Nagy segítséget jelenthet a jövőben az alkoholfüggőség kezelésében egy új, egyelőre embereken még nem tesztelt génterápia, amely a jelek szerint jelentősen csökkenti az alkohol utáni sóvárgást majmoknál, derül ki a Nature Medicine című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányból. A génterápiát 12 hónapon keresztül tesztelték makákókon, és az eredmények kifejezetten ígéretesek.
Az alkoholizmusban szenvedők a kezelések befejezése után gyakran visszaesnek, de Kathleen Grant és csapata úgy véli, hogy hosszú távú megoldást találtak a problémára, és talán más szenvedélybetegségekre is. Az alkoholfogyasztás megemeli a dopaminszintet, ami növeli a boldogságérzetet, de az eufórikus érzés fenntartásához tovább kell inni. Grant és csapata majmok génterápiájára összpontosítva próbálja kideríteni, hogy ilyen módszerekkel csökkenthető-e a krónikus alkoholfogyasztás.
Grant elmondása szerint a tapasztalat az, hogy az alkoholfüggők többsége rávehető arra, hogy rövid időre abbahagyják az ivást. „De a vágy, hogy újra igyanak, gyakran felülírja a gyógyszerszedés nyújtotta előnyöket” – folytatja a kutató. Az oregoni szakértők vizsgálata során fokozatosan szoktattak majmokat alkoholra, amíg a függőség kialakult. Ezután a makákók maguk szabályozhatták az alkoholfogyasztásukat olyan mennyiségig, ami nagyjából kilenc egységnyi italnak felel meg naponta. Az alanyokat két csoportra osztották, a kontrollcsoportra, és egy olyanra, amelynek tagjai később génterápiában részesültek.
A vizsgálat szerint a majmok napi alkoholfogyasztása az első hat hónap során nőtt, mielőtt egy nyolc hetes absztinencia-időszakot iktattak be a kutatók. Ekkor alkalmazták a génterápiát az egyik csoporton: két kis lyukat ültettek a makákók koponyájába, és majd ezeken keresztül egy olyan gént juttattak be, amely a glia-eredetű neurotrofikus faktort, vagyis a GDNF fehérjét kódolja, amely serkenti a dopamin termelődését. A szünet után a majmok négy héten át választhattak, hogy vizet vagy alkoholt isznak.
Az eredmények megdöbbentőek voltak. A génterápia egyszeri alkalmazásának hatására a kérdéses csoportban 50%-kal csökkent az alkoholfogyasztás a kontrollcsoporthoz képest. A következő vizsgálati időszakokban négy hét ivást, majd négy hét absztinenciát alkalmaztak, amely alatt újra bevetették a génterápiát. A kutatók minden egyes terápiás körnél azt találták, hogy a tesztcsoport az absztinens időszak után önként kevesebb alkoholt fogyasztott, és a 12 hónapos vizsgálat végére az alkoholfogyasztásuk összességében több mint 90%-kal csökkent.
Ezek az eredmények alátámasztják azt az elképzelést, hogy a dopaminszint normalizálása, vagy akár csak a GDNF-hez hasonló jótékony növekedési faktorok szintjének növelése is hasznos stratégia lehet az alkoholfogyasztás iránti vágy csökkentésére, mondja Donita Robinson, az Észak-Karolinai Egyetem pszichiátriaprofesszora, aki nem vett részt a kutatásban.
A kutatók ugyanakkor azt is megállapították, hogy a terápia más viselkedésformákat is befolyásolhat, például a fogyást és a vízfogyasztást. A tesztcsoportba tartozó makákók a kontrollcsoporthoz képest kevesebb vizet ittak, és testsúlyuk mintegy 18%-át elveszítették – bár az is lehetséges, hogy mindez a kevesebb alkoholfogyasztásnak volt köszönhető. Mindenesetre további kutatásokra lesz szükség, hogy vizsgálják a makákók gondolkodásában, hangulatában és aktivitási szintjében bekövetkező változásokat, folytatja Robinson.
A GDNF génterápiát már jelenleg is használják a Parkinson-kór kezelésére, ám a jelek szerint nagy áttörést jelenthet az alkoholfüggőség kezelésében is. Grant elmondása szerint a vizsgálati csoportban az ivás szinte nullára csökkent. „Ezek az állatok hónapokon keresztül inkább a vizet választották, és az alkoholfogyasztást teljesen kerülték. Olyannyira lecsökkentették az ivást, hogy nem is regisztráltunk véralkoholszintet” – mondja a kutató.
Grant szerint, ha a terápia embereken is beválik, más szenvedélybetegségek kezelésében is hatásos lehet. Az is biztos azonban, hogy ha a módszer eljut az emberi alkalmazásig, egy darabig még utolsó megoldásként fogják alkalmazni a hagyományos megoldások mellett, és nem lesz széles körben elérhető. Azoknak lehet a legmegfelelőbb, akiknél bebizonyosodott, hogy a szokásos terápiás megközelítések nem működnek, mondja Grant.
