A csillagászok a Föld közeli aszteroidák az utóbbi évek vizsgálatai alapján alapvetően két kategóriába esnek: 75 százalékuk C típusú, ezek alacsony fényvisszaverő képességűek, felszínükön a szén és a szilikátok dominálnak, 17 százalékuk pedig S típusú, amelyek felszínét elsődlegesen szilikátok alkotják. Jóval ritkábbnak számít a B típus, amely döntően szénnel borított, és kékes színű: ebbe a kategóriába esik a Phaethon is.

Legalábbis ezt hitték a szakértők a közelmúltig, amikor azonban az égitest legutóbb elhaladt a Föld közelében, a kutatók olyan jellemzőket figyeltek meg, amelyek alapján a Phaethon talán egy még ritkább kategóriába tartozik. Az objektum ugyanis meglepően sok üstökösökre jellemző tulajdonsággal bír. Kéksége például szokatlanul intenzív és egységes, ami azt jelezheti, hogy nem olyan régen a Nap heve egységesre olvasztotta felületét, ezért az mindenütt hasonlóan intenzíven veri vissza a kék fényt.

Pályája is szokatlan: elliptikus útja túlnyúlik a Mars pályáján, majd beljebb haladva olyan közel kerül a Naphoz, hogy annak heve 800 °C-ra melegíti, megolvasztva a felszínén található fémeket. Ennek ellenére aszteroidaként, vagyis körülhatárolható pöttyként tűnik fel az égen, szemben az üstökösök elmosódott kómájával. Amikor azonban a Nap közelében van, apró csóvát fejleszt, ami azt jelzi, hogy vannak még a felszínén illékony anyagok, amelyek ilyenkor elpárolognak.

A Phaethon további furcsasága, hogy a szakértők jelen állás szerint úgy gondolják, hogy belőle származnak a Föld útját december közepén keresztező Geminida-meteorraj tagjai, amelyek gyakorlatilag azonos pályát járnak be vele. Csakhogy az égitest felfedezése előtt a szakértők úgy hitték, hogy a meteorrajok aktív üstökösökből származnak, ami viszont a Phaethonra biztosan nem igaz.

Az új adatok alapján a szakértők már abban is bizonytalanok, hogy valóban aszteroidáról van szó. Azt is lehetségesnek tartják, hogy a Phaethon egy inaktív, kimerült üstökösmag, amelyről korábbi napközelségei során már elpárolgott azon anyagok java, amelyekből normális esetben a kóma és a csóva fejlődik. Ez esetben elképzelhető, hogy a Geminidák még aktív korában keletkezett. Az égitest kapcsán felmerült kérdések jelentős részére rövidesen választ adhat a Japán Űrügynökség Destiny+ nevű szondája, amely 2025-ben megközelíti a Phaethont, és az arról leváló kisebb részecskéket is megvizsgálja majd.