A szakértők régóta sejtik, hogy az A. afarensis, az ember ezen korai rokona (talán közvetlen elődje) két lábon járt. Ezt erősíti meg minden eddiginél jobban egy új tanulmány, amelynek szerzői egy évmilliókkal ezelőtt élt fiatal gyermek lábát tanulmányozták. A csontokat 2002-ben találta meg Zeresenay Alemseged, a Chicagói Egyetem kutatója, az új tanulmány egyik társszerzője. Az Etiópiában feltárt, részlegesen fosszilizálódott láb egy két és fél éves korában elhunyt A. afarensishez tartozott. A Selam becenéven emlegetett gyereknek a koponyája, gerincoszlopa, bordái többsége, és végtagjainak egy része is megőrződött.
A csontokról először 2006-ban adtak ki előzetes elemzést, ekkor azonban még a csontváz java kőbe volt ágyazódva. A darabokat azóta nagyrészt feltárták így lehetőség nyílt a maradványok alaposabb vizsgálatára is. „A fosszilis maradványok többsége felnőttektől ered, pedig a kevés gyermeki lelet nagyon fontos betekintési lehetőséget nyújt elődeink egyedfejlődésébe” – mondja DeSilva. Selam, ahogy már említettük az A. afarensis fajba tartozott, és 3,32 millió éve élt.
A lelet legértékesebb része a lábfej, amely legteljesebb emberelődhöz tartozó gyermeki láb, amelyet eddig megtaláltak. Ezt a lábfejet vizsgálta meg tehát Alemseged és Jeremy DeSilva, a Dartmouth kutatója, akik arra a következtetésre jutottak, hogy Selam képes volt felegyenesedve járni, ugyanakkor lábaival fogni is tudott, így a fák ágai között is otthonosan mozoghatott. Így a fákra tudott menekülni a ragadozók elől, vagy anyjába tudott kapaszkodni, miközben az felmászott a magasba.
DeSilva elmondása szerint a láb kifejezetten emberszerű, a belső ékcsont nagy lábujjhoz való csatlakozása ugyanakkor domborúbb és kicsit máshogy áll, mint a mai emberekben. Ezek az eltérések lehetővé tették, hogy a gyermek talpával is fogjon, ahogy a nem emberi főemlősök ma is teszik. Ezen kívül Selam vállának korábbi vizsgálata is azt támasztotta alá, hogy ügyesen mászhatott és kapaszkodhatott.
A felnőtt A. afarensis csontvázakkal való összevetés alapján Selam valószínűleg jobb mászó volt, mint szülei, és kortársaival együtt ideje javát a fákon, illetve anyjába kapaszkodva töltötte, míg a felnőttek a földön gyűjtögettek. A kézzel és lábbal való kapaszkodás képessége nagyban megkönnyítette a szülők dolgát, ha a legkisebb korosztályt folyamatosan cipelni kellett, ahogy az az ifjú csimpánzok esetében is jellemző, mondják a szakértők.
Akik egyúttal azt is leszögezik, hogy a csontokból csak nagyon óvatosan szabad az életmódra és a viselkedésre vonatkozó következtetéseket levonni. Azok a felnőttek ugyanis, akiknek maradványait Selam csontjait összevetették, nem éltek pontosan egy időben a gyermekkel. Ilyen távolságból persze úgy tűnhet, hogy nem számít sokat 3,32 millió éve élt valaki (ahogy Lucy, a leghíresebb A. afarensis) vagy 3,2 millió éve. De a két időpont között 120 ezer év telt el, ami ha az ember utolsó 120 ezer évét vesszük alapul, óriási eltérést jelenthet.
