A kontinensek mozgása napjainkban nagyon lassú folyamat, de egy most publikált tanulmány szerint ez nem volt mindig így. A Sydney-i Egyetem kutatóinak eredményei alapján a Pangea nevű szuperkontinens felbomlása során a darabok ideiglenesen korábbi sebességük 20-szorosára is felgyorsulhattak, és senki sem tudja pontosan, hogy ezt miért és hogyan tették.

Dietmar Müller és kollégái szeizmikus adatok alapján építették fel modelljüket, és munka közben figyeltek fel arra, hogy a kőzetlemezek mozgása két eltérő fázisra bontható: egy lassúra és egy gyorsra. A lassú időszakokban a szárazföldi kéreg, amelynek vastagsága helyenként a 30 kilométert is meghaladja, lassan nyúlik, és közben végig összeköttetésben marad.

Aztán az egyik vagy a másik kontinens hirtelen rálép a gázpedálra. „A kritikus pontot akkor érik el, amikor a két darab közti összeköttetés olyan gyengévé válik, hogy már nem képes ellenállni a széthúzást sürgető erőknek” – mondja Müller, aki szerint felgyorsulás közvetlen kapcsolatban áll a kéreg elvékonyodásával.

A kutatók egy számítógépes szimulációval illusztrálták, hogy mindez hogyan zajlott Pangea felbomlása során, amikor az egymástól távolodó kéregrész-párok időnként sebességet váltottak, és a korábbinál gyorsabban kezdtek utazni. Ez különösen látványos volt Észak-Amerika és Afrika szétválásakor, amely nagyjából 240 millió évvel ezelőtt kezdődött el. A kéreglemezek ebben az időszakban nagyjából mai sebességükkel távolodtak egymástól, évente egy millimétert téve meg.

A lassú fázis 40 millió évig tartott, majd 200 millió évvel ezelőtt hirtelen elkezdtek felgyorsulni az események, legalábbis geológiai szemszögből nézve. A kontinensek egyre nagyobb sebességet értek el a következő 10 millió évben, míg végül évente 20 millimétert tettek meg, ami nagyjából az emberi körmök növekedési ütemének felel meg. 189 millió évvel ezelőtt a gyorsulás megállt a modell szerint, és a következő 16 millió évben ezzel a nagy sebességgel távolodtak egymástól a földrészek, amelyek aztán újra lassulni kezdtek.

A szimuláción az is látszik, hogy hasonló gyorsulások és lassulások minden szétszakadó kéregdarabnál megfigyelhetők, így India és Madagaszkár, Ausztrália és Antarktisz, Európa és Grönland, illetve Dél-Amerika és Afrika esetében is.