Meglepő tanulságokkal szolgálhat a hét évvel ezelőtti amerikai katasztrófa: brit tudósok állítása szerint ugyanis egyenesen arra segíthet fényt deríteni, hogy miként "főzhetünk ki" olyan különleges tulajdonságú acélötvözeteket, amelyek a jövő fúziós erőműveinek alapjául szolgálhatnak.

Jelenleg ugyanis a fúzió kapcsán az egyik legfőbb gondot az jelenti, hogy a hagyományos acél egyszerűen nem bírja ki azt a hőt, amit egy ilyen reaktor termelne - és ami, a tudósok állítása szerint, gyakorlatilag pontosan ugyanannyi, mint amennyi annó az ikertornyokban is keletkezett.

Nem arról van szó, hogy megolvadtak volna a gerendák, lévén az acél egészen 1150ºC-ig szilárd marad, viszont már 500ºC környékén, az egyre gyengülő mágnesesség hatására elkezdenek "csúszkálni" benne a vasmolekulák, amelyek a hűvösebb hőmérsékletek által biztosított kellő mágnesesség mellett "nyugton maradnak"; a WTC is akkor adta meg magát, amikor a hő átlépte az 500ºC-ot - anélkül, hogy a gerendák ténylegesen megolvadtak volna.

Sergei Dudarev, a UKAEA (az Egyesült Királyság Atomenergia-Hatóságának) vezető tudósa és társai jelenleg is a világ első "nagybani" fúziós erőművén, az ITER-en dolgoznak - ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, ki kell kísérletezniük egy olyan új acéltípust, ami a fent említett hőmérsékleti körülményeket is stabilan át tudja vészelni. Ennek érdekében mélyen beleássák magukat az acél mágneses tulajdonságainak rejtelmeibe, és szisztematikusan próbálkoznak különböző vegyítési lehetőségekkel annak érdekében, hogy ezt az akadályt is áthidalhassák.

Külön érdekesség, hogy az acél a legrugalmasabb, legnyúlékonyabb állapotát is épp 911ºC-on éri el.