Legtöbbünk valószínűleg sosem tudja meg, hogy így van-e, hacsak egy kellemetlen fogorvosi beavatkozás fel nem tárja ezt. De tény, hogy az emberiség java esetében az alsó állkapocs második őrlőfogai két gyökérrel rendelkeznek, akkor is, ha az első őrlőfog három gyökerű.
Akadnak persze olyanok is, akiknél a második nagyőrlőnek csak egy gyökere van, és Kína népességének 40 százaléka esetében három gyökér a jellemző. Hasonlóan nagy arányú az ilyen második nagyőrlők elterjedtsége az amerikai őslakosok körében is, míg a világ népességének többi részében csak kevesebb mint 3,5 százalék a három gyökér előfordulási aránya.
Mindez hosszú ideig csak fogászati érdekességnek tűnt, amíg az idei évben fel nem fedeztek egy 160 ezer éves gyenyiszovai állkapocsdarabot Tibetben. A lelet egy három gyökerű második nagyőrlőt is tartalmazott, ahogy azt Shara Bailey, a New York-i Egyetem kutatója feltárta.
Az első gyenyiszovai maradványokat 2008-ban találták meg a szakértők, és bár az egykor élt emberfaj ténylegesen ismert teljes leletegyüttese egy ujjcsontból, egy állkapocsdarabból, egy kar- vagy lábcsont töredékéből és három fogból tevődik össze, a faj genetikai nyomait számos helyen azonosították a modern emberi genomban.
Így derült ki, hogy a kelet-ázsiai, a melanéz és az őslakos ausztráliai népesség különösen magas arányban hordoz gyenyiszovai eredetű génváltozatokat, amelyek immunitást garantálnak számukra bizonyos betegségek ellen, egyes allergiákra hajlamosítanak, és a legfrisseb, tibeti leletek alapján a magashegyi életmódhoz való alkalmazkodásban is kulcsszerepet játszottak.
Ezek egyike sem volt azonban annyira kézzel fogható örökség, mint a három gyökerű őrlőfog. A második nagyőrlő harmadik gyökeréről a szakértők mostanáig úgy gondolták, hogy friss evolúciós fejlemény, mivel a korai ázsiai Homo sapiens leletekre nem jellemző. Úgy gondolták ugyanakkor, hogy a fog ilyen alakulásának meg kellett előznie a modern ember Amerikába érkezését, amire valószínűleg Szibéria irányából, az egykori Bering-fölhídon keresztül került sor.
Egyetlen lelet persze nem cáfolja ezt a teóriát, és az is elképzelhető, hogy a gyenyoszovaiak többségére sem volt jellemző ez a fajta fog, csak éppen egy ritka egyedet sikerült megtalálni. Sokkal esélyesebbnek tűnik azonban, hogy a három gyökerű második nagyőrlő megszokottnak számított a kérdéses fajban, és az ember felmenőivel való keveredés útján kezdett el elterjedni saját populációnkban. Ezt alátámasztja, hogy a különleges fog ott a legelterjedtebb, ahol magas a gyenyiszovai génváltozatok aránya a lakosság genomjában.
Az ugyanakkor érdekes, hogy a gazdag gyenyiszovai genetikai örökséget hordozó új-guineai és ausztrál őslakosok körében a három gyökerű második nagy őrlő nem terjedt el. Bailey szerint erre talán az lehet a magyarázat, hogy ez a fajta fog csak azokon a területeken bizonyult evolúciósan hasznosnak, ahol alapos rágást igényeltek a táplálékok.
