A Nap folyamatosan nagy energiájú részecskékkel bombázza a Földet, ezek nagy részét azonban eltéríti bolygónk mágneses tere. Nem minden égitest rendelkezik azonban hasonló védelemmel, és ezek vizsgálata azt is megmutathatja, milyen volt a Nap a bolygók formálódása előtt.
Ilyen ásványokért nem is kell ellátogatni egy másik égitestre, mert szerencsére léteznek olyan meteoritok, amelyek a Földön kötöttek ki, és bolygónk keletkezése lőttről való anyagokat tartalmaznak. Egy kutatócsoport nemrégiben az egyik ilyen kődarabot, a Murchinson-meteoritot vizsgálta meg, amely több évmilliárdos kozmikus vándorlás után 1969-ben hullott le bolygónkra.
A csillagászok más rendszerek vizsgálata révén megfigyelték, hogy a fiatal csillagok általában nagyon aktívak, és sokkal több nagyenergiájú részecskét sugároznak ki magukból, mint életük későbbi időszakában. Annak kiderítésére, hogy a Napnak is volt-a ilyen korai aktív szakasza, a kutatók a kérdéses meteorit mélyén található kristályokat, a hibonitokat kezdte tanulmányozni.
Ezek valószínűleg a legősibb ásványok, amelyek a Naprendszerben keletkeztek: a kristályok kora nagyjából 4,5 milliárd év, vagyis ezek előbb képződtek, mint a Föld, és magukon viselik a Nap legkorábbi tevékenységének nyomait. Ahogy a szakértők kimutatták, a kristályokban sok a hélium és a neon, ami azért meglepő, mert a nemesgáz atomok gyakorlatilag sosem alakítanak ki kémiai kötéseket.
De akkor hogyan kerülhettek a kristályokba? A rejtély megoldása, hogy az atomok a kristályok képződése után jöttek létre, és így estek csapdába azok belsejében. A fiatal Nap nagyenergiájú részecskéi ugyanis a hibonitot alkotó kalciumba és alumíniumba csapódva kisebb atomokra hasította ezeket, és így jött létre a hélium és a neon.
A hibonitok kora és nemesgáztartalma alapján úgy tűnik, hogy ez a szintű aktivitás csak a Nap nagyon korai időszakában volt jellemző, aztán valami drámaian megváltozott, és csillagunk a később képződött hibonitokat már nem volt képes besugározni. Hogy mi okozhatta a változást, az egyelőre rejtély. A szakértők szerint lehetséges, hogy a Napot körülvevő porkorong jellege változott meg úgy, hogy annak anyaga jobban leárnyékolta a sugárzásra érzékenyebb ásványokat. És persze az is elképzelhető, hogy a Nap sugárzásának összetétele is módosult a kezdeti, kaotikusabb, intenzívebb időszakot követően.
