A föld alatti járatrendszerekben élő csupasz vakondpatkányok kolóniái nagyon hasonlóan működnek a hangyák és a méhek kolóniáihoz. Ezekben is kisszámú egyed párosodik, és tőlük ered a teljes következő generáció. Míg azonban a legtöbb emlősnél az utódnemzés lerövidíti az élettartamot, a különlegesen strapabíró és hosszúéletű vakondpatkányok esetében ez nem igaz, sőt: a jelek szerint náluk a párosodás lelassítja az öregedést, ami pontosan ellentétes azzal, amit más fajoknál megfigyeltek.

A csupasz vakondpatkányok igazi szuperhősök: szinte sosem alakulnak ki bennük daganatok, és 30 évig és elélhetnek, ami majdnem ötszöröse annak, amit a várható élettartammal kapcsolatos, az emlősökre általában illő modellek sugallanak. Ráadásul életük során végig termékenyek maradnak, ami más hihetetlen tulajdonságaik mellett szintén érthetetlen a szakértők számára.

Egy öregedéssel kapcsolatos, elterjedt elmélet szerint az állatok energiáikat vagy saját egészségük fenntartására fordítják, és így hosszabb életet élnek, vagy a szaporodásra koncentrálnak, és így saját életüket megrövidítik ugyan, de elősegítik a faj túlélését. Mostanáig minden vizsgált emlős engedelmeskedni látszott ennek a modellnek, a csupasz vakondpatkányok azonban egy német vizsgálat szerint ebben is kilógnak a sorból.

A kolóniák java dolgozókból, vagyis olyan vakondpatkányokból áll, amelyek maguk nem szaporodnak, hanem táplálékot keresnek, megvédik a fészket és segítenek a szaporodó pár utódainak gondozásában. A szaporodó egyedek jelenléte a vizsgálatok szerint a hormonképződés gátlásával megakadályozza a dolgozók nemi érését. Vagyis a dolgozók megrekednek a kamaszkor elején, és nemüktől függetlenül azonos feladatokat látnak el. Megfelelő körülmények között azonban szaporodóképessé válhatnak, például ha új kolóniát alapítanak az állatok, dolgozókból lesz az új szaporodó pár.

A Lipcsei Egyetem öregedéskutatói már korábban megfigyelték, hogy a szaporodó vakondpatkányok hosszabb ideig élnek, mint a dolgozók, és vizsgálni kezdték, hogy ez miért van így. Ehhez az állatok génkifejezőségét tanulmányozták, összevetve a szaporodó és nem szaporodó állatok génaktivitását. Az adatokat összevetették egy másik társas rágcsáló, a tengerimalac génkifejeződésével is, amely átlagosan 12 évig él olyan kolóniákban, ahol minden egyed képes szaporodni

A vizsgálatokból az derült ki, hogy míg a dolgozó vakondpatkányok és a tengerimalacok génkifejeződése a vizsgált 10 szövet sejtjeiben nagyon hasonló, a szaporodó vakondpatkány-párok tagjaiban ettől jelentősen eltér a gének aktivitása, mégpedig olyan módon, hogy az elősegíti a hosszabb élettartamot. Például egy izomregenerációban szerepet játszó gén sokkal aktívabb bennük, ami segíthet elkerülni az időskorral járó izomvesztést. Vagyis a szaporodó vakondpatkányoknak a jelek szerint tényleg minden bejön: őket szolgálja az egész kolónia, annyit párosodnak, amennyit akarnak, és még hosszú ideig is élnek.