A leleteket egy temetkezési helyen, emberi maradványok mellett találták meg, így a kutatók az gyanítják, hogy a sört talán rituális céllal fogyaszthatták az egykor élt elődök. A sörmaradványok cserépedények fenekéről kerültek elő: az elemzés során keményítőt, fosszilis növénymaradványokat és gombákat azonosítottak a kutatók, ezek utalnak az alkoholos ital egykori jelenlétére.
A lelőhelyen összesen négy tálat, kilenc kancsót és hét hosszabb, szűkebb nyakú edényt találtak. Utóbbiak kapcsán a későbbi történeti időszakokból származó leleteken már igazolták, hogy ebben az edénytípusban elsősorban alkoholt tároltak. Az elemzés most is ezt támasztotta alá, a vizsgálatok alapján az edényekben alapvetően rizs alapanyagú sör volt, amit penészgombával erjesztettek.
A sörfőzés általában két részfolyamatból áll. Először az enzimek cukrokká bontják a keményítőt, majd az élesztőgombák a cukrokból alkoholt és szén-dioxidot állítanak elő. A növényi és mikrobiális maradványok együttes jelenléte az edényekben a kutatók szerint egyértelművé teszi, hogy azok sör tárolására szolgáltak.
Az azonosított maradványok alapján a korai sörfőzők rizsből, a Jób könnye nevű kölesfajtából és más, egyelőre ismeretlen kalászosokból készítették az italt. Jiajing Wang, a Dartmouth College kutatója, a vizsgálat vezetője szerint azonban a végeredmény nem olyan volt, mint mai a házisörök. Inkább egyfajta enyhén fermentált, édes, zavaros folyadékként kell elképzelni. A rizs alapanyagként való használata annyiban egyébként meglepő, hogy ebben az időszakban még csak éppen megkezdődött a növény háziasítása.
A növényi maradványok mellett azonosított penészgombákat már más, későbbi lelőhelyeken is azonosították, ahol szintén fermentációs célokat szolgálhattak. Ezzel együtt az nem vehető biztosra, hogy a fermentáció ebben az időszakban teljesen tudatosan zajlott. Elképzelhető, hogy a penész természetes úton került a folyamatba, egyszerűen megjelent a maradék rizsen és egyéb magvakon, nem pedig hozzáadták. És bár háttérben zajló folyamatokat nem ismerték, az akkor élt emberek megfigyelték, hogy ilyen módon a magvakból édeskés, alkoholos ital készíthető.
A most talált sörnyomok egyébként nem a legősibb alkoholos maradványok, amelyek előkerültek. Izraelben és Törökországban több mint 10 ezer éves bizonyítékai vannak a sörfőzésnek, amely a friss leletek alapján több kultúrában igen korán megjelent.
