Ilyen még nem volt! Legalábbis a Tech Vibes hasábjain, márpedig ez a tech piac egy újabb izgalmas rétegterülete, melybe szerencsém volt belekóstolni. Vagy inkább belefülelni, de még ez sem egészen pontos, mert a csontrezgéses, illetve csontvezetéses fejhallgatók esetében pont a fülünk az, amit részben mellőznünk kell. De csak részben, ugyanis ezen eszközök lényege, hogy a fülkagylónkat és a dobhártyánkat megkerülve a koponyacsontunk továbbít rezgéseket a belső fül felé, szabadon hagyva a hallójáratainkat a külvilág felé. Ez számos kérdést felvet, de a nálam járt két fülhallgató, illetve gyártójuk, a Shokz jöttek, hogy megválaszolják őket.

A koncepció alapja, hogy a sportolók – legyen szó hobbiszintű vagy professzionális edzésekről – úgy hallgathassanak zenét vagy más tartalmakat, hogy testmozgás közben ne legyenek elzárva a külvilágtól, a kívülről érkező hanghatásoktól. Gondoljunk csak a futásra vagy a biciklizésre, melyek monoton és akár órákon át tartó egybefüggő mozgást jelenthetnek. Ám amíg az edzőtermek futópadjain és szobakerékpárjain megszokott a fülhallgatók viselése, a szabadtéri edzések alkalmával a hagyományos eszközökkel járó izoláció kényelmetlen lehet, de veszélybe is sodorhatja a viselőjét. És akkor még nem is említettük az úszók számára kifejlesztett megoldásokat, amik a medencében töltött időt tehetik kellemesebbé

A Shokz lényegében a csontrezgéses hangeszközök és egyéb alternatív fülhallgatók gyártására szakosodott, saját fejlesztéseivel és technológiai innovációival a szegmens kiemelkedő szereplője, immár 13 éve. Az amerikai gyökerekkel rendelkező cég tehát elsősorban nem az olyan populáris gyártókkal igyekszik versenyezni, mint a Sony vagy akár a Sennheiser és elsősorban nem is a stúdióminőséggel kacérkodik, inkább saját ligában indul és ott törekszik kiemelkedő eredményekre. Elöljáróban annyit elárulhatok, hogy a Shokz különleges fülhallgatói kellemes meglepetéssel szolgáltak, bár egy picit azért csaltak is, hogy elérjék ezt. Hogy hogyan, illetve, hogy megérik-e a pénzüket a gyártó eszközei, azt a tesztben igyekeztem kideríteni.

Mi van a dobozban?

A gyártó kétféle termékkategóriáját is megmutatta nekünk, két hasonlóan árazott termék formájában. Bár mindkettő izgalmasnak tűnt, bevallom, egy kicsit megkönnyebbültem, hogy az úszóknak szánt megoldásaikból végül nem küldtek mintadarabot. Az egyik alany az Openfit, egy nyitott fül kialakítású TWS (true wireless) modell, mely nagyon közel áll a hagyományos fülhallgatókhoz, azzal a különbséggel, hogy itt sem kell a fülünkbe ültetnünk semmit ahhoz, hogy tisztán halljuk a közvetített hangokat.

Az OpenRun Pro 2 pedig a csontrezgéses megoldásaik egyik legfrissebb darabja, mely nem csak áramvonalas formákkal és kényelmes viselettel kecsegtet, de állítólag a kategória ismert gyermekbetegségére is megoldást talált, miszerint a hibrid kialakításának köszönhetően végre sikerült értékelhető basszust csempésznie a magas és középtartományok mellé.

Shokz Openfit

A kettő közül az Openfit, a kialakításából adódóan a kisebb térfogatú dobozban érkezett és a csomagolást tekintve, a prémium termékekre jellemző ízléses minimalizmussal dolgozik. Közelebbről vizsgálva a fehér kis dobozkát, feltűnt, hogy a terméket bemutató kép dombornyomást kapott és kiemelkedik a fedél síkjából. Ez esztétikai szempontból szuper és némi bizalmat is megelőlegez a termék minőségét illetően. A bizakodást még tovább erősíti a masszívra sikerült doboz, melynek vastag, ragasztott kartonfalai bizonyosan megóvják a belső részeket a nagyobb esésektől, de talán még egy kis kéretlen focizástól is.

Odabent a töltőtokjukban pihengetnek a fülhallgatók, a kartonágyat kiemelve pedig hozzáférhetünk a Type-C-s töltőkábelhez, illetve a kötelező tájékoztatófüzetekhez. Mivel nem "agybadugós" megoldásról van szó, gumiharangokat vagy egyéb tartozékot hiába is keresnénk, ami kell, az a töltőtokban vár ránk. Fekete fejhallgatókhoz fekete bölcső jár, mely inkább a széles, mint a magas kategória és pont akkora, hogy a páros tagjai egymáson keresztben fekve megfelelően elférjenek benne. Szerintem zsebben megfelelően hordható és bőséges tartalék energiát is nyújt, nekem nincs rá panaszom.

A tok enyhén matt felületű zsírmágnes, de kellemes a tapintása és igényesnek is tűnik, mint kialakítás, mint anyaghasználat terén. A felnyitható fedele ellenáll a visszacsapódásnak, viszont izmos mágnes rántja a helyére, amint visszacsukás közben közelítjük a zárt állapotához. A rögzítés tehát kellően erősnek tűnik, nem igazán kell félnünk, hogy egyhamar megunja és fellazul vagy váratlanul szétnyílik, az egész kifejezetten átgondoltnak érződik. Az alján a sasszemű felhasználók még az akkumulátorának kapacitásáról és az elérhető töltési sebességről is kapnak tájékoztatást, ami szó szerint apró, de kellemes figyelmesség a gyártó részéről.

Talán nem lesz meglepő, hogy a fülcimpánkra támaszkodó páros amilyen apró, olyan igényesre is sikerült. Az alkalmazott matériák egytől egyig magas minőségűek, leginkább gumi és fém keverékével találkozhatunk, illetve aprólékos kidolgozással, az ergonomikus formától a finom részletekig. Ha nem nézünk utána a gyártó előéletének, ez alapján akkor is megmondhatjuk, hogy itt aztán nem valami olcsó bóvlival van dolgunk, ami szerencsés, tekintve, hogy alapvetően egy 70 ezer forintot meghaladó termékről beszélünk, ami már jó messze van a belépő kategóriától.

Shokz OpenRun Pro 2

Láthatóan már a csomagolásnál is igyekeztek elkülöníteni az eltérő kategóriában induló termékeiket, ami egyfelől érthető, másfelől aláhúzza azt az átgondolt koncepciót, ami mentén dolgoznak. A csontvezetéses fülhallgató doboza újrahasznosított papírból készült, viszont ahhoz valamiért egy újabb réteg kartonpapír kellett, hogy a szokásos borítókép és az egyéb információk is a helyükre kerüljenek. Az amúgy teljesen fehér dobozt egy kartonfekni öleli körbe, mely nem csak az informálásunkról gondoskodik, de arról is, hogy lezárja a dobozt. Erre legalább nem kellett műanyag fóliát húzni, viszont a letépése után doboz két felét innentől az tartja össze, hogy az illeszkedő részek kellő erővel szorulnak egymásra

Mivel ez egy glóriára vagy karcsú patkóra hasonlító eszköz, mely a tenyerünkből jóval többet követel az Openfitnél, szerencsére nem maradt el mellőle a hordozótáska sem, mely egy keményfedeles, cipzáras megoldás. Belül egy rugalmas, de kellően masszív, perforált műanyag lap gondoskodik az eszköz stabilitásáról. A töltőkábel ennek egy félig nyitott, felhajtható része alatt bujkált, tehát itt nem a szokásos fedél alatti hálós zsebet látjuk, végül is nem rossz megoldás.

A fülhallgató követi az eddig látott sémát, már ha az igényes kivitelezést sémának tekinthetjük és miért ne tennénk. Bár itt fém elemeket nem nagyon találtam, az összhatás így is nagyon rendben van, első ránézésre akár valamelyik korábbi Sony modell is eszembe jutott, amikor még küzdöttek a wireless fülhallgatók kialakításával. Itt viszont a küzdelemnek semmilyen jelét nem látni, a dizájn egyértelműen meghatározott célt szolgál: a könnyű és kényelmes viseletet.

Fémnek tehát nincs itt sok keresnivalója, alapvetően ez kifejezetten sportoláshoz, futáshoz és más, heves mozgással és rázkódással is együtt járó tevékenységhez tervezett darab, így minden kiszorított gramm aranyat ér. No persze, valószínűleg nem lett volna lehetetlen megoldani a fémbetéteket sem, de szerencsére nem volt rájuk szükség, hogy a készülék végül kellemes benyomást tegyen a felhasználóra. A cél mindkét esetben a megfelelő IP védelem elérése az időjárási viszonyokhoz, illetve az, hogy a megfelelő ergonómia aládolgozzon a hangzásnak is, ami végső soron egy fülhallgató elsődleges feladata lenne.

Ó, basszus

Több közös pont is akad a két eszközben: egyfelől a viselés módja, mivel mindkettő a fültövünkön támaszkodik meg, másfelől az is fontos, hogy az OpenRun Pro 2 sem pusztán az arccsontunkra gyakorolt rezgésekkel közvetít hangot. A nyakunk körbe ölelő fülhallgató ugyanis egy pár mikrohangszórót is bevet, ezek felelnek a korábbiakban hiányzó basszusért. Ezzel tehát egyfajta hibrid megoldásról beszélhetünk, melynek megvan az az előnye, hogy jóval dinamikusabb hangzásban lehet részünk, ugyanakkor nem csak mi halljuk a külvilágot, de kifelé is több jut abból, amit épp lejátszunk. Ezen felül mindkét típust úgy alakították ki, hogy órákon át is hordhatjuk, futhatunk vagy kerékpározhatunk velük úgy, hogy közel észrevétlenül üljenek a fülünkön, anélkül, hogy különösebb kényelmetlenséget okoznának.

Az alaposan átgondolt ergonómia tehát a gyakorlatban is működik, az eszközök kellően könnyedek ahhoz, hogy ne nyomják se a fejünket, se a fülünket. Ez szokatlan lehet azok számára, akik hozzám hasonlóan nem használtak még ehhez hasonló termékeket és még azt a félelmet is előidézhetik, hogy esetleg elhagyjuk őket. Nyilván, folyamatos zenehallgatás közben elég feltűnő lenne, ha megszűnne a közvetítés, de talán még az Openfit esetében sem kell ettől tartanunk. Nem igazán tudtam olyan helyzetet teremteni, ami a célcsoport esetében komoly veszélyt jelentene a fülhallgatóinkra, talán még egy esetleges botlás, esés esetén is a helyükön maradhatnak.

Különösen igaz ez az új OpenRun modellre, mely a tarkónk mögött átívelő vékony, de rugalmas pántnak, illetve a jól kialakított támasznak köszönhetően még kisebb eséllyel repülhetne le a fejünkről, mint az Openfit. A kezelőszervek tekintetében azonban más megközelítést látunk, mivel a kisebb Openfit kizárólag érintővezérlést használ, míg a narancssárga glórián fizikai gombokat nyomogathatunk. Utóbbi esetben ez a kézenfekvő megoldás, mivel nem csak nagyobb felület áll rendelkezésünkre, de az eszköz sajátos alakja miatt olykor nem feltétlenül egyértelmű, hogy melyik pontját tapogatjuk, így elkerülhetők a véletlen számváltások vagy egyéb akaratlan műveletek.

Itt egy multifunkciós gomb került a bal oldalra, konkrétan a baloldali hangkeltő külső falára, mely a szokásos egy klikk, két klikk és három klikk sémát követve indítja vagy stoppolja a lejátszást, fogadja és bontja a hívást, illetve vált a következő vagy az előző zeneszámra. A lenyomások számától és hosszától függően további funkciókat is nyújt, például fogadhatunk egy másik hívást, míg az éppen folyamatban lévőt várakoztathatjuk és így tovább.

A jobb oldalon az egyik akkut és a fedett töltőportot hordozó részen a szokásos dupla hangerőszabályzót találjuk, a + gomb azonban a be- és kikapcsoló is egyben. Amennyiben nem játszunk le semmit, a gombok bármelyikének egyszeri lenyomására az Audry névre keresztelt automata hang közli velünk az akkumulátor hozzávetőleges töltöttségi szintjét, szóval nagyjából mindent megoldhatunk anélkül, hogy a telefonunkra vagy okosóránkra kelljen pillantanunk.

Mit szólsz, hogy szól?

A két fülhallgató számomra egyértelműen és egyaránt kellemes meglepetést okozott. A nyitott kialakítású Openfit valamivel közelebb áll a szokványos In-Ear vagy On-Ear modellekhez, de alapvetően így is bravúros, hogy milyen ügyesen oldja meg, hogy meggyőzően szólaltassa meg a legkülönfélébb zenés-hangos tartalmakat. Az OpenPro 2 néhány fokkal izgalmasabb, hiszen itt egy további meghajtópár is dolgozik, de alapvetően anélkül is meggyőző eredménnyel szól és juttatja el a közép- és magas tartományokat a belső fülünkhöz.

A hangzás meglepően tisztának mondható, annak tudatában is, hogy alapvetően ezen a területen nem szándéka lenyomni az általános fül- és fejhallgatókat. Olyan arany középút ez, mely a célcsoportja számára egészen meggyőző kompromisszumot jelenthet az edzéssel töltött órák során. A hangerő is rendben van, bár az Openfit érezhetően hangosabb a csontra tapadó testvérénél, cserébe, ha megállunk kifújni magunkat, esetleg futás vagy biciklizés helyett egyszerűen sétálunk vagy ácsorgunk, a körülöttünk lévők is hangosabban hallgathatják velünk a lejátszónkban pörgő számokat. A hangszivárgás főleg az előbbi, de összességében mindkét esetben negatívumnak mondható, a hétköznapi fülhallgatókhoz képest főleg, hiába a gyártó DirectPitch technológiája, mely igyekszik a megfelelő irányba terelni a hanghullámokat. Én ezzel együtt is elégedett voltam a teljesítményükkel és nem is kellet üvöltetni őket az élvezhető eredményhez.

Bár a hi-fi kalibert nem itt keresni az ember, én hallottam már ennél kategóriákkal rosszabbat teljes értékű, általános felhasználásra szánt termékektől, szóval ez méretes piros pont a gyártónak, aki láthatóan nem malmozással töltötte az alapítása óta eltelt éveket. Ha pedig elégedetlenek lennénk a magasakkal, a középtartománnyal vagy a mélyekkel, természetesen van Shokz app Androidra és iOS-re, mely szintén jó benyomásokat hagyott maga után. A dizájnba ölt időt az alkalmazásboltokból elérhető segédszoftver sem nélkülözi, átlátható, letisztult és jól kivehető azt a kevés, de átgondolt elemét tekintve, amelyekkel a kezdőlépésektől a különféle finomhangolási lehetőségekig szükségünk lesz.

Fontos, hogy a párosítás végeztével egy fiókregisztrációt követő bejelentkezésre és a helyadatainkhoz való hozzáférésre is szüksége lesz. Enélkül nem enged babrálni a beépített hangszínszabályzóval, illetve friss firmware-t is felajánlhat, amit lehetőleg ne alacsony töltöttség mellett kezdjünk telepíteni. Márpedig hangszínszabályzó is van és nem is rossz, tekintve, hogy nem csak az előre betáplált négy hangprofil lehet hasznos, de az ötsávos equalizer is, mely valóban és mindkét esetben érezhető hatást gyakorol a megszólalásra. A magyar nyelvet sajnos nem ismeri, a segédhangot pedig kikapcsolni nem lehet benne, de halkabbra vagy hangosabbra venni igen. Az Openfit esetében viszont adott az érintőfunkció testreszabásának lehetősége, szóval eltérhetünk a gyári logikától.

Mi hiányzik?

Erősen hiányoltam a viselésérzékelést, amit ilyen kaliberű eszközöknél már szerintem illik alapvetőnek tekintenünk. Itt a kettő közül egyik termék sem detektálja, amikor a fejünkre tesszük vagy épp levesszük róla, a lejátszás tehát nem indulhat el magától és nem is áll le, ha hirtelen szakadna félbe a zenehallgatás. Ez a kényelmi funkció alapvetően lehetne opcionális, például a szoftverben kikapcsolható, de sajnos egyáltalán nincs jelen. Érdekesség, hogy az Openfit és az OpenRun Pro 2 is kapott Multipoint funkciót, tehát képesek egyszerre két eszközre szimultán csatlakozni és a zene mellett mondjuk megszólalhat az okosóránk egészségügyi jelentése, de csak az alkalmazás használatával együtt, anélkül nem élhetünk vele.

Kell ez nekem?

Összességében rendkívül kellemes első találkozás volt ez a Shokz termékeivel, a két hasonló, mégis merőben eltérő koncepció egyaránt teljesítette az ígéretet, miszerint a hallójárataink eltorlaszolása nélkül is hallgathatunk zenét vagy podcasteket. Sőt, immáron még többet is nyújtanak, tekintve, hogy egyik sem elégszik meg annyival, hogy valahogy közvetítse a hangot, a gyártó odafigyelt az egészen barátságos hangzás elérésére is. Természetesen nem érdemes a zárt fülesek vagy a dobhártyánkat kompletten bombázó hangrendszerek összetett  és részletes hangzására várni, cserébe jóval kevesebb a megszólalás terén jelentkező kompromisszum, mint amit az alternatív megközelítésű megoldásoktól amúgy sejtenénk.

Az akku- és a töltési idő is rendben van, nagyjából megfelelnek a gyártói ígéreteknek és van 5 perces gyorstöltés is, mellyel csutkára merült akkuval is nyerhetünk pár órát egy gyors kocogás erejéig, illetve az Openfit esetében egy órát. Ezek egyértelműen rétegtermékek, de létező igényt szolgálnak ki, hiszen a hallás életmentő szabadsága mellett kényelmet és stabilitást is nyújtanak a viselőiknek. Jellegüket és szerepüket, tehát előnyeiket és korlátaikat is figyelembe véve, ami egyértelmű hátulütőjük lehet, az az erősen  be- és kiszivárgó hang, mely korlátozza a felhasználási területüket.

Egy biciklivel suhanva, esetleg a parkban vagy az erdőben futva aligha zavarunk majd igazán bárkit, de a bolti sorban ácsorgáskor nem biztos, hogy optimális megoldások lennének, ahogy a metró zúgását is inkább elnyomni, mint hallani szeretnénk zenehallgatás közben. Részemről a dizájnért és az innovációért járó különdíjakat simán megítélem nekik, ha létezik is jobb ezen koncepciók mentén, nehezen tudom elképzelni, hogy sokkal komolyabb megoldások vannak a piacon, de ha igen, örömmel kipróbálom azokat is. Addig is legfeljebb az áruk rettentheti el az érdeklődőket, ha viszont kifejezetten ez az, amit keresünk, a Shokz termékei valóban jók.