A csillagászok egyre jobb teleszkópokat terveznek, hogy távoli bolygókon kutassák az élet jeleit. A Rocky Worlds konferencián nemrégiben bejelentett és tegnap az The Astrophysical Journal Letters folyóiratban bemutatott újonnan felfedezett bolygó pedig tökéletes célpont lehet erre.
A HD 137010 b jelű bolygó mérete szinte pontosan megegyezik a Földével, és 355 napos pályája is szinte pontosan olyan hosszú, mint saját bolygónkké. Csillaga pedig mindössze 146 fényévre van, elég közel ahhoz, hogy a jövőbeli teleszkópokkal részletesen megfigyelhető legyen.
Bár a csillagászok 2017-ben csak egyszer pillantották meg a bolygót a NASA Kepler űrtávcsövével, gondosan kizárták az egyéb lehetőségeket. „Tényleg nagyon alapos munkát végeztek” – mondja Stephen Kane, a Kaliforniai Egyetem planetáris asztrofizikusa, aki nem vett részt a munkában. „Nagyon várom, hogy mi lesz a következő felfedezés vele kapcsolatban.”
A HD 137010 b csillaga egy K-törpe, viszonylag fényes, de körülbelül 1000 °C-kal hidegebb, mint a Nap. Így annak ellenére, hogy körülbelül ugyanolyan távolságban kering, mint a Föld, a bolygó kevesebb energiát kap csillagától, mint a Mars a Naptól. Ezzel elvileg pontosan a csillag élhető zónájának peremén helyezkedik el, vagyis még pont elegendő napfényt kaphat ahhoz, hogy a víz folyékony állapotban legyen a felszínén. Van azonban némi esély arra is, hogy a bolygón ennél melegebb van. A csapat számításai szerint körülbelül 40% a valószínűsége annak, hogy a bolygó a csillagához közelebb kering, bőven az élhető zónán belül.
Az HD 137010 b első nyomait a Planet Hunters nevű projekt civil tudósai fedezték fel, amelynek keretében önkéntesek dolgoznak a Kepler és más bolygókereső távcsövek adatainak átkutatásán. Alexander Venner, a Max Planck Csillagászati Intézet munkatársa, aki az eredményt bemutatta, elmondta, hogy közel tíz évvel ezelőtt, még iskolásként csatlakozott a Planet Huntershez. Amikor megkezdte doktori tanulmányait, ismét felkereste a Planet Hunters weboldalát, hogy érdekes bolygókat keressen, amelyeket tovább vizsgálhatna, és így bukkant az HD 137010 b-re.
A 2018-ban befejeződött Kepler-küldetés során több mint 500 ezer csillagot figyeltek meg, várva, hogy a bolygók áthaladjanak csillagaik előtt. Az áthaladó bolygók egy kicsit kitakarnak a csillagok fényéből, ami a fényesség csökkenését okozza, és ez alapján azonosítható a bolygó és annak mérete. A hivatásos csillagászok nem vették észre a HD 137010 b-t az adatokban, mert az általuk használt algoritmusok feltételezték, hogy a Kepler több átvonulást fog észlelni, nem csak egyet. „Teljesen elkerülte a figyelmüket” – mondja Venner.
Venner és kollégái kizárták az alternatív forgatókönyveket, például egy rejtett kettőscsillagot, amely szintén megmagyarázhatta volna a Kepler által észlelt fényváltozást. Megállapították, hogy egy Földhöz hasonló méretű bolygó illik legjobban az adatokhoz, és az átvonulás idejét felhasználva kiszámították annak valószínűsíthető pályáját.
Összességében a csillagászok mostanra több mint 6000 exobolygót fedeztek fel, de ezek túlnyomó többsége nagy, forró vagy mindkettő, mert a jelenlegi módszerekkel az ilyen világok a legkönnyebben észlelhetők. A több tucat ismert, nagyjából Földhöz hasonló méretű, élhető zónában lévő exobolygó közül a legtöbb M-törpe csillagok körül található. Ezek halvány, de viharos csillagok, amelyek nagy energiájú sugárzást bocsátanak ki, amiről a kutatók azt gyanítják, hogy elpusztíthatja a bolygók légkörét.
A Kepler talált néhány kőzetbolygót nyugodtabb, Naphoz hasonló csillagok élhető zónáiban is. 2014-ben fedezte fel az első ilyet, a Kepler-186 f-et. De ezek a bolygók mind olyan csillagok körül keringenek, amelyek túl messze vannak és túl halványak ahhoz, hogy olyan további megfigyelésekkel lehessen feltárni a légkörüket – és talán egy napon az élet jeleit is.
Mindez nem jelent problémát a HD 137010 b esetében, mivel egészen közel van, egy fényes csillag körül. Bár a kutatók nem tudják pontosan, mikor fog a bolygó legközelebb átvonulni, Venner szerint a HD 137010 b ideális célpont lehet olyan kezdeményezések számára, mint a Terra Hunting Experiment, amely várhatóan idén indul az űrbe az Isaac Newton távcsövön, vagy az Európai Űrügynökség PLATO teleszkópja, a Kepler utódja, amely körülbelül 1 év múlva stratolhat el.
Ezeknek a műszereknek a többségénél pont az a lényeg, hogy sok éven át figyeljünk meg bizonyos fényes, Naphoz hasonló csillagokat annak reményében, hogy rábukkanunk egy potenciálisan élhető bolygóra, mondja Venner. Ennek a csillagnak pedig meglesz az az előnye, hogy már tudjuk, hogy van egy Földhöz hasonló bolygója, teszi hozzá a szakértő.
