A félvezetőpiaci bérgyártói üzletágban egyre költségesebb és bonyolultabb feladat az új generációs node-ok kifejlesztése, óriási tőke kell hozzájuk, sikerük pedig attól függ, hogy teljesítik-e a gyártói ígéreteket, már ami a technológiai előrelépést illeti, valamint az sem mellékes, milyen kihozatali arány mellett dolgoznak, hiszen ettől függ az egy chip előállítására jutó fajlagos költség, valamint az is, képes lesz-e az adott vállalat elegendő mennyiségben legyártani a megrendelők chipjeit. Ezen a piacon a TSMC óriási tempót diktál, hatalmas összegeket fordít kutatásra és fejlesztésre, valamint új üzemek építésére és a meglévők modernizálására, amit annak köszönhetően tud finanszírozni, hogy a világ legmodernebb csíkszélességeit kínálja, pontosan teljesíti az ütemterveket, illetve kihozatali arány és teljesítmény terén is vonzóak a node-jai.

Ezzel a tempóval az Intel és a Samsung nehezen tart lépést, mindkét vállalat nehézségekkel küzd az új generációs gyártástechnológiák kapcsán, az Intelnél pedig még azon is elgondolkodtak, folytassák-e a gyártástechnológiák fejlesztését, ha a 14A iránt nem mutatkozik elegendő kereslet. Közben a Samsung helyzete is nehéz, a vállalat az SF3 node kapcsán rengeteg problémával szembesült, éppen ezért „előre menekültek” és feltettek mindent egy lapra, ez pedig nem más, mint az SF2, azaz a 2 nm-es csíkszélességű, GAA tranzisztor-technológiát használó csíkszélesség.

A dél-koreai vállalat félvezetőipari bérgyártói részlege a hírek szerint első körben az Exynos 2600-as SoC legyártásához használhatja majd az új csíkszélességet, ami egy kifejezetten bonyolult felépítésű, zászlóshajónak minősülő központi egység lesz, vagyis alaposan feladhatja a leckét az első generációs SF2 gyártástechnológiának. A potenciális megrendelők árgus szemekkel figyelik, mire jutnak a vállalat mérnökei, már ami a gyártástechnológia fejlődését, annak sorozatgyártásban történő bevetését, illetve a kihozatali arány alakulását illeti, hiszen ezek remek indikátorok lesznek azzal kapcsolatban, tud-e megbízható node-ot készíteni a vállalat, vagy sem. Ha a 2 nm-es osztályú csíkszélesség első generációja kellően stabil lesz, jó kihozatali arányt kínál, illetve a vele készített chipek is hozzák az elvárható teljesítményszintet, az mindenképpen segíthet abban, hogy a Samsung Foundry bizalmat építsen, és vonzóvá tegye a vállalat szolgálatait a potenciális partnerek szemeiben, ezzel megteremtve a lehetőségét a nagy volumenű megrendelések áramlásának.

A mérnökök vállára helyeződő nyomást fokozza, hogy az első generációs SF2 mellett két további csíkszélességen is dolgozniuk kell: az egyik a második generációs SF2P, másik pedig az SF2P+. Ezekre azért van szükség, mert előrelépést kínálnak energiahatékonyság, teljesítmény, illetve tranzisztorsűrűség terén, aminek nagy jelentősége lesz a jövőben.

A vállalatnak tehát jól kell teljesítenie ahhoz, hogy nagy megrendeléseket szerezhessen, ugyanis akkor, ha a 2 nm-es osztályú csíkszélességek nem lesznek sikeresek, az a Samsung Foundry végét is jelentheti. A vállalat most azt tervezi, hogy a 2 nm-es osztályú csíkszélességekkel több éven keresztül tudja majd hatékonyan kiszolgálni a megrendelőket, ezért is fejlesztenek párhuzamosan több változatot. A megrendelők részéről várhatóan a második generációs SF2P és az SF2P+ iránt mutatkozhat majd nagyobb érdeklődés, ezek ugyanis kiforrottabbak lehetnek, mint első generációs társuk, és viszonylag hamar elérhetővé is válhatnak.

A Samsungnak most meg kell mutatnia, képes élvonalbeli csíkszélességeket fejleszteni és ezeket képes kellően magas kihozatali arány mellett sorozatgyártásba állítani, csak így jöhetnek olyan több milliárd dolláros megrendelések, mint amilyen nemrégiben a Tesla háza tájáról befutott. Hasonlókból persze többre is szükség lesz, nagyobb volumenben is – ez biztosíthatja az eddigi költségek megtérülését, a profitot, illetve a tőkét is a következő generációs csíkszélességek hatékony, gyors, illetve eredményes kifejlesztéséhez.