Az Animal Planet 2013 őszén kérte fel Charlotte Lindqvist genetikust arra, hogy segítsen be egy dokumentumfilm készítésébe, amely a himalájai jetiről szól. Bár a szakértőt majdnem mindenki óva intette attól, hogy belemásszon az egyesek szerint létező, mások szerint nem létező, főemlőshöz hasonlító lény vizsgálatába, Lindqvist végül belement a projektbe. Erre nagyon jó oka volt, hiszen genetikusként elsősorban medvékkel foglalkozik, és a jeti legendájára pontosan az az egyik lehetséges magyarázat, hogy valójában himalájai barna medvékről van szó.
Az Animal Planet tehát azt akarta, hogy valaki tudományos eszközökkel próbálja meg igazolni a jeti létét vagy nemlétét, Lindqvist pedig a hegységben élő barna medvéket kívánta tanulmányozni. A himalájai medvepopulációról nagyon keveset tudni. A vadon élő medvék DNS-ének beszerzése a világ minden táján problematikus, bár Lindqvist az utóbbi években egy nagyon hatékony hálózatot épített ki alaszkai terepi biológusokból, akik rendszeresen mintákat küldenek neki, segítve a jegesmedvék vizsgálatát.
A Himalájában élő medvékről azonban szinte alig állt rendelkezésre megbízható információ – egészen mostanáig. A szokatlan együttműködés eredményeit kedden publikálta Lindqvist kutatócsoportja, és ha következtetéseik nem is fognak véget vetni a legendának, legalábbis erősen megkérdőjelezik a jeti létezését. A szakértők összesen kilenc állítólagos „jetimaradványt” és sok-sok medve DNS-ét vizsgálták meg.
A kutatók mintákat vettek egy spirituális gyógyító által talált combcsontból, amelyről kiderült, hogy egy tibeti barna medve csontja, egy kolostorban őrzött mumifikált tetemből, amely himalájai barna medvének bizonyult, és egy kitömött tetemből is, amelyet a nácik gyűjtöttek be az 1930-as években. Ez utóbbiról kiderült, hogy egy kutya földi maradványairól van szó. A többi állítólagos jetimaradványból öt tibeti barna medvékhez, egy pedig egy ázsiai fekete medvéhez tartozott.
Ami tudományos oldalról talán a jeti hiányának igazolásánál is fontosabb, a genetikai vizsgálatok révén minden eddiginél részletesebb kép bontakozott ki a Himalájában élő medvékről. Fény derült például arra, hogy a régóta különálló alfajokként kezelt tibeti és himalájai barna medvék között valóban jól meghatározható genetikai eltérések vannak. Az utóbbi alfaj fejlődése 650 ezer éve vált le a barna medvék fő fejlődési ágáról, valószínűleg azért, mert a formálódó gleccserek elszigetelték a medvék egy csoportját a többiektől. Ennek az ősi fejlődési ágnak a leszármazottai mai kritikusan veszélyeztettek.
Lindqvist elsősorban a mitokondriális DNS-t vizsgálta kutatása során, amelynek nagy előnye a sejtmagi DNS-sel szemben, hogy több példányban is szerepel az egyes sejtekben, így régi, bomlásnak indult mintákból könnyebb szekvenálni azt. A szakértők a projekt végére végül a rendkívül ritka himalájai barna medve teljes mitokondriális DNS-ét szekvenálni tudták. Ebből adódóan pedig a jetikkel kapcsolatos eredmények is jóval meggyőzőbbek, mint a korábbi hasonló kutatások.
Az Animal Planet dokumentumfilmjét végül 2016 májusában mutatták be. Lindqvist a film végén tárta fel az utolsó DNS-bizonyítékokat arra vonatkozóan, hogy egy ismeretlen főemlős, egy hibrid medvefaj vagy egy ismert faj áll azok hátterében. „Amikor demonstráltam, hogy ezek tényleg medvék, nagyon izgatott voltam, mert eleve ennek igazolása volt a szándékom” – mondja a szakértő. „A tévések viszont láthatóan kicsit csalódottak voltak.”
