A Ganymedest vizsgálta a Juno

A Jupiter rendszerében munkálkodó szonda többek közt a hold összetételét és magnetoszféráját tanulmányozta.

A Ganymedest vizsgálta a Juno

A NASA Juno űrszondája 2016 óta tartózkodik a Jupiter könyékén, és hétfőn közelítette meg annak legnagyobb holdját, amely arról is ismeretes, hogy a kilencedik legnagyobb ismert égitest a Naprendszerben (átmérőre a Merkúrnál is méretesebb, bár könnyebb a bolygónál). A Juno egy sor érzékeny műszerrel rendelkezik, amelyek révén olyan részletesen vizsgálható ez a furcsa hold, amire eddig sosem volt lehetőség, mondja Scott Bolton, a Juno-projekt vezető kutatója. A szakértő szerint a mostani eredmények kulcsfontosságúak lehetnek az eljövendő Jupiterhez irányuló küldetések tervezésekor is.

A Juno 2011-ben indult útjára a Földről, azzal a céllal, hogy a megvizsgálja a Naprendszer legnagyobb bolygóját, ennek holdjait, és a rendszer evolúcióját is feltárja. A Ganymedes megközelítésekor a szonda a Jupiter légkörét vizsgáló mikrohullámú műszerével a hold vízjégből álló kérge alá is bepillantott. Utóbbi régóta izgatja a kutatókat, mivel rajta világosabb és sötétebb foltok látszanak, ami azt sugallja, hogy más összetevői is vannak a fagyott vízen kívül.

A Ganymedes látható jellegzetességei azonban csak a kezdetet jelentik az érdekességek feltárásakor. A Juno rádióadójával rádióhullámokat küldött a hold légkörébe, amelyeket a remények szerint a földi távcsövek képesek lesznek fogni, és a hullámok változásából a kutatók következtetni tudnak majd a légkör ionoszféra nevű rétegének szerkezetére. Ilyen módon feltárulhat, milyen kapcsolat van a hold ionoszférája és a Jupiter erős magnetoszférája között, amelyek a sejtések szerint nagyon érdekes rendszert alkotnak.

A Juno persze fotókat is készített a közelség idején és más műszerekkel is adatokat gyűjtött, amelyeket nagy érdeklődéssel várnak a földi kutatók (az első fotók már meg is érkeztek). A Juno küldetése elsősorban a Galileo szonda által gyűjtött adatokon alapul, amely majdnem nyolc évig vizsgálta a Jupitert és környékét, és a bolygó nagyobb holdjait is megközelítette. A küldetésnek 2003-ban lett vége, amikor a szondát a Jupiter légkörébe irányították. A Galileo volt az első, amely detektálta a Ganymedes magnetoszféráját.

Galéria megnyitása
A Ganymedes június 7-én 1038 kilométer távolságból

A Juno rendkívül gyorsan, majdnem 20 km/másodperces sebességgel közelítette meg a holdat, így a mérések elvégzésére mindössze 25 perce volt, mielőtt ismét nagyon eltávolodott az égitesttől. Remélhetőleg azért így is sikerült értékes felvételeket és adatokat rögzítenie. Az információkra nagy szükség van, hiszen a következő generációs küldetések előkészítése máris folyamatban van.

Az Európai Űrügynökség JUICE nevű szondája és a NASA Europa Clippere 2022-ben, illetve 2024-ben indulhat, így 2030 táján érnek a Jupiterhez. Mindkét küldetés célja az óriásbolygó jeges holdjainak minden eddiginél alaposabb vizsgálata, amelyek azért különösen érdekesek, mert jelen ismereteink szerint a Jupiter és a Szaturnusz nagy holdjai jelentik a legjobb esélyt arra, hogy a Földön kívül életet találjunk a Naprendszerben.

Galéria megnyitása

Neked ajánljuk

Kiemelt
{{ voucherAdditionalProduct.originalPrice|formatPrice }} Ft
Ajándékutalvány
-{{ product.discountDiff|formatPriceWithCode }}
{{ discountPercent(product) }}
Új
Teszteltük
{{ product.commentCount }}
{{ product.displayName }}
csak b2b
nem elérhető
{{ product.originalPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.grossPrice|formatPriceWithCode }}
{{ product.displayName }}

Tesztek

{{ i }}
{{ totalTranslation }}
Sorrend

Szólj hozzá!

A komment írásához előbb jelentkezz be!
{{ orderNumber }}
{{ showMoreLabelTranslation }}
A komment írásához előbb jelentkezz be!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Még nem érkeztek hozzászólások ehhez a cikkhez!
Segíts másoknak, mondd el, mit gondolsz a cikkről.

Kapcsolódó cikkek

Magazin címlap