A madarak elődei kivételével a dinoszauruszok kihalását elindító esemény során ugyanis az északkeleti irányból érkező kisbolygó 45–60 fok közötti szögben csapódott be, állítja Gareth Collins, az Imperial College London geofizikusa, aki kollégáival részletes szimulációkat is készített a történésekről. „A becsapódás nyomán elképesztő mennyiségű éghajlatot befolyásoló gáz került a légkörbe, egy olyan láncreakciót indítva be, amely a dinoszauruszok kihalásához vezetett. És ezt az eseményt valószínűleg még súlyosabbá tette, hogy az égitest a lehető leghalálosabb szögben érkezett” – mondja a kutatás vezetője.
A becsapódással rengeteg szén-dioxid, vízgőz és kén került a levegőbe, gyors lehűlést okozva a bolygón, és a hirtelen jött télben a földi élő 75 százaléka elpusztult. Az esemény emlékét a mexikói Chicxulub-kráter őrzi, amely a szakértők szerint a gyilkos aszteroida legvalószínűbb becsapódási helye. Azt már egy 2017-es vizsgálat is megmutatta, hogy ez a becsapódási hely különösen szerencsétlen volt, ami az élővilágot illeti, mivel a régió a Föld azon ritka területei közé tartozik, ahonnét egy hasonló esemény során különösen nagy mennyiségű szén-dioxid és kén képes felszabadulni.
A 240 kilométer átmérőjű krátert vizsgáló kutatóknak a múltban nem sikerült pontosan meghatározniuk, hogy milyen irányból és szögben érkezhetett az égitest, Collins és társai azonban most részletes szimulációkkal vázolták, hogy mi történhetett. Modelljükben négy különböző lehetőséget teszteltek, 90, 60, 45 és 30 fokos becsapódási szöggel próbálva ki, hogy milyen nyomokat hagyhatott egy 17 kilométer átmérőjű, 2630 kg/m3 sűrűségű, 12 km/s sebességgel beérkező aszteroida. A modell létrehozása során a Chicxulub-kráter kapcsán ismert korábbi és új geológiai adatokat is felhasználtak. (A kráter vizsgálata önmagában sem egyszerű feladat, hiszen a becsapódásnyom mára 1 kilométer vastag üledékes kőzet alá van temetve.)
A szimulációk alapján a kráter formájára egy 45–60 fok közötti becsapódás jelenti a legjobb magyarázatot. Ez a tartomány különösen gyilkos lehetett, mivel más becsapódási szögeknél is több törmelék és gáz felszabadulását tette lehetővé, amelyek majdnem szimmetrikusan szóródtak szét minden irányba. Ez pedig gyorsabb lehűlést eredményezett világszerte, mivel a felső légkörig jutó gázok és a por visszaverték a Nap sugarait, tartós sötétségbe borítva a felszínt. A növények így nem tudtak fotoszintetizálni, ami a tápláléklánc összeomlásához vezetett az egész bolygón. Amikor pedig végre újra kisütött a nap, a légkörbe került üvegházhatású gázok gyors felmelegedést váltottak ki, újabb stressznek téve ki a megtépázott élővilágot.
Steve Brusatte, az Edinburghi Egyetem paleontológusa szerint az új vizsgálat érzékletesen mutatja meg, hogy mennyire véletlenszerű esemény volt ez az evolúciós szempontból rendkívül meghatározó becsapódás. „Ha az események egy kicsit is másként zajlanak, és az aszteroida elkerüli a Földet, vagy más szögben érkezik, lehetséges, hogy a dinoszauruszok túlélték volna. Ebben az esetben valószínűleg még most is léteznének (a madarakon kívül is), ami azt jelentené, hogy számunkra vélhetően nem maradna hely. Az emlősök még mindig apró, az árnyak közt bujkáló rágcsálók lennének, mivel nem lett volna lehetőségük a fejlődésre” – véli a kutató.
