A valódi Forma-1 unalmassá vált. Rengeteg kritika érte a sportot, hogy nem képes megújulni, és Bernie Ecclestone konzervatív nézeteivel aktívan gátolta is a fejlődést, egyszerűen nem volt képes már a sorozat érdekessé válni a fiatalok számára. Bár gyerekkoromban minden egyes versenyt, egyfajta családi programként megnéztem, eljött az a pont, amikor már engem se érdekelt tovább ez az egész körözgetés, konkrét éveket, talán egy évtizedet is kihagytam anélkül, hogy követtem volna az eseményeket.
Aztán végre megtörtént az, amire nagyon szüksége volt már a sportnak, kikerült az öreg brit kezéből az irányítás. Az új tulajdonos, a Liberty Media már tudta, hogyan kell a körbe-körbe körözgetésekből show-t csinálni, és úgy keverték meg a lapokat, hogy elkezdték az emberekhez közelebb vinni a sportot.
Míg Ecclestone fenn akarta tartani a látszatot, hogy ez a világ legluxusabb sportja, ahova csak az elit nyerhet betekintést, a többieknek marad a TV, addig a Liberty tudta jól, hogy ez az elidegenítő mechanika a mai társadalomban negatívan hat, konkrétan ki fogja végezni az F1-et. Megoldásként az új tulajdonos pedig pont fordítva közelítette meg a dolgot, elérhetőbbé tette az emberek számára sportot, mint valaha bármikor is volt.
Ennek egyik kiváló példája a Formula 1 YouTube csatorna is, ahol rendszeresen jönnek új és szórakoztató tartalmak, a másik pedig a Drive to Survive Netflix sorozat, ami az én érdeklődésemet is visszarántotta az abszolút érdektelenségből. Három Netflix évad, és az idei versenyek nagyrészének megtekintése után tehát úgy érzem, hogy végre újra készen állok, hogy delfinként száguldozzak a 22 helyszín valamelyikén, és újra F1 játékossá váljak.
Fontosnak tartom viszont az elején leszögezni, hogy játékos szemmel írok, nem, mint versenyző vagy szigorú szimulációt követelő, a valóságot biteken keresztül üldöző maximalista. Ennek köszönhetően tehát nem fogom Assetto Corsához vagy iRacinghez hasonlítani, nem fogok belekötni a kavicsfelverődés aerodinamikai hiányosságaiba, cserébe viszont három különböző platformon is megvizsgálom a játékot. Kipróbálom kontrollerrel Xbox Series S-en, mesélek majd a kormányos élményről PC-n, és természetesen a VR segítségével bele is ülök ezekbe a járgányokba.
Az F1 licenc jogai a Codemasters felvásárlásával hosszú évek után visszatértek az Electronic Artshoz, és ami azt illeti, az általában trehány, elkapkodott munkáról megismerhető kiadó egészen jó minőségben jelentette meg a 2021-es játékot. A kérdés viszont természetesen az, hogy a 22-re mennyire sikerült megőrizniük ezt a momentumot, van-e annyi a sorozatban, hogy minden évben nyújtson valami újat?
Az F1 22 bizonyos szinten nem hozott újdonságokat a korábbi részekhez képest, például a történet orientált kampány ebből az idényből kimaradt, cserébe viszont behozták az F1 Life-ot, ahol megismerhetjük az F1-es versenyzők luxus problémáit.
Mivel ez utóbbi a legérdektelenebb és legfölöslegesebb feature, amit a játékba bele lehetett tuszkolni, ezért erről szeretnék beszélni először, hogy túl legyek rajta.
Az F1 Life egy alibi része a játéknak, hogy legyen értelme mikrotranzakciókkal telepakolni a már egyszer eladott címet. Arról szól, hogy ha játszol (vagy valódi pénzt költesz), akkor az előrehaladásod során megmutathatod másoknak, hogy mennyire fényűzően tudsz élni F1-es versenyzőként és milyen trófeákat gyűjtöttél eddig.
Az F1 Life ugyanis lényegében a főmenü, amit minden belépésnél látsz és mutatsz magadról, ezt a főmenüt te magad díszítheted vagy lakhatod be, olyan bútorokkal és anyagokkal, amik a te életstílusod legjobban tükrözi. A játékosok meglátogathatják egymás stúdió otthonát, így természetesen nagy lebőgés lenne, ha kiderülne, hogy csak az alap felszereléssel rendelkezel, amit ingyen adott a játék, amikor elindítottad azt.
Az F1 Life-nak azért van érdekesebb oldala is, mégpedig a szuperautó gyűjtés. Egy járgányt a játék kezdetekor te magad ingyen kiválaszthatsz magadnak, és beteheted az otthonodba, ám ahhoz, hogy több ilyened is legyen, muszáj lesz játszanod a játékkal. Van viszont pár kocsi, ami csak a pénztárcád kinyitása után válik elérhetővé, ilyen például Safety Car gyűjtemény is, ami a Champions kiadáshoz jár.
A jó hír viszont az, hogy a megszerzett autókat vezethetjük, sőt, különböző kihívásokban vehetünk velük részt a Pirelli Hot Laps menüpont alatt. A kihívások között van olyan, hogy minél nagyobb távot tudjunk megtenni a pályán adott időn belül, legyen meg az átlagsebességünk, drifteljünk vagy egy riválisunk ellen induljunk el és győzzük le.
Ez a Pirellis kihívássorozat azért is érdekes, mert a játékos azonnal érzi, hogy mekkora különbség van egy formula autó és egy szuperautó közötti vezetési élményben.
A mikrotranzakciók tehát csak kis apróságokat, személyre szabható megjelenést nyújtanak a játékosoknak, szó sincs itt a Gran Turismo 7-ben tapasztalható pay to win hozzáállásról, vagy az Assetto Corsás fizetős DLC dzsungelről. Ebből a szempontból ez egy rendkívül kiegyensúlyozott játék, ha egyszer megveszed, ez a tiéd, és az is marad.
Nos, de mi nem azért választottuk magunknak, az F1 22-t, hogy utcai autókkal hülyüljünk, mi a prototípus formula autókat akarjuk mozgásban tudni. Miután túlvagyunk a szuperautó választáson, szerencsére nem nyaggat minket a játék fölösleges tutorialokkal vagy gyakorló módokkal, minden menüpont azonnal kinyílik és rászabadulhatunk a versenypályákra, mint a Takuma Sato az előtte haladókra.
Korábbi F1 játékaim
Alapértelmezetten a játék nagyon nehéz volt, de teljes gázzal Monza végigjátszható volt úgy, hogy első legyen az ember, így egyértelműen az volt a kedvenc pályám.
A következő F1 játék, amit tényleg minden nap toltam, az a kizárólag PlayStation 2-re megjelent F1 2005-volt, ahol a Hungaroringen tanultam meg úgy vezetni, hogy kis túlzással, de csukott szemmel végig tudtam volna vezetni rajta.
Bár pontosan nem tudom mikor játszottam vele, de nem szeretnék megfeledkezni a Grand Prix Legends-ről sem, ami PC-n okozott számomra kellemes órákat. Billentyűzettel szinte irányíthatatlan volt, de annyi baj legyen, élveztem így is.
Sok év kihagyás után az F1 2012-volt a következő cím, amivel több időt is eltöltöttem, itt még házi bajnokságokat is vívtunk neten keresztül hétvégente, hogy kiderüljön, ki a legjobb pilóta.
Az egyik első lehetőségünk erre a karrier mód, amiben mindjárt kétfajta módon állhatunk rajthoz. Az első a Driver kampány, ahol újonnan debütáló versenyzőként kezdesz, és a célod, hogy a Formula 1 világbajnokság győztese legyél. Ez a teljes idényt lefedő játékmód ráadásul kezdhető a 2021-es F2 szezonnal is, vagyis az alsóbb kategóriából küzdheted te magad fel a felsőbb körökbe, ehhez viszont ki kell érdemelned ezt.
Legyen szó F1-ről vagy F2-ről, mindegyik módban személyre szabhatod a versenyhétvégék szabályzatát és hosszát. Ha nem vagy biztos a tudásodban, esetleg nem szeretnél órákat a gép mögött ülni egy hétvége miatt, akkor te magad állíthatod be, hogy hány, és milyen pályák legyenek benne a naptáradban, azok pedig mennyi körösek legyenek.
Ha bejutsz az F1-be, akkor választhatod a Real Season-Start menüpontot is, amiben te választod ki, hogy melyik versenyhétvégén hívod ki a versenyzőket, a pontok állása pedig a valós eredményeket fogják tükrözni. A cikk írásakor Max Verstappen vezet 175 ponttal, mögötte Pérez, majd Leclerc, ha így kívánnék jásztani, tehát ilyen kihívásokkal kellene szembe néznem.
A másik karrier mód pedig a My Team, ahol nem csak versenyző, de egyben csapatfőnök is vagy, így te magad fogod menedzselni az autók építését és fejlesztését. Ha ebben a módban indulsz útjára, akkor lényegében három nehézségi fokozat közül választhatsz. Lehet a csapatod teljesen új, lehet már haladó vagy éppen bajnok esélyes, a költségvetésed és a rendelkezésedre álló erőforrások a választásodtól fognak függeni.
Amint eldöntötted, hogyan akarod a karriert megkezdeni, létre kell hoznod saját pilótádat. Itt pár egyedi jellemzőt megadhatsz az emberednek, mint például a nevét, nemzetiségét, hívóját. Ha a csapatot is te birtoklod, akkor el kell nevezned azt, szponzort kell találnod, aki hetente hozza neked a pénzt, viszont kemény követeléseik lehetnek a helyezést illetően.
Ha megvan a szponzor, azonnal elköltheted a pénzedet motorerőforrásra. Mindegyik motor más-más áron kerül értékesítésre, így használhatsz Renault technikát olcsón, de jobb Ferrarit drágán. Természetesen a pénz, amit a motorra költhetsz, jól jöhet az aerodinamika fejlesztésekor, szóval okosan kell döntened és gazdálkodnod.
Végezetül pedig ki kell választanod a csapattársadat, aki ellen nem csak versenyezni fogsz, de fontos pontokat hozhat a csapatnak, így érdemes lehet egy megbízható, ügyes pilótát szerződtetni. Ennek a pilótának viszont természetesen ára is van, amit egy Ferrari motor mellett már nem biztos, hogy ki tudsz gazdálkodni.
Miután lerendeztük, hogy mit akarunk fejleszteni, elkezdődik a versenyhétvége és a szabadedzéseken értékes adatokat gyűjthetünk a pályáról és az autóról, amit később a fejlesztésekre költhetünk el. Ilyenkor ráadásul küldetéseket is kapunk, tehát fontos, hogy a csapat utasításainak megfelelően gazdálkodjunk például az üzemanyaggal, vagy felkészítsük a versenyre az autót a megfelelő gumik tesztelésével. Minél többet és jobban szereplünk a versenyhelyszíneken, annál érdekeltebbé válik a csapatunk a szponzorok és a jobb versenyzők számára, így kulcskérdés a szabadedzéseken való sikeres részvétel.
Ezek a menedzsermódos okosságok remek mélységet adnak. Mivel sok évet kihagytam az F1 játékok tekintetében, régen ilyen pedig nem volt, így ezek a Motorsport menedzseres okosságok kedvemre valóak. Ez a fajta játékmód azért is fontos számomra, mert legyen szó Assetto Corsáról vagy Automobilsta 2-ről, ha nincs valami kis kampány szerű dolog, ami a volán mögött tartson, akkor csak néha, pár kör erejéig veszem elő a szimulátorokat, bármilyen jók legyenek is, ezzel az érzéssel pedig gondolom nem vagyok egyedül.
A karrierben pedig külön öröm volt számomra, hogy több mentésünk is lehet, nem csak egy csapatot menedzselhetünk.
De lehet ez még érdekesebb? Már hogyne! Ha van egy barátod, testvéred, akkor ketten is játszhattok karriermódot. Ez csak online lehetséges, de ha Xbox-ra vagy PS-re vettétek meg a játékot digitálisan, és ha több gépetek van, akkor a játékmegosztásnak hála, akár egy példánnyal is játszhattok együtt.
A lényege az ilyen jellegű karriernek, hogy lehettek külön-külön csapatba vagy csapattársak is, ti döntitek el, miként viszitek végig az idényt. Természetesen ilyenkor is személyre szabható minden, tehát akár versenyeket is kihagyhattok, ha nem akartok néhány pályán játszani.
De legyen ennyi a karriermódról, menjünk át a többi lehetőségre. A Gran Prixen keresztül egy teljes hétvégét lejátszhatsz, saját beállításaid és igényeid szerint. Itt nincs fejlődés és pontszerzés, úgy mész, ahogyan szeretnél. A Time Trial az, aminek hangzik. Egy kiválasztott autóval körözhetünk a pályán úgy, hogy a lehető legjobb időt érjük el.
Természetesen mindegyik módban állítható, hogy az autók egyenlő jók legyenek, vagy éppen bizonyos kocsik a valóságnak megfelelően jobban viselkedjenek az úton. Én személy szerint az egyenlőséget díjazom, de természetesen érthető, ha valaki a valóságos erőviszonyokat preferálja.
Aztán pedig ott van a Multiplayer, ami megint csak változatos lehetőségeket kínál. A Splitscreen természetesen az osztott képernyős helyi játék, de online lehetőségek is várnak ránk.
A Weekly event menüpontban kihívások vannak, és nekünk az adott héten a legjobbnak kell lennünk időben a többi játékoshoz képest. Ez a fajta versenysorozat is több részre van bontva, szóval akár közös versenyhétvégén is részt vehetünk a kihívókkal, ezeknek az ideje viszont meg van szabva, nem mindegy, hogy mikor akarunk hozzájuk csatlakozni.
A Social Play-ben könnyed versenyhétvégéken vehetünk részt, itt választhatunk, hogy legyen-e ütközés, milyen hosszú legyen a verseny és persze mi magunk is létrehozhatunk egy versenyhétvégét. A rangsorolt hasonló, annyi, hogy ott mindig van ütközés és bizony, ha rosszul vezetünk, annak ára van, és nyomot hagy a fiókunkon. A rangsorolt módban nem válogathatunk a versenyek között, automatikusan dob be valahova és nem hátrálhatunk ki, ha már bejelentkeztünk kihívónak.
A cross-play támogatás jelenleg a játékban nem támogatott. A Codemasters ígéretei szerint ez nem fog kimaradni, tehát a PS, Xbox és PC játékosok fognak majd tudni együtt versenyezni, de a probléma az, hogy a cross-play-t készítő csapat Ukrajnából dolgozik, ott pedig az élet kicsit más prioritások szerint működik manapság, így nem tudták időben hozni a funkciót. Remélhetőleg viszont minden rendben lesz és biztonságosan befejezhetik a munkát. Addig viszont természetesen a multiplayer működik.
Az F1 22 tehát játékmódok tekintetében bőven rejteget játékidőt, tetszik, hogy ennyi lehetőség van benne, nem csak a körözgetés.
A segítségbeállítások tekintetében nem nagyon láttam még ennyire részletes lehetőségeket egyetlen egy autós játékban sem. Szinte teljesen személyre szabható a játék, a meghibásodásoktól kezdve, a szabálytalanságok szankcionálásán át az irányítási beállításokon keresztül minden megadható.
Nem vagy jó a kanyarbevételben? A kanyar és a fékrásegítés alapértelmezett segítség szokott lenni ezekben a játékokban, ám itt még azt is állíthatod, hogy büntessenek-e, ha levágod a pályát. Ám, ha ez sem lenne elég, a Flashbacks opciónak hála visszatekerheted az időt, és a múltból folytathatod a játékot, hogy legyen időd lefékezni a kanyar előtt és bevenni azt. Az irányítás annyira könnyűvé tehető, hogy még a Brit királynő is tud vele játszani, és nem viccelek!
Ha viszont nem szereted, hogy fogják a kezed, akkor minden segítség kikapcsolható, ilyenkor pedig többek között neked kell figyelned, hogy a boxutcában betartsd a sebességkorlátozást vagy időben nyisd ki a DRS-t.
Még arra is lehetőségünk van, hogy az időjárás előrejelzés pontatlan legyen, a csapatunk csak spekulálni tudjon, hogy lesz-e eső, vagy annyira száraz lesz a pálya, hogy kaktuszok nőnek ki mellette. Egyszerűen érzem, hogy a fejlesztők a kezünkbe adták a játékot, és bár a Formula-1 formátuma kötött, ennek ellenére mindent megadtak nekünk, hogy hosszú ideig egyedi élményt nyújthasson nekünk.
De mi a helyzet magával a játékmenettel?
Nos, mivel ez egy Electronic Arts videojáték, ezért illik úgy is kezelni. A segítségeket fent már említettem, de mivel ez egy simcade kategóriába tartozó cím, így nem fog nekünk delfinezést se bemutatni. Viszont, ahogyan a valóságban, úgy itt is sokat változott az autók vezethetősége a tavalyi kocsikhoz képest. A lentről érkező leszorító erő miatt nagyon trükkös tud lenni az autók kezelése. A kanyarkijáratnál rendesen oda kell figyelni, nehogy véletlenül kipördítsük az autót, pont úgy, ahogy ez a kihívás a valódi pilótáknál is megjelenik kint a versenypályán.
Amennyiben Xbox-on, vagy PlayStation 5-ön játszunk, a ravaszokba rejtett rezgőmotoroknak hála, nagyjából érezhetjük, hogy mikor veszíti el az autó a tapadást és mikor válik alul- vagy túlkormányzottá. Alapvetően a kontrolleres irányítás viszont nem könnyű, az analóg karokkal a kormánymozdulatok nehezen lehetnek olyan finomak, mint kormánnyal, ám mivel a játékosok zöme vélhetően ilyen kiegészítőkön játszik, ezért szó sincs arról, hogy irányíthatatlan lenne. Az F1 22 tökéletesen játszható bármelyik gamepad segítségével.
Az igazán érdekes számomra viszont a G27-es Logitech kormánnyal való játék volt, amit PC-n használtam (természetesen a megfelelő kormány konzolon is működik). Alapvetően, amikor rákötöttem a gépre a kormányt, a játék azonnal felismerte és nem kellett külön beállítást gyakorolnom az irányítást illetően, minden egészen kényelmesen a helyén van gyárilag.
Ami viszont szerintem nagyon enyhe volt, az a Force Feedback beállítás. Az új F1 játék megújított módon kezeli a Force Feedbacket, a gumikopás mértéke is érezhető a kormánykeréken, ám alapértelmezetten eléggé kis gyengére van állítva minden visszajelzés, szóval ebből semmit nem érezni, ha csak nem tornázzuk fel a motorok erejét. Ha ez viszont megvan, akkor valóban nagyon szépen megjelenik a kezünkben az autó, tökéletesen érezzük azt, hogy meddig engedhetjük a kanyar csúcspontján a kocsit, mielőtt túlkormányzottá válna.
A VR pedig jó lenne, ha nem szaggatna nekem és még pár játékosnak. Alapvetően a framerattel nincs gond, ám, ha forgatni akarom a fejem, akkor viszont furcsa módon nem éppen úgy viselkedik a kamera, ahogy kéne. Állítólag az Nvidia új drivere nagyon nem sikerült túl megbízhatóra, szóval várnék ezzel egy kicsit, mielőtt jobban belevágnék újra és többet játszanék így.
Az viszont biztos, hogy így a legteljesebb a játékélmény, ehhez kétség nem férhet. A menüben könnyű VR-ban is navigálni, minden jól olvasható és látható, de az igazán nagyszerű érzés az F1 autóba beülni és onnan irányítani a járművet. A monitoros/tv-s vezetésnél is ott van az ügyesség, a versenyzés és a játékélmény is, persze, de úgy inkább csak egy játék az egész. VR-ba beülve viszont már megkapjuk az F1-es autók vezetési élményét is.
Az biztos, hogy VR-ban volt a legnagyobb kontrollom az autó felett, itt éreztem a legjobban, meddig és hogyan mehetek el, a finom kormánymozdulatok itt értek igazán sokat.
Nagyon örülök, hogy ezt a módot végre belerakták egy hivatalos F1 játékba is, így tényleg a PC verzió a legteljesebb az összes kiadás közül, hiszen ezúttal a VR támogatás a PlayStation változatból teljesen kimaradt.
A grafikára is rátérnék kicsit. Nos, ettől a részétől nem voltam elájulva. Nem csúnya, de azért nem is egy Gran Turismo vagy egy Forza szint, egyszerűen csak hozza a kötelezőt és nem több. Készítettem egy videós összehasonlítást az Xbox Series S és a PC maximum, RTX-es grafikája között a Hungaroringen. A YouTube természetesen sokat tömörít a képen, a színek is mások, de összességében lényegi különbség szerintem nincs a két verzió között.
Ha a géped nem bírná a Ray Tracing csodáját, akkor se kell aggódni, számtalan teljesítményoptimalizáló lehetőség van a játékban, mint például az AMD FSR, DLSS vagy dinamikus felbontásváltozás. Egy biztos, hogy nagyon gyenge gépen is el tud futni, tekintve GTX 1050 Ti és AMD RX 470-es minimális GPU követelményt.
A zenék tekintetében az Electronic Arts odatette magát, szerintem egészen jól eltalálták az F1 hangulatát. Ha valakinek mégse jönnének be a játékban található slágerek, akkor lehetőségünk van semleges F1 témazenéket is lejátszatni a főmenüben, nem fogja zavarni a fülünket.
A hangok tekintetében pedig nem is tudnék belekötni a dolgokba, nekem minden téren tetszik az audio élmény, legyen szó motorról, gumiról vagy bármilyen hanghatásról.
Ajánlom figyelmetekbe a galériát is, számtalan screenshotot lőttem, hogy bárki megtekinthesse az Xbox Series S és a PC-s verzió lehetőségeit.
Sajnálatos módon a VR nagyon nem hibátlan, de nekem tetszett az idei játék. Ha csak nem vagy a 100%-os, valóságot tökéletesen lekövető szimuláció híve, akkor jó eséllyel neked is be fog jönni, bármelyik platformon is szeretnéd majd begyűjteni. Viszont, ha a tavalyi évi felhozatallal is elvagy és nincs VR felszerelésed, akkor talán kihagyhatod az évet, vagy várhatsz egy nagyobb leárazást is a jövőben.
