Alig több mint két évvel ezelőtt a James Webb űrteleszkóp megfigyelései igencsak zavarba hozták a csillagászokat. Az űreszközzel ugyanis olyan galaxisokat észleltek, amelyek látszólag nem fértek össze a jelenleg legjobbnak hitt modellekkel. Egyszerűen túl nagynak tűntek ahhoz képest, hogy abban a világegyetem néhány százmillió éves korában már létezzenek. A kutatók a kezdetektől gyanították, hogy fekete lyukak állnak az anomália mögött, és most fontos megerősítést kaptak ezzel kapcsolatban.
A modern univerzumban a galaxisok középpontjában lévő szupernehéz fekete lyukak és a galaxisok elválaszthatatlanul összetartoznak, együtt fejlődnek és növekednek. A legkorábbi galaxisok esetében azonban ez nem feltétlenül volt így. A Little Red Dots (LRD, kis vörös pontok) néven ismert objektumok a feltételezések szerint a galaxisok egy teljesen másfajta, eddig nem ismert osztályát képviselik, amely csak a korai univerzumban létezett.
Ezek a galaxisok körülbelül 600 millió évvel az ősrobbanás után keletkezhettek, és a világegyetem 1,5 milliárd éves koráig léteztek. A James Webb számos különböző LRD-megfigyelését elemezve egy kutatócsoport tagjai úgy becsülik, hogy ezen objektumok 70 százalékánál a gáz másodpercenként 1000 kilométeres sebességgel forog, ami szupernehéz fekete lyukak jelenlétére utal.
Dale Kocevski, a Colby College kutatója, a vizsgálat vezetője és kollégái különböző hullámhosszakat vizsgálva azonban nem találtak bizonyítékot arra, hogy ezek az objektumok valóban szupernehéz fekete lyukakat rejtenek, még a röntgentartományban sem. Ami azonban nem teljesen meglepő, hiszen a galaxisok középpontjában lévő fekete lyukakat gyakran sűrű gázfelhő burkolja.
Ezek a rendszerek azonban mindenképpen különlegesnek tűnnek, és nincs jelenleg is létező megfelelőjük. Ha az új modellek helyesek, a korai óriásgalaxisokat a fekete lyukak uralják, nem pedig a csillagok. Ha ugyanis gyorsan növő fekete lyukakat feltételeznek a csillagászok, az őket körülvevő galaxisok már nem is tűnnek olyan indokolatlanul nagynak, és „beleférnek” a jelenlegi elméletek szerinti keretrendszerbe. A kutatócsoport több nyitott kérdést is vizsgál, mind elméleti szinten, mind új megfigyelésekkel. Ilyen például, hogy ezek a fekete lyukak valóban mélyen elrejtőznek-e, és hogy miért nincsenek ma már ilyen rendszerek.
