Egy új kutatás tanúsága szerint a mustár, a vaszabi és a torma jellegzetes ízét egy 90 millió éve tartó fegyverkezési versenynek köszönhetjük, amely a keresztesvirágúak rendjének fajai és a hernyók között zajlik. Míg ugyanis ezek a fűszerek az emberi fogyasztók számára kifejezetten ízletesek, a mustárolaj taszítja a legtöbb lepkefaj tagjait, bár közülük többen is felvették a kesztyűt, és maguk is ellenintézkedésekbe kezdtek. A Missouri Egyetem munkatársai által vezetett nemzetközi kutatócsoport most felderítette, hogy pontosan mely gének felelnek ezért a kölcsönös evolúcióért.

A mustárolajban található glukozinolátok adják a mustár, a torma és a káposzta erős ízét. A lepkék és hernyóik számára taszító vegyülettípus a kréta időszak végén bukkant fel a növényekben, és az azóta eltelt 90 millió évben több mint 120 különböző változatát fejlesztették ki a keresztesvirágúak. Ahogy már említettük, a glukozinolátok többsége mérgező a rovarok számára, egyes lepkefajok azonban idővel képessé váltak arra, hogy semlegesítsék a mérget.

A kutatócsoport 9 keresztesvirágú faj és 9 különböző fehérlepke genomját vizsgálta meg a fegyverkezési verseny alakulásának feltérképezése végett. A szakértők összesen három nagyobb evolúciós hullámot azonosítottak az elmúlt 80 millió évben, amelyek során a növények újfajta védekezési módszerére a rovarok 10 millió éven belül hatásos válaszintézkedéseket hoztak.

Az új típusú glukozinolátok gén-, iletve genomduplikációk eredményeként jelentek meg a növényekben, ahol az új gének aztán új funkciókat kaptak. Az újfajta méreggel szemben aztán idővel mindig megjelent a rovarok azon csoportja is, amely lassan, de biztosan adaptálódott az új fegyverhez. Ezen kölcsönös evolúciós játszma eredményeként minden evolúciós hullámban hirtelen nagyszámú új növény- és állatfaj jött létre, a koevolúció talán legérdekesebb példáját adva az élővilágban.

A koevolúció fogalmát fél évszázaddal ezelőtt vezette be Peter Raven és Paul Erhlich, akik éppen a keresztesvirágúak és a káposztalepkék példájának kapcsán vetették fel annak lehetőségét, hogy két faj képes lehet egymás törzsfejlődését kölcsönösen befolyásolni. A mostani kutatás során a szakértők Ehrlich és Raven ezen teóriáját vitték egy lépéssel tovább, és a növények, valamint a rovarok genetikai alakulását párhuzamosan vizsgálva mutatták meg, hogyan igyekeztek lépést tartani a lepkék az újabb és újabb vegyi fegyverekkel kísérletező növényekkel.