Dajkanyelvnek nevezik a szakértők a felnőttek és a csecsemők közötti prototársalgást, amely kulcsfontosságú a beszédtanulás szempontjából. A dajkanyelv jellemzője többek közt, hogy egyszerűbb mondatszerkezeteket és nyelvtant használ, éneklő, valamint magasabb hangfekvésű hanghordozás, erőteljesebb hangsúlyozás és lassabb beszédtempó is jellemzi. A dajkanyelvet hajlamosak vagyunk házikedvenceinkkel is használni, a csecsemők esetében pedig például abban segít, hogy elsajátítsák a szótagok és a szavak közti határok felismerését.
Mint egy friss kutatásból kiderült, a delfinek is valami hasonlót tesznek. A Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban nemrégiben közzétett tanulmányukban a kutatók arról számolnak be, hogy a palackorrú delfinanyák jellemzően magasabb hangon a fütyülnek, amikor borjaikkal kommunikálnak. Ez a viselkedés, amelyet most első alkalommal figyeltek meg nem emberi állatoknál, valószínűleg a delfineknél is elősegíti a kötődést és a tanulást is.
Minden palackorrú delfin rendelkezik egy jellegzetes füttyel, amely hasonlóan működik, mint a nevünk. Az állatok ezt arra használják, hogy kommunikációt kezdeményezzenek és tartsanak fenn más delfinekkel, illetve hogy felhívják a figyelmet a sürgető helyzetekre. A delfinborjak életük első évében sajátítják el ezeket a magas hangfekvésű füttyöket, bár a kutatók még nem tudják biztosan, ez hogyan zajlik. Annyi bizonyos, hogy a borjak megtanulják anyjuk, barátaik és társaik „nevét”, és utánozzák ezeket a hangsorokat, hogy felhívják magukra a figyelmüket, vagy segítséget kérjenek.
A floridai Sarasota Dolphin Research Program kutatói évtizedek óta rögzítik a felnőtt nőstény delfinek és borjaik füttyeit a Sarasota-öbölben. Ebben az óriási adatbázisban kezdték el keresni a dajkanyelv létének jeleit. A borjak 2–6 évig maradnak az anyjukkal, és a vizsgálatban részt vevő összes borjú 2 éves volt. Az állatok egészségi állapotának felmérése közben a kutatók folyamatosan rögzítették a delfinek fütyülését egy speciális, homlokra erősített eszközzel.
Mint kiderült, anyák és borjaik az idő 100%-ában akusztikus kapcsolatban vannak, mondja Laela Sayigh, a Woods Hole Oceanographic Institution biológusa, a vizsgálat egyik vezetője. „Fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mit kommunikálnak, de valószínűleg valami olyasmit, hogy ’Itt vagyok, itt vagyok’”– folytatja.
A tudósok a delfinfütty-adatbázisból 19 olyan nőstényt választottak ki, akik hangját 1984 és 2018 között borjúval és borjú nélkül is rögzítették. Minden egyes delfin esetében véletlenszerűen 20 füttyöt választottak ki a vizsgálathoz, majd ezeket elemezték. Az eredmények alapján mind a 19 delfinanya magasabb frekvenciájú füttyöket produkált, amikor a borja jelenlétében volt, mint amikor egyedül volt. És amikor borjaikkal voltak, a használt legalacsonyabb frekvencia mélyebben volt, mint amikor egyedül. Ezek a magasabb és alacsonyabb frekvenciájú hangok összességében nagyobb frekvenciatartományt eredményeztek, ami szintén az emberi dajkanyelvnél megfigyelhető mintázatot tükrözi.
Sayigh szerint nem valószínű, hogy a delfinanyák magasabb hangú fütyülése a stressz miatt lenne, mert egy másik vizsgálat azt mutatta ki, hogy a stresszes nőstények jellemzően gyakrabban a fütyülnek, amit a vizsgálatban szereplő anyák nem tettek. „Nagyon hasonlított arra, amit az emberi anyák tesznek, amikor magasabb hangon beszélnek a csecsemőikhez” – mondja a szakértő.
Az emberi csecsemőkről ismert, hogy a felnőttek beszédével szemben a dajkanyelvet részesítik előnyben. A delfinek kapcsán ez a preferencia még nem világos. Az embereknél a dajkanyelv segíti a gyermekeket abban, hogy kötődjenek a gondozóikhoz, miközben megtanulják a nyelv összetett jellemzőit és szerkezetét.
Sayigh elmondása szerint a delfinborjak 2 éves korukra kialakítják saját, jellegzetes füttyüket, és esetükben a dajkanyelv alkalmazása elsősorban azt a célt szolgálhatja, hogy figyeljenek, és jobban felismerjék a kifejezetten nekik szóló füttyöket. Elise Piazza, a Rochesteri Egyetem agy- és kogníciókutatója egyetért ezzel. Szerinte logikus, hogy a delfinek elsősorban a kötődés javításához használják a dajkanyelvi fütyülést, tekintettel arra, hogy nagy, mobilis csapatokban élnek, és néha nagy távolságokon keresztül kell tartaniuk a kapcsolatot.
Még ha a delfinek és az emberek dajkanyelve némileg eltérő célokat is szolgál, a munkának akkor is fontos következményei lehetnek az emberek nyelvi evolúciójának megértésében. A kutatás ráadásul arra is ösztönözhet másokat, hogy más hang útján tanuló fajoknál, például papagájoknál és fókáknál is keressék a dajkanyelv nyomait.
