombák megfelelő körülmények között egyre komolyabb fenyegetést jelenthetnek az emberre, és ezen körülmények egyike az éghajlat melegedése. Ezzel sok valós szakértő is egyetért – még akkor is, ha a többség inkább az enyhébb, illetve közvetettebb hatásoktól tart, nem attól, hogy a gombák zombifikálnak minket.

A gombáknak, ahogy ez a sorozatban is elhangzik, általában egy bizonyos hőmérséklet-tartományra van szükségük az élet fenntartásához. A mi tipikus, nagyjából 36–37 °C-os testhőmérsékletünk túl magas ahhoz, hogy a legtöbb gomba számára kényelmes legyen. A sorozatbeli érvelés szerint, ahogy az éghajlatváltozás számos régióban megemeli az átlaghőmérsékletet, egyes gombák alkalmazkodni fognak, és megtanulnak melegebben is boldogulni. És ha az emberek rendszeresen ki vannak téve ezeknek a meleghez alkalmazkodott gombáknak, akkor néhányuk sikeresen emberi kórokozóvá válhat.

– mondja George Thompson, a Kaliforniai Egyetem gombafertőzésekkel foglalkozó kutatója. „Tehát nemcsak a környezet melegszik, hanem mi is egyre hidegebbek vagyunk. Ez pedig tovább csökkenti ezt a különbséget, és még inkább ki fog minket tenni a gombás betegségek kockázatának.”

Egy mikrobiológusokból álló csapat szerint ez a forgatókönyv már meg is történt a Candida auris esetében. A rendelkezésre álló gyógyszereknek gyakran ellenálló C. aurisról csak 2009 óta ismert, hogy megfertőzhet embereket, és a kutatók arra is bizonyítékot találtak arra, hogy a jelenleg az emberekben előforduló törzsek csak nemrég fejlődtek ki a környezetben természetesen előforduló törzsekből, és hogy ezek az újabb törzsek valóban melegkedvelőbbek.

A Duke Egyetem kutatócsoportja éppen a múlt hónapban tett közzé egy tanulmányt, amelyben azt vizsgálták, hogy az éghajlat felmelegedésével a gombák pontosan hogyan válhatnak veszélyesebbé az emberre nézve. Laborkísérletek során az opportunista fertőzéseket okozó Cryptococcus deneoformans nevű gombát tenyésztették az emberi szervezetéhez hasonló és hűvösebb hőmérsékleten, miközben szekvenálták azok genomját. Úgy találták, hogy a hőterhelésnek kitett gombákban sokkal gyorsabban történtek genetikai változások, és ezeket a változásokat úgynevezett ugráló gének, transzpozonok okozták. A tanulság, mondja Asiya Gusa vezető szerző, hogy a gombák „gyorsabban fejlődhetnek a felmelegedő hőmérséklet hatására, mint ahogyan azt vártuk, különösen, ha a hőstressz a mutáció és az alkalmazkodás kiváltó okaként hat.”

Összetett probléma

Bármennyire is érdekes ez a hipotézis, nem mindenki ért vele egyet. Dee Carter, a Sydney-i Egyetemen gombákra szakosodott mikrobiológusa szerint, aki szintén az éghajlatváltozás és a gombák közötti kapcsolatot kutatja, arra hívja fel a figyelmet, hogy miközben Észak-Amerika és Európa éghajlata valóban egyre trópusibbá válik, sokan már most is forróbb régiókban élnek. De nem úgy tűnik, hogy ezeken a területeken jelentősen emelkedett volna az embert fertőzni képes gombafajok száma.

Hasonlóképpen, más gombákról pedig ismert, hogy melegebb hőmérsékleten is megélnek, de ezek között sem gyakoriak az emberi kórokozók. És bár a C. auris emberi kórokozóként való megjelenése kétségtelenül rejtélyes, az éghajlatváltozás nem az egyetlen rendelkezésre álló magyarázat a felbukkanására. Egy másik lehetséges tényező, amelyet Carter felhoz, a gombaölő szerek túlzott használata a környezetben. És mint korábban már volt róla szó, valószínűleg nagyon-nagyon hosszú időbe telne, amíg egy olyan gomba, mint a Cordyceps, ugyanolyan hatékony és szörnyű kapcsolatot alakítson ki az emberekkel, mint amilyenben egyes rovarokkal áll.

Carter szerint a klímaváltozás hatása a gombák esetleges emberi fertőző ágensekké válására valószínűleg sokkal összetettebb annál, mint hogy „feltekerjük a radiátort”. Ugyanakkor az éghajlatváltozásnak vannak más aspektusai is a hőmérséklet növekedésén túl, amelyek a gombákkal kapcsolatban fokozhatják a problémákat, teszi hozzá a szakértő.

Ilyenek például az olyan szélsőséges időjárási események, mint a hurrikánok és más viharok, amelyek egyre gyakoribbá és hevesebbé válnak.

A porviharokhoz vezető aszályok pedig veszélyes gombákat juttathatnak az emberek tüdejébe – ez Egyesült Államok délnyugati részén már most is problematikusnak tűnik a völgyláz nevű betegség kapcsán (bár a C. aurishoz hasonlóan itt is van némi vita az összefüggésekkel kapcsolatban).

Közvetett hatások

„Az is nagyon valószínű, hogy a gombák közvetett módon, növényi kórokozókként hatnak majd ránk az előzőek és a gazdaszervezetek nagyobb érzékenysége (az árvizek/aszály/meleg miatt legyengült növények) miatt, ami termés- és ökoszisztéma-kiesést okoz, és élelmiszerhiányhoz és környezetromláshoz vezet, ami viszont tovább gyorsíthatja az éghajlatváltozást” – mondja Carter. „Ennek a valóságban jóval nagyobb a kockázata, mint az emberek megfertőződésének megnövekedett esélyének.”

Carter nem zárja ki, hogy ő is tévedhet, elvégre az éghajlatváltozás akár olyan gombafajok megjelenését is elősegítheti, amelyek képesek széles körű emberi megbetegedést okozni. Ha pedig egy gomba valaha is elérné a járványos potenciált, tényleg komoly bajban lennénk. A vírusokhoz és baktériumokhoz képest sokkal kevesebb olyan gyógyszerünk van, amellyel biztonságosan kezelhetnénk ezeket a fertőzéseket, és nincsenek vakcináink sem.

Jelenleg a gombás fertőzések elsősorban a már rossz egészségi állapotban lévő vagy gyengébb immunrendszerű embereket érintik. De Gusa és más kutatók szerint az utóbbi időszakban egyre több Cryptococcus-megbetegedés fordul elő egészséges immunrendszerű embereknél is. Thompson pedig azt is megjegyezte, hogy a gombákhoz nem értő orvosok esetleg nem veszik észre az olyan fertőzéseket, mint a völgyláz, ha azok az ismert endémiás területeken kívül eső helyeken kezdenek el előfordulni.

A baktériumokhoz hasonlóan az olyan gombáknál, mint a C. auris és a Cryptococcus-fajok folyamatosan fejlődik a rezisztencia a rendelkezésünkre álló kevés fegyverrel szemben, ami azt jelenti, hogy minden esetleges járványt egyre nehezebb lesz megállítani. „Több kutatásra lenne szükség a gombabetegségek terjedésének nyomon követésére és a gombaellenes szerek arzenáljának bővítésére” – mondja Gusa.