Egy új kutatás bizonyítékot talált arra, hogy a Föld belső magja megváltoztatta az alakját. Ezek a változások ráadásul nem geológiai időtávlatban, hanem az elmúlt két évtizedben történtek.

Bármennyit is kutatjuk és modellezzük bolygónkat, még mindig számos rejtély övezi a Föld belső magját. Ez nem is olyan meglepő, hiszen elég nehéz egy több mint 5100 kilométerrel a talpunk alatt fekvő régiót tanulmányozni, amikor a legmélyebb, amennyire fizikailag a Földbe belefúrtak, mindössze 12 263 méter. A magról elsősorban a Földön áthaladó szeizmikus hullámokat, valamint a bolygó mágneses mezőjének vonalait vizsgálva tudhatunk meg valamit.

Ebben egyre jobbak a kutatók, akik menet közben néhány meglepő dolgot is feltártak. 2022-ben például egy csapat az 1960-as és 1970-es években végzett atomkísérletek során gyűjtött adatokat használta fel. Úgy találták, hogy a belső mag forgási iránya módosult a felszínhez képest, és évente legalább egyszer egy tized fokkal lassabban forog.

„A belső mag nem mozdulatlan, mozog a talpunk alatt, és úgy tűnik, hogy hatévente néhány kilométert előre-hátra inog is” – mondta ennek kapcsán John E. Vidale, a USC földtudományi professzora egy akkori sajtóközleményben. „Az egyik kérdés, amire megpróbálunk választ találni, hogy a belső mag folyamatosan elmozog-e, vagy hosszú távon inkább rögzül a többi réteghez.”

Későbbi vizsgálatok során további bizonyítékokat találtak arra, hogy a mag forgása a Föld többi részéhez képest nagyjából 2010 óta lelassult. Új kutatásukban Vidale és csapata ezt vizsgálta a szeizmikus hullámok változásait követve. „A közelmúltban végzett vizsgálatok megerősítették, hogy a belső mag az elmúlt évtizedekben először gyorsabban, majd lassabban forgott, mint a Föld többi része. Ezek során a belső magot átszelő szeizmikus hullámokat elemezték, amelyeket az észak-amerikai Eielson (ILAR) és Yellowknife (YKA) tömböket érintő 121 földrengéspárról rögzítettek 1991 és 2023 között a Déli-Sandwich-szigeteken” – magyarázzák új tanulmányukban a kutatók, akik tovább bővítették az elemzett földrengések halmazát saját vizsgálatukban.

Így összesen 168 ismétlődő földrengéspárt vizsgáltak, amelyek azelőtt és azután zajlottak, hogy a mag visszatért korábbi pozíciójába. Az eredmények alapján a szeizmikus hullámok változásának egy része a mag alakjának módosulásából adódott. „A hullámokban megfigyelt változások legvalószínűbb magyarázata a belső maghatár és a belső mag külső részének viszkózus deformációja, amelyet a külső maggal való súrlódás és a mag-köpeny határi topográfia összekapcsolódása hajt” – írják a kutatók.