Az egerek alapvetően félnek a macskáktól, ha azonban megfertőzi őket a T. gondii, egészen másként kezdenek viselkedni. Egyenesen odamasíroznak ősi ellenségükhöz, mintha semmi félnivalójuk nem lenne, ami persze általában nem végződik jól a rágcsálók számára. De pontosan ez a parazita célja: a T. gondii kénytelen bekerülni a macska emésztőrendszerébe, hogy ivarosan szaporodhasson, ehhez pedig a legkönnyebb utat az jelenti, ha megeteti magát a macskával.

És hogy hogyan képes erre? A szakértők egy ideje úgy sejtették, hogy a parazita gyakorlatilag kikapcsolja az egerek agyában azt a területet, ami a macskák iránti reflexes félelemért felel. Egy új vizsgálat eredményei szerint azonban a hatás sokkal átfogóbb ennél: a fertőzött egerek nemcsak a macskáktól nem félnek, hanem általánosságban sokkal bátrabbak és kevésbé aggodalmaskodnak a veszélyek miatt.

Ahogy Ivan Rodriguez, a Genfi Egyetem neurogenetikusa, a kutatás egyik résztvevője mondja, alapvetően nagyon ritka, hogy egy parazita egy emlős viselkedését befolyásolja, az pedig egészen rendkívüli, hogy ilyen mértékű hatást tud kifejteni. A szakértők arra voltak kíváncsiak, hogy vajon mit művelhet a T. gondii az egerek agyában, ami ilyen radikális viselkedésváltozást eredményez.

Bár az ezzel kapcsolatos válasz egyelőre várat magára, a viselkedési tesztek során kiderült, hogy a fertőzött egerek nem egyszerűen kevésbé félnek a macskáktól, hanem minden szempontból bátrabbak és általában nagyobb hajlandóságot mutatnak az interakciókra. Például hosszabb ideig vizsgálgatták egy nyílt terület határait, mint a nem fertőzött állatok, bátran megbökdösték a ketrecükbe benyúló emberi kezeket, és ugyanolyan lelkesen és hosszasan szagolgatták a zsákmányállatok (tengerimalacok) illatanyagait, mint a ragadozókét (rókák).

A félelem kikapcsolása tehát egyáltalán nem macskaspecifikus, vagyis a T. gondii nem célzottan huzalozza át az egerek agyát, hanem általában csökkenti a félelemérzetet mindennel szemben. Rodriguez elmondása szerint mindez megkönnyítheti annak felderítését, hogy pontosan milyen változtatásokat hajt végre a parazita az agyban. Hiszen míg a macskák iránti félelem csak egy apró neuroncsoporthoz kötött, az általános félelemérzetet sokkal több idegsejt vezérli, így a fertőzés valószínűleg nagyobb területet érint, és egyszerűbben megtalálhatók lehetnek a parazita okozta változások.

Az eredmények egyúttal az emberi kezelésekre is hatással lehetnek. A toxoplazmózist ugyanis mi is elkaphatjuk, és bár a fertőzés az emberi szervezetre némileg másként hat (például a betegek nem kezdenek el rajongani a macskákért), egyes kutatások azt sugallják, hogy a parazita esetünkben is okozhat mentális problémákat.

Ami az egereket illeti, Rodriguez és társai vizsgálatai megmutatták, hogy a viselkedésüket leginkább megváltoztató fertőzött állatok agyában a gyulladáshoz köthető molekulák szintje is magasabb volt, ez a változás pedig a vérben is látszódott. Bár az emberi toxoplazmózis tünetei általában közel sem olyan egyértelműek és súlyosak, mint a fertőzött egerek esetében, mindez azt sugallja, hogy ha egyes agyi változások minket is érintenek, ezek mértéke vérvizsgálatokból megítélhető lehet.